Hazám

Anyám! Fogakkal szapult szép melleden a szám,
harapástól véres, kutyaszívvel mordultál rám,
mikor hívhattalak volna, nem tettem úgy,
amikor te hívtál kacskaringós volt minden út,
nem tudtam édességedről korlátlan tanyám,
tejed ízetlen gyermekláncfűnek nedve mám,
kocsmanép csuklóira mért bilincs minden, ami kör,
hányatott mocsárba süppedt biciklijük hiánya gyötör,
nem akar célt érni, vázára ült föld nyög és nem talál utat,
olajozatlan csapágy görgői közt megszokott lánctudat,
oly rabságra szántál, váltságul kódorgó testet adtál,
eszméletem kutat, hüllő nyelvemről űzetlen, gyógyító maradtál,
jó és rossz időkre tartogatott méreg, belőled többet kérek,
szavaidban a barna gyűlölt, a feketék, a fehérek is szépek
kótyagos, földképű esőid várom, rab népedet, felszabadítsanak,
minden kietlenségben lebegésemben megtartalak magamnak,
Te hívtál, mikor kacskaringós volt minden út,
hívhattalak volna nem tettem úgy,
rám mordultál kutyaszívvel, harapástól véres a szám,
melleden szép, szapult fogakkal, anyám.