A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének első időszaka: 1957–1958

László Mária

A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége 1957-ben jött létre, köszönhetően László Máriának, akinek korszakalkotó munkássága sajnos a ,,téma” iránt érdeklődők számára is sokszor ismeretlen. Az alábbi írás a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének (továbbiakban: MCKSZ) első egy évét foglalja össze, közben felhívva a figyelmet a felejtésre ítélt László Máriára és ténykedésére.

Ahhoz, hogy az olvasó elhelyezkedhessék a múlt rendszer ezen időszakában, megértse az akkor uralkodó – politikai – szellemiséget, három évet visszaugrok ’57-hez képest és röviden összefoglalok egy olyan intézkedést, melyről igencsak kevés szó esik, holott közvetlen a MCKSZ létrehozását megelőző pár évben volt érvényben és nagyban hozzájárult a magyarországi romák diszkriminációjához.

1954 – A fekete személyi igazolvány rendszere

„A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek, vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti. A Magyar Népköztársaság területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelvén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét.”¹

1954-ben a Minisztertanács a Belügyminisztérium határozata nyomán bevezette a személyi igazolvány rendszerét; ez a rendelkezés minden Magyarországon élő állampolgárra vonatkozott – volna. A rendelet nem fogalmazott meg semmiféle olyan kitételt, mely hátrányosan érintené bármely kisebbséget, egészen 1955-ig, amikor egy pótcikkelyt tűztek az új nyilvántartási szabályzathoz: meghatározták az úgynevezett ,,kóborcigányok” csoportját a cigányságon belül. Ebbe az ,,alkategóriába” azokat sorolták, akik nem rendelkeztek állandó lakhellyel és munkaviszonnyal. A határozat megfogalmazta, hogy a ,,kóborcigányok” valószínűsíthetően bűncselekményekből tartják fenn magukat, ezért pedig meg kell őket különböztetni az újonnan bevezetett személyi nyilvántartásban: ideiglenes okmányokat kell kiállítani a részükre. Ezek az ideiglenes papírok lettek aztán a fekete személyi igazolványok. Az 1950-es években a magyarországi romák legnagyobb része letelepedett életmódot folytatott, a vándorló csoportok tagjainak száma elenyésző volt, tehát tisztán kitűnik, hogy a fekete igazolványok mögötti indíték egy egyszerű, a romák össztársadalma ellen hozott szabályozás. A fekete személyi igazolványok egy évi érvényességgel bírtak, azaz a tulajdonosaiknak évente meg kellett jelenni a felelős szerveknél, hogy megújítsák irataikat. Akik elmulasztották regisztrációjukat, szintén csak ideiglenes igazolványra lettek jogosultak. A mulasztások hátterében sokszor a helyi hatóságok által el nem végzett lakóhely-legalizálások álltak: nem engedélyezték a regisztrálni kívánók lakóhelyét hivatalos lakcímmé nyilvánítani.² Tehát a fekete igazolványok bevezetése nem csupán a „kóborló cigányok” kartotékba vételéhez kellett – mivel a kiosztott okmányok száma jóval meghaladta azok lélekszámát – , hanem mintegy megkülönböztetve, felügyelet és ellenőrzés alá vonta a magyarországi romákat. A fekete azonosító okirat stigmatizáló voltára többen felhívták a BM (értsd: Belügyminisztérium) és a Minisztertanács figyelmét, többek között László Mária, melynek köszönhetően 1962-ben a BM nyilatkozatot tett közé, miszerint az ideiglenes fekete személyazonosító igazolványok cseréje megtörtént.³

1957 – Megalakul a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége

Az MCKSZ kapcsán László Mária neve nem sikkadhat el, hiszen nem politikai kezdeményezés nyomán, hanem értelmiségi romák szerveződésének az eredménye, hogy az első roma érdekképviseleti szervezet megalakulhatott⁴. Ki is László Mária?

1909. november 17-én született a Tápió-vidéki Nagykátán. Sokgyermekes családban nőtt fel, neveltetése során fontos szerepet kaphatott a roma identitás: a családi legenda szerint édesanyja, Czinka Rozália a híres prímás, zeneszerző Czinka Panna leszármazottja volt. Mária újságírással – is – foglakozott: járta az országot és kutatta, vizsgálta a romák helyzetét. A Horthy-korszakban a roma érdekképviseleti munkássága miatt kommunista-gyanúsnak bélyegezték, majd a szocialista rendszerben 1958-ban a MCKSZ éléről azért távolították el, mert az ellene felhozott koholmány szerint ,,jobboldali-fasiszta” szervezetben ténykedett. 1959-ben, utolsó kísérletként, roma vonatkozású kutatásokban próbált részt venni, sajnos sikertelenül; ekkor a postánál helyezkedett el, ahol nyugdíjazásáig dolgozott.  László Mária élete tele volt nehézségekkel és folyamatos akadályokkal, akadályoztatásokkal, melynek végén megtörten semmisítette meg tetemes kutatási iratanyagának, dokumentumainak nagy részét. 1989. november 7-én hunyt el Budapesten.⁵

MCKSZ

Amint azt fentebb írtam, 1957 tavaszán roma értelmiségiek László Mária vezetésével elérték, hogy a Művelődésügyi Minisztérium és a Minisztertanács Titkársága egy cigány szervezet megvalósításáról kezdjen tanácskozni; a Művelődésügyi Minisztérium el is készített egy előterjesztést: ,,Javaslat a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége létrehozására”. Az előterjesztést még ’57 őszén el is fogadták a Művelődési Minisztérium miniszterhelyettesi értekezletén. A javaslat a szövetséget egyszerre határozta meg állami intézményként és a cigányok tömegmozgalmi szervezeteként, továbbá annak nyomán, hogy tagja a Hazafias Népfrontnak, a társadalmi szervezet fogalmát is kimeríti. A szövetség feladatát ekképp határozták meg: „Az illetékes állami szervekkel közösen programot dolgoz ki a cigányok munkába állítására, egészségügyi, iskoláztatási és kulturális valamint letelepítési feladataik megoldására. (…) Célja: hogy a cigányok életkörülményeit megjavítsa, műveltségi színvonalát emelje, hogy őket népi demokratikus államrendünknek hasznos tagjává nevelje.”⁶ A később megalkotott alszabályzatnak egyik mondata kiválóan mutatja, hogy minden, amit a lefektetett előírások rögzítenek, azok ilyen-olyan ,,speciális” tényezők miatt módosíthatók – lévén, hogy ismeretlennek bélyegzett területre sodródtak a jóakaró politikusok és magukat már előre be kellett biztosítani olyan veszélyekkel szemben, melyek nem léteztek: ,,Figyelemmel arra, hogy ez a Szövetség olyan szervezet, amelyhez hasonló a cigányok eddigi életmódjának megváltoztatására még nem alakult, ennek folytán munkássága a gyakorlati követelményeknek megfelelően módosulhat…”⁷ László Máriáék tisztában voltak azzal, hogy ,,meddig szabad elmenni”. Részükről nyilvánvaló volt a szándék, hogy kultúramentést-ápolást, edukációt és egyenlőségteremtést szeretnének végezni a romák körében, ám ezt nyíltan folytatni lehetetlennek bizonyult, mivel a – politikai – korszellem egyértelműen és egyhangúlag elutasította annak feltételezését például, hogy a cigányok önálló nemzetiségként értelmezhetők volnának. Kádár János egy releváns Politikai Bizottsági ülésen így vélekedett a témáról: „Egyértelmű, hogy a cigányok nem tekinthetők nemzetiségnek. […] Az élet viszi a dolgot a megoldás irányába. […] számolni kell azzal, hogy a cigányokkal kapcsolatos szemlélet nem változtatható meg gyorsan.”⁸ 

Kezdetben László Mária, mint a MCKSZ főtitkára kapott meghívásokat olyan eseményekre, ülésekre, melyek az ország nemzetiségi ügyeivel foglalkoztak, hasonlóan a német, szlovák, román és délszláv kisebbségi szövetségek vezetőihez. Mária kulturális vonalon szeretett volna közelíteni a romákat érintő kérdések megválaszolása felé: láthatóvá szerette volna tenni a többségi társadalom számára a roma kultúrát, és felhívni annak értékére a figyelmet. Hidat szeretett volna építeni a kisebbség és a többség között, valamint rávilágítani arra, hogy a figyelmen kívül hagyott vagy ,,nem létezőnek” bélyegzett roma kultúra milyen nagy mértékben képezi részét a magyar kultúrának; ezekben látta az előítéletek felszámolásának lehetőségét.

„Erős művészeti vonalunk lesz, így szükségünk lesz azokra az írókra, akik művészegyütteseinket, később a saját színpadunkat ellátják írói művekkel. […] Szeretnénk a cigány tehetségeket bemutatni, és zenénket közkinccsé tenni, mely eddig – miután cigányellenőrzés nem volt – majdnem minden esetben hamis képet nyújtott.” (László Mária 1957. november 5-én kelt levele)⁹

Mária külön figyelmet szentelt a cigányzenészek helyzetének, érdekképviseletet szeretett volna létrehozni számukra és valamiféle közvetítő-iroda beindításával visszafordítani a muzsikusok piacon való ellehetetlenülését. A cigány nyelvet kutatni és újítani szerette volna: „Minden eszközzel harcolunk az előítéletek teljes felszámolásáért. Célunk, hogy végre megteremtsük az eredeti cigány irodalmat, zenében, prózában egyaránt. Eredeti és helyes nyelvünket, szótárunkat, ha nem is kívánjuk ezt tanítani, de a tudományos intézmények számára elkészítjük.” (Részlet a Szövetség 1957 végén rögzített munkatervéből)¹⁰

A MCKSZ roma kisipari szövetkezetek létrehozását szerette volna elősegíteni. Az 1950-es években már több példa is akadt hasonló szövetkezetek működésére: önálló cigány vasipari szövetkezet. László Mária szerette volna ezeket a ,,csoportosulásokat” a többi hagyományos roma mesterségre (vályogvetés, kosárfonás, famegmunkálás stb.) is kiterjeszteni, ezáltal tartva életben azokat.¹¹

A szövetség másik fontos feladata az érdekvédelem volt. László Mária már 1957-ben levelet írt a Nácizmus Magyarországi Üldözötteinek Országos Érdekvédelmi Szervezetének, melyben kérvényezte, majd el is indította a holokauszt roma áldozatainak kártérítési igényét. Sajnos ez a kártérítési szolgáltatás nem alakult a romák számára kedvezően, mivel a szoros határidő – melyet László Mária próbált késleltetni –, és a szükséges felvilágosítás és segítségnyújtás hiányában sokan azt sem tudták, hogy egyáltalán jogosultak bármiféle kárpótlásra. Ugyanakkor ez az eset is kiválóan érzékelteti Mária bátorságát és kiállását a romák ügye mellett. Ugyancsak érdekvédelem címszó alatt tolták le magukról a felsőbb szervek és nyomták rá a kulturális szövetségre azokat a tetemes panaszmegkereséseket, segítségkéréseket, melyek például munkahelyi felvételi elutasításokból származtak. Több panasz érkezett rendőri és hivatali túlkapásokkal kapcsolatban is a MCKSZ részére.¹²

1958-ra egyértelművé vált, hogy a László Mária féle kulturális szövetség teljesen ellentétes a pártállam felfogásával és terveivel. A roma kultúra erősítése, a rromani nyelv védelme, a roma szövetkezetek létesítése és romák érdekvédelme mind a szocialista roma kényszerasszimilációs törekvések gátját képezik. László Mária önként távozott a szövetség éléről, mivel egy szándékos, koholmányokra épülő kampány indult ellene, melynek egyetlen kimenetelével tisztában volt. Így határozták meg alkalmatlanságának okait: „Munkájában valamiféle hamis – cigányöntudattól eltelve – olyan tendenciák mutatkoztak, hogy a cigányságot nemzetiségnek ismertesse el, és ebből a hibás koncepcióból kiindulva, a cigány nyelv mesterséges felélesztését, kiterjesztését, cigány iskolák, kollégiumok, állami gazdaságok, tsz-ek stb. létesítését kívánta megvalósítani, ezáltal konzerválni igyekezett a cigányok különállását és akadályozta társadalmi asszimilációjukat. Másik kezdeti hiba volt, hogy a problémát önmagára koncentrálta és mintegy a cigánykérdés egyetlen és kizárólagos gazdájának tekintette önmagát.”¹³

László Mária ellehetetlenítésével nem ért véget a MCKSZ története, azaz 1961-ben igen, mivel ekkor végleg felszámolták: Országos Társadalmi Bizottsággá alakult, melynek illetékesei a szabályzat szerint továbbra is a romákat érintő feladatokban jártak el. Húsz évvel később a szövetség a magyarországi cigányok emancipációjának motorja lett, de az már egy másik történet.

1 1949. évi XX. törvény, a Magyar Népköztársaság alkotmánya, 49. §. Idézi: Purcsi 2004
2 Purcsi 2004: 249.
3 Sághy 2008: 274
4 Szesztay 2003: 138.
5 Sághy 2008: 278-280.
6 Beke Pál (szerk.) (1986): Dokumentumok a „Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége 1957–1961” életéből. Budapest: Népművelési Intézet Művelődési Otthon és Klub Osztály. Idézi: Hajnáczky 2015: 59.
7 Sághy 2008: 281.
8 MNL OL XXVIII- M- 8- 4. d. Idézi: Hajnáczky 2015: 12- 13.
9 Sághy 2008: 282.
10 Sághy 2008: 282-283.
11 Kertész Miklós: A szövetkezetbe tömörült vasipari cigányok. Jelentés a Cigányszövetség és az OKISZ részére. 1958. augusztus 13. MOL XXVIII-M-8. 1. d. 3. t. Idézi: Sághy 2008: 283-284.
12 Sághy 2008: 286-288.
13 MNL OL XXVIII-M-8 1d. Idézi: Hajnáczky 2015: 60.