Jövőre lesz ötven éve, hogy megjelent Lakatos Menyhért Füstös képek című regénye, amely mérföldkő a magyarországi roma közösségekről szóló szépirodalmi művek között.
A húszas éveim közepén jártam, amikor először olvastam, és magával ragadott a regény, amely saját közösségem egy már letűnt koráról mesélt nekem. Lakatos Menyhért egy olyan korszakot ír le nekünk, amely tele volt megpróbáltatásokkal, mégis a roma közösségek összetartozása járja át a könyv lapjait. A mű letehetetlen volt számomra, és lapról lapra fedeztem fel a világot, amelyről olyan keveset beszélünk vagy tudunk már.
Gyerekkorom óta olvasok, mindig is szerettem elmerülni a könyvekben, de a Füstös képek volt az első olvasmányom, ahol saját oláhcigány közösségemről tudhattam meg többet. Ez a mű jelentősen formálta személyiségemet, mert először találkoztam olvasmányaim során olyan művel, aminek szereplői és főszereplője is roma volt és „rólunk” szólt a történet.
Lakatos Menyhért többször beszél arról, hogy az 1975-ben megjelent mű keletkezéséhez szervesen hozzájárult, hogy kevésbé ismertek a roma közösségek kulturális értékei, történelme, és leggyakrabban a romákhoz társított negatívumokat emelik ki, amikor egy karakter bekerül valamilyen irodalmi műbe. Ezzel szemben a Füstös képek „a roma közösséget kívánja bemutatni, úgy ahogy vannak”, mondja Lakatos Menyhért egy interjújában.
A roma mozgalom kihívásokkal teli útja magában foglalja a roma reprezentáció kérdését is a kulturális terekben. Pontosabban ennek javítására törekszik, szeretné elérni, hogy a roma közösségekről kialakított negatív kép ne tartsa uralma alatt a roma közösséget. A narratívaváltás lehetőségével egyfajta alternatívát kínál a többségi társadalomnak, hogy igen, így is lehet, vagy így is lehetne írni Magyarország legynagyobb lélekszámú kisebbségéről. Célként is tekinthető, hogy a többségi társadalom többet tudjon meg rólunk és kultúránkról, és identitásunk megőrzésével, annak tiszteletben tartásával teljesjogú tagjai legyünk a társadalomnak. Mondható, hogy ennek a törekvésnek áll az élén a Füstös képek, amely másfajta keretet biztosít a párbeszédhez.
A regény kiemelkedő volt keletkezésének korában, és merem állítani, most is. Úgy közvetít a két világháború között élt roma közösség életéről, hogy az minden olvasónak befogadható és élvezhető legyen, de nem fedi el a nehézségeket és a kirekesztettséget. Mai szemmel nézve a történet bizonyos elemei és elsősorban a fiatal női karakterek megjelenítése elavult, így mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet rá, hogy a regény, bár dokumentarista jellegű és a szerző saját életéből is tartalmaz elemeket, azért fikció. Természetesen erről érdemes lenne hosszasan és többet beszélni. Ennek ellenére a Füstös képek az első a romákról szóló epikai művek sorában, így vitathatatlan jelentőségű regény. Bízzunk benne, különösen a Füstös képek megjelenésének ötvenedik évfordulója felé közeledve, hogy lesz lehetőségünk irodalomtudományi szempontból is elmélyülni a műben és feltérképezni Lakatos Menyhért örökségét például konferenciák, beszélgetések és kerekasztalok keretében.
A Füstös képek, bár a legtöbb városi könyvtárban megtalálható, ezzel előrébb jár más roma származású szerzők munkáinál, mégis elképzelhető, hogy kevesen emelik le a polcról, hogy beillesszék olvasási terveik közé. A közelgő évforduló lehetőséget biztosít rá, hogy a mű iránti érdeklődést is felélesszük és eljuttassuk a regényt a fiatalabb olvasókhoz is.
Laboda Georgina
