Szaffi, a Cafrinka által nevelt leány, kinek származása szintén megkérdőjelezhető, s leginkább a cigány nemzethez tartozóként elgondolható, borzassága, a fekete macskával való megfeleltethetősége és természetszeretete, illetve -közelisége révén játszik rá a gyakori, cigányokhoz fűződő elképzelésekre.
Pályája akkor kezdődött, amikor az irodalomnak – és tágabban a művelődésnek – a mainál sokkal fontosabb társadalmi szerepe és presztízse volt. 1951-ben született a Vas megyei Vépen, a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakos hallgatója volt, majd elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Kar magyar nyelv és irodalom szakát. Író volt és tanár, első regényére (Kányák, 1979) megkapta a Művészeti Alap elsőkötetesek díját, 1981 és 1991 között tanított Szombathelyen a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban. Könyvei a magyarországi cigány és az egyetemes magyar irodalom egyedi és fontos alkotásai.
Gyermekkora és ifjúsága Berkeszen és Tiszadobon telt. Az állami gondozásban töltött évek megtanították neki, hogy az önfenntartás és az önfejlesztés éppoly fontos, mint a közösségi élet. Ezek a korai évek fordították a művészet, mint egy eszköz felé, amely segített értelmet adni a körülötte lévő világnak, és az ő életének is.