A kispatkányok már erősek

(Egy uralkodó elmélkedéseiből)

Rod-Mu-Rat gondolatai az első héten

Jó hely lesz. Jónak tűnik. Könnyű bejutni, a Kutya lánca nem ér el a hátsó falig. Odabent meleg van és elegendő élelem a kolóniának. A fal puha vályog, gyerekjáték áttörni és kialakítani a járatokat. Ennyire jó raktárhelyiségeink nem voltak eddig soha. Alma, tészta, mazsola, lencse és kenyérhéj külön-külön. És fészkek az Anyáknak. A fal langyos a szalmától, a fészekbéleléshez a kertben diólevél, a konyhában, a tűzhely mellett újságpapír.

Egy királynak gondoskodnia kell a népéről. Felelősség, óvatosság. Ha gyanúm merülne fel, nem ezt a házat választom a tél eltöltésére. A kerti csapdákat könnyű volt kikerülni, az esetleges méreg megismeréséről pedig majd gondoskodnak az öreg és gyenge előkóstolók.

Csend van. Az Ember naphosszat távol. Csak a kislány jár bent. Ő is csak délután, de nem nehéz kicselezni. Szürkületkor, amikor népemre rátör az éhség, a színes dobozt bámulja és gyakran énekel. Azt sem veszi észre, ha az asztalon hagyott vacsora maradékát behozzák a raktárba a Fürgék.

Az Ember csak később, sötétben érkezik, amikor népem már a falban pihen. Hangosbeszédű, és durva szavakkal ócsárolt minket, amikor észrevette az áttört padlót a kisszobában. De ez csak természetes.

Rod-Mu-Rat első kétségei

Valami nem tetszik nekem. Még nem teszem szóvá. Várok. Hátha csak a képzelet játszik velem. Talán erjedt volt az a fürt édes szőlő, amit tegnap este zsákmányoltunk. Ki tudja? Remélem, nem újfaja méreg. Ha ma éjjel nem hallok semmit, csak többet kell pihennem, hogy ne játszhasson velem a sötétség. Hiszen sem az Őrök, sem a Fürgék, sem az Anyák nem szóltak. Ma megvárom, míg elülnek a zajok, Mircsi, a kislány nem énekel már, elnémul a színes doboz, elalszik a Kutya, és elhallgat a durva beszédű. Ha kell, elrágok néhány szem diót, hogy élesebbek legyenek az érzékeim. Hogy tisztábban halljak.

A hangok, amiket a sötétségben hallottam, nem a kedvemre valók.

Rod-Mu-Rat bosszankodás

A diót az Első Fürge falta fel féktelen mohóságában. Így az elmúlt éjszakát nem tudtam hallgatózással tölteni, hogy megtudjam, gyanúm megalapozott-e az Éjszakai Hangokkal kapcsolatban. A Kutya miatt fel sem merült, hogy a házban macskát tartanak. Macskaszag sehol. De az Első Fürge reggel elém állt, és beszámolt a vékony, éles hangokról, amik megszaggatták a csöndet. Bár járataink a falban biztonságosak, népem nem élhet egy macska közelében. Az Első Fürgét megdicsértem a jelentésért, jó patkány. Hogy el merte enni előlem a diót, bizonyítja, hogy elég bátor. Ha utódot kellene választanom, ő alkalmas lenne rá. De egyelőre nem jelzem neki. Nincs itt az ideje. Semmi szükség rá, hogy elszemtelenedjék. Így csak annyit mondtam neki, hogy bárhonnan, de szerezzen dióbelet. Kihegyezi a fület. A látást. A raktárból elfogytak a tartalékok, és magam szeretnék a bántó hangok végére járni.

Rod-Mu-Rat zsírszerző útja

Ma kettőzött őrséggel merészkedtünk a konyhába szürkület után. Muszáj szalonnát szereznünk az Anyáknak, hogy zsíros legyen a tejük. Napról napra hidegebbek az éjszakák. A Kicsinyeknek nem elég a fészek melege, zsírra van szükségük, hogy hájat tudjanak növeszteni. A Kutya hangosan morgott az ajtó előtt, de Mircsi nem hallotta, csak énekelt a színes doboznak a nagyszobában. Az Ember még nem ért haza, így megszereztük Mircsi asztalon hagyott szalámiját és egy szelet kenyeret. Az Első Fürge észrevett egy darab vajat az egyik polcon. Ketten hoztuk le a járatba. Nem volt veszélytelen, de sikerült. Szétosztottuk az Anyák közt. Már biztos, hogy az Ember észre fogja venni, hogy itt vagyunk. Beszélnem kell az Öregekkel. Fel kell készülniük a Halálos Kóstolóra.

Rod-Mu-Rat az öregekhez szól

– Tisztelet, Öreg Barátaim. Jól tudjátok, miért kértem, hogy jöjjetek elém. Régóta szolgáljátok a kolóniát, ismeritek a törvényt. Mióta szemetek, fületek és orrotok nem olyan éles már, szaladni sem tudtok olyan gyorsan, mint amikor még ti voltatok a Fürgék és az Őrök. Most a legnehezebb és legtiszteletreméltóbb feladat a tiétek. A Halálos Kóstoló a legnagyobb és legszebb tett, amit egy patkány élete végéhez érve népéért megtehet. Az utolsó szolgálat. Ha elmennétek – és ez jogotok –, nem lenne szökés. Szabadok vagytok. Nem kötelez benneteket semmi a méreg általi pusztulásra. Járhatjátok a Magányos Öregek vakmerő és veszélyes útját. Kérdezlek benneteket: Ki akar elmenni, mielőtt elmondom, mi a feladat? Senki? Köszönöm. Meggyengült foggal sem váltatok önző öregekké.

Halljátok! A hangosbeszédű Ember már nyilván tudja, hogy itt vagyunk valahol. Mindent meg fog tenni, hogy megmentse élelmét és házát. Csapdáit már elhelyezte a konyhában és a kamrában. Ezeket elkerülnünk semmiség. Sajnos a kislány, Mircsi, tegnap belelépett az egyikbe. Alaposan megsebezte a lábát. Sajnáltam. A Hangosbeszédű később ordított vele. Akkor beszélt a méregről is. Az új mérgek szaga és illata megtévesztő. Nem szürkületkor, hanem reggel kell a konyhába mennetek. Miután az Ember és kislánya, Mircsi elhagyják a házat. Legyetek óvatosak. A mérgek, mint tudjátok, manapság ínycsiklandozók.

Rod-Mu-Rat délutánja

Három dióbél elég. Ennyit hozott az Első Fürge. Messzire kellett mennie érte. A bolt raktárába. Azt mondta, hogy odakinn az árokpartokon már zúzmarás a fű. Hogy majdnem odafagyott a földhöz a talpa. Magára vessen. Máskor nem lesz olyan mohó. Ebből tanult.

Nyugtalan vagyok, és ezt egy uralkodó nem engedheti meg magának. Ma a kislány, Mircsi, miután hazatért, nem énekelt. Tudom, mert már egészen hozzászoktam, hogy délután zene szól a színes dobozból, és ő mindaddig énekel, míg ki nem jön a konyhába enni. Az Őrök is látják őt minden nap a lesőrésen át, amit a kamraajtó és a konyhaszekrény közti falszakaszba rágtak a Fürgék. De ma én magam figyeltem őt. Csak állt a konyhaasztal mellett, rágcsálta az almáját, és egy képet nézett a falon. Egy nő van a képen, kezében baba. Mircsi oldalt állt nekem, így pontosan láttam, hogy sír. Hogy a könny végigcsorog az arcán. Az almarágást abbahagyta. Ennek örülnöm kellene, mert ahogy már megszoktuk, az otthagyott ételeit mind be tudjuk vinni a fészkekbe az Anyáknak, akik most, hogy annyi a kispatkány, jóval többet esznek. De ma nem öröm, hanem nyugtalanság töltött el, míg a kislányt néztem.

Hol az anyja? Miért csak ketten élnek a házban? Aggodalom, igen, az aggodalom lett úrrá rajtam. Ezt pedig egy uralkodó nem engedheti meg magának.

Rod-Mu-Rat fülel

Végre sötét van. Alkonyatkor új helyen kellett áttörni a padlót. A kályha mögötti rést választottuk, mert az előző lukat az Ember üvegszilánkos cementtel zárta el. A Fürgék fürgén dolgoztak, mire az Ember és Mircsi kijöttek a konyhába a színes doboztól, elkészültek a lukkal. Az Őrök, akik nappal alszanak, most a lesőrésekben állnak, hogy fedezzenek. Nem vacsoráztam, csak a diót, ettem meg, így nem lankadok el a jóllakottságtól. Ma meg kell tudnom, honnan érkeznek a különös hangok a sötétségbe.

Az Ember és Mircsi minden éjjel a nagyszoba ajtaja mögött fekszenek le. Egy nagy fészkük van. Láttam egyik délután, amikor Mircsi nyitva hagyta az ajtót. Hatalmas ágy, szemben a színes dobozzal.

Most. Ez az a hang. Mint amikor egy kismacska… nem, nem kismacska. Kiskutya? Milyen hang ez? Mint egy nagymacska, amikor vinnyog, mert… nem, nem nyávog, de ez küzdelem, biztos, hogy küzdelem… nyüszítés, igen… nem macska mégsem, ó!

A hang Mircsié!

Rod-Mu-Rat vívódása

Három éjszakát töltöttem az ajtó előtt fülelve. Már biztos, hogy a kolónia biztonságban van. Macskáról szó sincs. Ahogy sejtettem. Az a hatalmas Kutya nem tűrne macskát a területén. Egy óvatlan Fürgét is megölt még az első héten.

Három napja az Első Fürge egy teljes raktárlyukat megtöltött számomra dióbéllel, hogy az agyam teljes figyelemben maradjon. Hősies vállalkozás, hogy eljutott a boltba. A föld már valóban fagyos. A pofazacskójában szállította a megszerzett zsákmányt. Délelőtt alszom egy-két órát, aztán a napi ügyek-bajok – zsírszerzés az anyáknak, békétlenkedők kibékítése, Őrség jelentései, Fürgék feladatai. És a gyász: eddig két Öreg hullott el a Halálos Kóstoló nemes szolgálatában.

A hangok viszont nem csitulnak. Minden éjjel ott állok a szoba ajtaja mögött, és hallgatom, ahogy Mircsi nyüszög. Nyüszög? Nem tudom, hogy hívják ezt a hangot. De az biztos, hogy nem örömében adja ki.
Egy uralkodó nehezen viseli, ha nem tud mit tenni. Dühös és tanácstalan vagyok – és egy patkánykirály nem lehet sem dühös, sem tanácstalan.

Rod-Mu-Rat tanácskozik

– Tisztelet nektek újra, Öreg Barátaim. Köszönöm, hogy ismét elém fáradtatok. Ahogy az áldozatot is köszönöm, amit népemért hoztok minden újabb méregcsapda kitételekor. Az Ember ravasz, és az élelmet egyre nehezebb megkülönböztetni a méregtől. Nem fogjuk elfelejteni a bátorságotokat.
De nem emiatt hívtalak benneteket. Szükségem van a bölcsességetekre. Hallgassátok meg, milyen ügyben kérem tanácsotokat!

Nem kérdés, hogy népünk biztonsága mindennél előbbvaló. Az Ember, akinek a házát elfoglaltuk, és akinek élelme biztosítja számunkra is a tél átvészelését, folyamatos veszélyt jelent a kolóniára nézve. De ez nem új számotokra. Megszoktuk. Népünk így él ezer meg ezer éve.

Ez az Ember azonban, aki ennek a háznak a gazdája, nem csak ránk jelent kockázatot.

Egy hete töltöm ébren az éjszakákat. Egy hete virrasztok, hogy megbizonyosodjak róla, Mircsi, a kislány, aki a délutánokat és az esték egy részét egyedül tölti, éppúgy veszélyben él, mint a vándorpatkányok népe. De mi sokan vagyunk. Vigyázunk egymásra. Vannak Őreink és a Fürgékre mindenben számíthatunk. Az Anyák óvják a kispatkányokat. De a kislány egyedül van. Talán ti tudjátok ezt leginkább elképzelni, hiszen az öregség az, amivel hasonlóképp maga marad, aki megéri. Mint ő délutánonként. És éjszakánként. Amikor a veszély leselkedik rá. Attól az Embertől, aki az apja. Különben Mircsi nem adná ki azokat a… Hogy is mondjam. Azokat a metsző hangokat. Azokat a fájdalmas hangokat.

Arra jutottam, hogy segítségre van szüksége. Mint a kispatkányoknak. De úgy tűnik, nincs senki, aki segítsen rajta. Csak mi.

Szeretném megtudni, mit gondoltok. Ha átlépjük a biztonság határait, veszélybe sodorhatjuk a kolóniát. Ha nem, veszélyben hagyjuk a kislányt. És én nem tudom tovább hallgatni azt a hangot az éjszaka némaságában.

Rod-Mu-Rat döntést hoz

Három napja, hogy az Öregek tanácsát kértem. Két napon át tanakodtak. Tegnap meghozták a választ. Úgy gondolják, kell egy jó terv a kislány megmentésére. Olyan terv, amivel sem a vándorpatkányok népe, sem ő nem kerül bajba. Javaslatot is tettek, de ezt még át kell gondolnom.

Ha megfontolom a kérdést, össze kell gyűlnünk a főjáratban, hogy elmondjam, mire jutottam. Hogy elmondjam, váratlan feladat zavarja meg a hosszúnak és csöndesnek ígérkező telelést. Hogy elmondjam, van valaki, akinek segítenünk kell. Akkor is, ha ez példátlan. Én legalábbis nem tudok róla, hogy patkányok segítettek volna egy embergyereken. Kivételes eset, rendkívüli és kivételes. De nincs más, akire számíthatna. Olyan, mintha… Pontosan olyan, mintha csapdába lépett volna. Ahonnan nincs menekvés.
De meg fogjuk próbálni kiszabadítani.

Az összes Fürgére és legalább az Őrök felére szükségünk van. Az Öregek felajánlották, hogy részt vesznek az akcióban, de nekik más a dolguk. A fogaik már lazák. Jobb, ha a támadás alatt az Anyák mellett maradnak.

Rod-Mu-Rat visszagondol

Egyre enyhébb az idő. Lassan útra kelhetünk. Mielőtt elhagyjuk a házat, átadom a vezetést az Első Fürgének. Kitett magáért ezen a télen. Nehéz telelés volt. Pedig könnyűnek ígérkezett. A vályogfal puha, gyerekjáték volt áttörni és kialakítani a járatokat. Ennyire jó raktárhelyiségeink nem voltak soha. Alma, tészta, mazsola, lencse és kenyérhéj külön-külön. És fészkek az Anyáknak. A fal langyos a szalmától, a fészekbéleléshez a kertben diólevél, a konyhában, a tűzhely mellett újságpapír.

Ki gondolta volna? Ha a szomszéd házat választjuk, másképp alakul. Egyszerűbben.

Nem kell rátámadnunk az Emberre. Nem kell addig harapnunk, míg abba nem hagyja az üvöltést, a kapálózást, a csapkodást. Míg mozdulatlan nem marad végre.

A kislány elszaladt. Nem tért vissza többé. Szabad.

Miután elvitték az Ember testét, a ház lassan kihűlt.

De tele raktárakkal kibírtuk ezt is. Átteleltünk. A kispatkányok már erősek. Hamarosan indulhatunk.