Pompos próbája

Pompos, a vakmerő, gőgös cigány ember egy napon kitalálta, hogy próbára teszi a sokadik feleségét, aki a legkedveltebbje volt a sok közül, mert Kézsa nagyon szépasszony volt, magas, karcsú termetű, fenékig érő haja, mint a szurok, fekete. Csodálták is a cigányok, úgy a férfiak, mint a nők. Kivételes teremtés volt, szépen tudott dalolni, táncolni és még „hárnyik” is volt e mellett. No, nem csoda, hogy Pompos próbára szánta tenni, hogy meggyőződjön a szerelméről. Összebeszélt a barátjával.

– Te, Kloskoj, téged szeret a feleséged?

– Az kéne még, hogy ne szeressen, lenyúznám a bőrét! – mondta nevetve.

– Most komolyan kérdezem, more, te meg viccet csinálsz belőle? Hallgass meg! Tegyük a két asszonyt próbára – és egy kicsit el is restellte magát, mert tudta, hogy ilyennel nem lehet viccelődni egy cigányemberrel.

– Próbára? Hm…, miféle próbára Pompos, tán csak nem te kételkedsz az én feleségemben, hé? – morajlott fel Kloskoj.

– Dehogy, kételkedek benne – tiltakozott Pompos –, éppen ellenkezően, szeretném tudni, hogy engem szeret úgy az asszony, mint téged a tied?

Kloskoj elgondolkodott, majd így szólt:

– Én ebbe nem megyek bele! Menj a Hapartyihoz, az tudod milyen, egy kupica pálinkáért még a pokolba is lemegy, ha beígéred neki.

Pompos elment Hapartyi sátrába.

– Szervusz testvér, látom pipálgatsz, talán unatkozol is?

Hapartyi nem szól semmit, beleszívott a pipába jó erősen, mintha így válaszolna a gőgös, büszke cigánynak, aztán köpött egyet, majd halkan, motyogva, megszólalt.

– Mit akarsz?

Pompos neki is elmondta, amit Kloskojnak.

– Hogyan tegyük próbára az asszonyokat, more? – kérdezte Hapartyi.

– Úgy, hogy este, amikor elalszanak a kocsiderékban, te mész az én asszonyomhoz, én meg megyek a tiédhez.

– No, aztán? Mondjad, már – izgult Hapartyi.

– Na és megtudjuk, melyik alszik éberen és hogy melyik veszi észre, hogy nem az ura van mellette

– És?

– És, és, mit és, ha nem veszi észre, meghágod – mondta Pompos.

Hapartyinak tetszett a dolog, mert, amióta meglátta Kézsát, azóta sóvárgott érte. De azért néhány percig elgondolkodott rajta, mert szerette ám a feleségét, de azt is tudta, hogy az olyan éberen alszik, mint egy kutya, ha csak megmoccan mellette, már ébren is van – reménykedett magában.

– Nem bánom, egye fene, csattant ki belőle a beleegyezés. Legyen, úgy, ahogy mondott Pompos!

Magában már érezte Kézsa illatát is, selymes fekete haját, gyönyörű testét, de más is motoszkált a fejében, az, hogy ha sikerül szerelmeskedni Pompos feleségével, akkor ezzel letöri Pompos gőgjét, büszkeségét is.

Éjfél utáni órákban cseréltek helyet. Pompos átment a Hapartyi feleségéhez, Hapartyi meg a Pomposéhoz. Hapartyi se perc alatt belejött a dolgába, megszerette Pompos feleségét, aki közben felébredt és elcsodálkozott, hogy milyen gyengéden, finoman szeretkezik vele az ember és mire ráébredt arra, hogy más van mellette, nem törődött vele, elengedte magát a szerelemnek. Nem csapott lármát, sem problémát, pedig észrevette, hogy Hapartyi van mellette.

A másik kocsiderékban, ahol Hapartyi felesége aludt, az első érintéstől azonnal felébredt, megérezte az idegent és akkorát kiabált, hogy minden cigány felébredt.

A cigányok toporzékoltak, senki nem tudott semmiről, csak ide-oda szaladgáltak a sötétben, de senki nem tudott meg semmit, mert Pompos a lombok alatt eltűnt.

– Hát melletted elintézhetne, aki csak akarna? – kiabálta az asszony.

Hapartyi meg úgy tett a felesége előtt, mintha odalett volna, dolgát végezni a kukoricásban.

Pompos a kocsiderékban nem talált senkit, csak Kézsa kék pántlikája lobogott a saroglya oldalán.