Idén tizennyolc éve, hogy az Európai Parlament elfogadta a tagállamokban élő roma nők helyzetéről szóló jelentést. A Járóka Lívia által jegyzett dokumentumot nemzetközi figyelem, a civilek izgatottsága és irreális elvárás övezte. A nemzetközi színtéren is egyedülálló riport rendkívül pontosan tárta fel a roma nők életének különböző területeit, nehézségeit, így ösztönözve a tagállamokat a proaktív intézkedésre. Elfogulatlan egészségügyi ellátás, esélyegyenlőség az oktatásban, a roma nők vállalkozóvá válásának segítése mikrohitelekkel: mi valósult meg ezek közül a nagyratörő célkitűzések közül? A Nemzetközi Nőnap apropóján a jelentés utóéletének alakulásának jártunk utána.
A saját élményeim, és a szörnyű statisztikák azt sejtetik, hogy ezek a nemzetközi dokumentumok nem mások, mint üres pusztába kiáltott szavak. A roma nők gazdasági helyzete és társadalmi megítélése, média reprezentációja nem változott. Sőt a világjárvány még újabb és komplexebb kihívásokat hozott. Mi lesz azokkal az asszonyokkal, akiknek áram, eszköz és internet nélkül kell megoldani az otthoni oktatást, hogy és honnan szereznek információkat az oltásokról, mi történik, ha a pandémia miatt az utolsó segítséget jelentő civil szervezet kénytelen kivonulni a településről. Mindezek ellenére, a helyzet felmérése, a figyelemfelhívás az első lépések a megoldás felé.
Rontó Renáta doktorandusz hallgató beszélgetésünk során azt hangsúlyozta, hogy ezeknek a nemzetközi deklarációknak a legkevesebb esetben van kikényszerítő erejük, de ajánlásaikkal ráirányíthatják a figyelmet a hátrányos helyzetű csoportok által tapasztalt gazdasági és szociális kihívásokra. A jelentés célja éppen ez volt, a roma nők életkörülményei és a megélhetési lehetőségeinek bemutatásával felhívni az Unió intézményeinek figyelmét erre a sérülékeny csoportra, és arra ösztönözni a tagállamokat, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amik kifejezetten ezt a társadalmi csoportot célozzák.
A dokumentum ajánlásai nagyon hamar a tagállamok roma nemzeti stratégiáinak, megvalósított programjainak alapjai lettek. A tagállamok – annak ellenére, hogy nagyon változó színvonalon – sorra indítottak el olyan programokat, amelyek azokat a nehézségeket kívánták csökkenteni, amire a jelentés rávilágított.
A tagállamok közül Csehországban történtek olyan roma nőket érintő jogsértések, kényszersterilizációk, amelyek a leginkább rámutatnak a legkomolyabb problémákra. Járóka Lívia több ízben felhívta a figyelmet az egészségügy minden területén tapasztalható méltatlan helyzetekre, és az elfogulatlan egészségügyi szolgáltatások fontosságára. Nem véletlen, hogy a cseh kormány 2006-ban terjesztette elő a kényszersterilizációk áldozatainak kártalanítási eljárásának bevezetését, majd 2009-ben sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy ilyen jogsértések történtek. Az ajánlásoknak – a nagyon komoly felderítő és segítő munkát végző civil szervezeteknek hála – ebben a tagállamban nagyon látványos eredménye lett a szabályozás szintjén. 2007-ben és 2008-ban még indultak perek kényszersterilizálás ügyében a Cseh Köztársaság ellen, amelyek az Emberi Jogok Európai Bíróságának roma nőket támogató döntésével zárultak.
Spanyolországban Andalúzia reigonális önigazgatási szerve, a Junta de Andalucía – részben a jelentés iránymutatásai alapján – kidolgozta az andalúziai romák társadalmi befogadásának stratégiáját, amely konkrét intézkedéseket jelentett a roma nők támogatására. A stratégia egyik programja a „Közvetítés és elmélyülés” kezdeményezés, amelynek célja a roma nők oktatáshoz, szakképzéshez és munkalehetőségekhez való hozzáférésének javítása. A program személyre szabott támogatást, mentorálást és munkaközvetítési szolgáltatásokat nyújt a roma nőknek, hogy segítse őket a munkaerőpiacra való belépésben és a munkaerőpiacon való érvényesülésben.
Magyarországon a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia, többek között a jelentés ajánlásaira hivatkozva egy olyan pilotprogramot indított, melynek célja a roma lányok iskolai lemorzsolódásának csökkentése, továbbtanulási útjaik megerősítése. A program egyik fontos módszertani pillére, hogy a lányok mellé személyes mentorokat rendelnek, ami szintén számos nemzetközi ajánlásban visszaköszön.
Az államok mellett a civil szektor is merített az ajánlásokból. Romániában a Roma Vállalkozásfejlesztési Alapítvány visz olyan vállalkozásokat támogató programokat, amelyek kifejezetten roma nők üzleti kezdeményezésit segítik mentorálással és mikrohitelekkel.
Az említett programok hosszú távú hatásairól, eredményeiről azonban keveset tudunk. Ismerünk személyes sikertörténeteket, hatékony modellprogramokat, de összességében sajnos még nem látható az áttörés a roma nők élethelyzetében. A jelentés és az összes többi nemzetközi dokumentum kicsit olyan, mint a nőnapra kapott virág, a bonbon és a pillanatnyi figyelem. Jól esnek, de hosszú távon inkább szeretnénk egyenlő fizetést, több bölcsődei férőhelyet, és olyan szülészeteket, amik hétvégén is nyitva vannak.
Tonté Barbara
Az, hogy egy roma menekült család mennyire tud méltó életet élni Magyarországon, az attól függ, hogy hova rakta le őket a Jóisten. Attól függ, hogy milyen szereplők próbálnak nekik segítséget nyújtani, melyik vidéki térségben élnek, milyen az az önkormányzat, van-e segítő szervezet a közelben.
