Egy roma költő Nógrádból
2018-ban a Tom Lantos Intézet Romák a budapesti köztérben című kutatása keretében Harlov-Csortán Melinda és Lajtai Mátyás azt vizsgálta, a magyar főváros világörökségi területein milyen roma köztéri reprezentációk találhatók. Az eredmények azt mutatták: a Nehru-parti Roma Holokauszt Emlékmű kivételével Budapest világörökségi részén nem találhatók roma köztéri reprezentációk.1 Ebből kiindulva a Tom Lantos Intézet 2019-ben Setét Jenőt, az Idetartozunk Egyesület vezetőjét, valamint (a civil szervezet elnökének indítványára) Bogdán Pétert és Molnár István Gábort arra kérte fel, hogy terjesszék ki a reprezentációs kutatást a magyar főváros egész területére, és kutatásuk során érvényesítsék a roma narratívát is. Ez utóbbi felmérésből még 2019-ben publikáció született2, aztán a Tom Lantos Intézet azt kérte a három kutatótól, hogy – Fejős László kutatóval kiegészülve – 2020 és 2021 között térképezzék fel az egész országot is, aminek az eredménye 165 roma köztéri reprezentáció lett. Az országos eredményekből Roma reprezentáció Magyarország közterein címmel ismeretterjesztő-tudományos szakszöveggel ellátott fotóalbum született, aminek 2024-re elkészült a romani és angol nyelvű változata is.3
A széles körű kutatás egyik eredménye az volt, hogy a roma köztéri reprezentációk tekintetében a hazai megyeszékhelyek közül Salgótarján példásan kitűnik (Setét Jenő szavaival élve: a roma köztéri reprezentációk fővárosa), amennyiben a nógrádi megyeszékhely otthont ad Balázs János, Balogh Balázs András, Gabora Károly, Oláh Jolán és Szepesi József emlékének is, akik közül itt Szepesi József emlékezetét fogalmazzuk meg.4
Életrajz
Szepesi József (Salgótarján, 1948 – Budapest, 2001) a salgótarjáni cigánydombon született és a nógrádi megyeszékhely irodalmi életének egyik legmeghatározóbb személyisége volt.5 Édesapja, aki cipőket, hegedűket javított, rajzolt, festett és szobrokat készített korán meghalt (a költő még csak négy éves volt), ezért Szepesi három testvérével nevelőintézetbe, majd nevelőszülőkhöz került (tizennégy éves koráig).6 Ötödik osztályos volt, amikor visszatérhetett Salgótarjánba, így az általános iskolai felső tagozatos tanulmányait már ott kezdte meg.7 Később szobafestő-mázoló szakmát tanult és felnőttként közgazdasági technikumot is végzett levelező tagozaton. Volt rakodómunkás, de dolgozott tűzhelygyárban és öntödében is. A Salgótarjáni Ötvözetgyárban csoportvezető is volt, aztán az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ vezetősége megbízta az Irodalmi Kabinet irányításával.
Első verseit a Nógrád Megyei Hírlap közölte, aztán 25 évesen (1973-ban) már a Forrás című művészeti lap is felfigyelt rá, amit az országos antológiákban való részvétel követett, továbbá a Palócföldben és a Napjainkban való megjelenések. Publikált az Írószemlében és a Palócföldben is, de művei megjelentek egyéb napilapokban és folyóiratokban is. Munkássága során négy önálló kötetet tudhatott a magáénak. Különböző műfajokban alkotott. Jelent meg verseskötete, publicisztika gyűjteménye. Újságíróként különösen értékesek a szociográfiái és a riportjai Budapestre költözése előtt – mintegy hét évig – lakott a salgótarjáni Tanács utca 7.-ben.
Szepesi 1986-tól élt a magyar fővárosban, az 1992-ben megszűnt Romano Nyevipe (Cigány Újság) munkatársa lett, később a főszerkesztője is. 1994-ben munkanélküli újságíróként pár hónapot az Amerikai Egyesült Államokban is eltöltött.
Emlékezete
A roma költőt névtelen sírba temették el, ezért a Salgótarjáni Polgári Kör 2011-ben társadalmi összefogásra hívott fel, hogy méltó síremléket állíttathassanak neki 65. születésnapja évfordulójának és a költészet napjának alkalmából. 70. születésnapján, Salgótarjánban, a Tanács utca 7. szám alatt (faragott, fekete gránit) emléktáblát avattak neki, amely tartalmaz egy szöveget („Ebben a házban élt hét éven át Szepesi József (1948–2001) költő, író, szerkesztő.”) és egy versidézetet a költő Külvárosi ének című poémájából („Itt minden szomszéd jóbarát, rokon, kemény kézszorításhoz szokott nagyszerű nép, közéjük tartozom…”.). Az emléktábla állíttatója: Máté Krisztián (Szepesi József hagyatékának gondozója), míg az alkotás kivitelezője: Hakkel Gyula kőfaragó volt.
Ars poeticája
A roma irodalmár verseiben az életében jelenlévő realitásokat fogalmazta meg sokszínű líraisággal és pontossággal. Rokonaim című poémája – ezek mentén – akár a költő ars poeticájának is felfogható, amit a következőképpen öntött formába:
„Rokonaim, az elesettek,
kereszthez senkit nem szegeztek,
s profán bűneikért, ha voltak,
Krisztus nevében meglakoltak.
Rokonaim, az elesettek,
húzzák mindig a rövidebbet,
múlt-marta vérük alig szárad,
már tipor rajtuk az új század.
Rokonaim, az elesettek,
hogy higgyenek a Hiszekegynek,
az Egy Istennek, s Egy Hazának,
ha másságukra nincs bocsánat?”
Szepesi ebben a költeményében tulajdonképpen azt a meglátását bontotta ki, hogy a roma közösség tagjai nem vétkeztek Krisztus ellen, s ha volt bűnük, azt Isten fia megbocsátotta nekik, mégis mindig a vádlottak padjára kerülnek, s alig múlt el fölöttük a múlt marta vér (amely felfogható a holokausztra vonatkozó utalásként), az új század újfent tapos rajtuk. Éppen ezért megkérdezi a költő, hogy ilyen viszonyok között, azaz ha a romák „mássága” nem megbocsátható, akkor hogyan higgyenek a romák a Hiszekegyben, az egy Istenben és az egy Hazában.
Szepesi kérdése válasz nélkül marad. Az olvasónak kell eldöntenie, hogy jogos-e a roma költő felvetése. Hogy elfogadható-e számára az a romafil romakép, amit Szepesi – a roma közösségért felelős értelmiségiként – képvisel a nem roma közösség irányában?
Bogdán Péter
Megjelent művei
Elszórtan, mint a gyom. Salgótarján, 1983. Nógrád Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztály (Palóc Könyvek).
A mámor templomában. Békéscsaba, 1993. Megaceros Kiadó – Sajtóügynökség Betéti Társaság.
Putrik és paloták. (Riportok). Budapest, 1996. Cigány Tudományos és Művészeti Társaság.
Pogány ima (Válogatott versek 1970–1996.). Salgótarján, 1997. Jó Palócok Könyvműhelye.
1 HARLOV-CSORTÁN Melinda, LAJTAI Mátyás, Romák a budapesti köztérben, Budapest, 2018
2 BOGDÁN Péter, MOLNÁR István Gábor, SETÉT Jenő, Roma reprezentáció a magyar főváros közterein, Budapest, 2019
3 BOGDÁN Péter, FEJŐS László, MOLNÁR István Gábor, SETÉT Jenő, Roma reprezentáció Magyarország közterein, Tom Lantos Intézet – Idetartozunk Egyesület, Budapest, 2021.
4 U.o.
5 Karancssági I.István Általános Iskola Facebook oldala. (Hozzáférés: 2023. december 29.)
6 RÁCZ Lajos: Roma értelmiségiek arcképcsarnoka I. (magyarul) Szerk.PAKSI Éva. 1. kiad. Szolnok: Oktatási és Továbbképzési Központ Alapítvány. 2001.
7 Karancssági I.István Általános Iskola Facebook-oldala. (Hozzáférés: 2023. december 29.)
Az az érdekes a Balázs János-i művészetben, hogy ha őt az ember nem is túl nagy figyelemmel, csak egyszerűen ránéz, el tud úgy varázsolni és magához tud úgy láncolni, a szimbólum erőteljes hangulati és színbéli hatásával, hogy közvetlen utána nem kerülhettük azt ki, hogy ne legyen egy gondolati folyamat, aminek mentén ezt fölfejti a kép üzenetét vagy legalábbis annak a részleteit.
Osztojkán Béla költőként indult egy olyan korban, amikor ez még számottevő értékkel bírt és a kiemelkedés, a megbecsülés ígéretét hordozta. Első könyve, a Halak a fekete citerában címmel 1981-ben, a második, Hóesés hűségben 1983-ban jelent meg. A cigány és a magyar hagyományokat, legendákat és mítoszokat egyként befogó versek sajátos hangú, öntörvényű alkotót mutattak.
Lakatos Menyhért 80. születésnapjára
