„…nem cigány író vagyok, hanem író cigány, mert a származásomról nem tudok lemondani. Nem az irodalom szempontjából: ez jelenti emberi tartásomat, önmagamat. Ezt a közeget jobban ismerem, mint a csillagvilágot. Én a cigányság életét kívánom bemutatni, a cigányság sorsát, társadalmi helyzetét.” S ezt tette a Füstös képek melletti könyveiben is; a mesékben (Angárka és Busladarfi, A hét szakállas farkas, Az öreg fazék titka, Hosszú éjszakák meséi), a regényekben és a kisregényekben (A paramisák ivadékai, Akik élni akartak), az elbeszélésekben (Csandra szekere), valamint a versekben (Tenyérből mondtál jövendőt). Munkásságát kétszer ismerték el József Attila-díjjal, megkapta a Füst Milán-jutalmat és a babérkoszorút.