A romani nyelv nyelvészeti áttekintése

A cigányok/romák által beszélt romani nyelv

A tanulmány fókuszában álló romani az indoeurópai nyelvek ind ágába tartozó nyelv, amely világszerte felfedezhető, és a cigány közösségek által beszélt nyelvként, a cigányok/romák anyanyelveként azonosítják. Filológiai kutatásokból merített információk alapján tudjuk, hogy a romani nyelv rokonságban áll a mai India területén kialakuló szanszkrit nyelvből a Kr. e. IV. században kiváló – hindusztáninak is nevezett – hindivel (Kállai, 2015:19), ezenkívül egyéb indiai nyelvekkel (közép-indiai, északnyugat-indiai régiók nyelvei) is mutat közös vonásokat (Matras, 2022). A cigányok/romák használta romani nyelv indiai eredetét elsőként Vályi István ismerte fel, indiai és magyarországi nyelvhasználók diskurálását összemérve (Forray R., 2022:7).

A romani hosszú ideig nem rendelkezett írásbeliséggel, és bár mára már számos romani nyelvű kiadványt – nyelvkönyvek, tankönyvek, munkafüzetek, oktatási segédanyagok, szótárak, szépirodalmi és szakfordítások – publikáltak, a nyelv használói körében korunkban is jobbára orális formában él (Heltai, 2020:71, Matras, 1991:110), ebből fakadóan gyakran megfigyelhető a beszélői által applikált egyszerűsített, a többségi társadalom nyelvének grammatikai szabályait tükröző fonetikus romani írásmód². A nyelv írásbeliségének megteremtése – vagy megkísérlése – eltérő időpontokban valósult meg az egyes államokban, példának okáért a Szovjetunió területén csak az 1920–30-as években, a kisebbségek önálló nyelvének használatát szorgalmazó általános politikának köszönhetően jelentek meg romani nyelvű publikációk, fordítások. A főként oralitásban létező nyelv írásbeli változatának létrehozása és nyelvtörténeti, grammatikai ismérveinek tudományosan megalapozott összefoglalása érdekében erőfeszítéseket tevő nyelvészek, aktivisták közül említésre méltó Ian Hancock, Marcel Cortiade, ezenfelül Jusuf Saip, Viktor Elsík és Yaron Matras neve, akik a romanit elemző deskriptív és normatív nyelvészeti megfigyeléseken alapuló tanulmányokat, szakcikkeket közöltek (Matras, 1991:109). Hazánkban a romaniról szóló mélyreható nyelvtörténeti és grammatikai ismeretek megszerzésében többek mellett Tálos Endre, Choli Daróczi József, Lakatos Szilvia, továbbá Baló András Márton, Rosenberg Mátyás, Réger Zita, Bartha Csilla, illetve Hegyi Ildikó és Rézműves Melinda hiánypótló munkásságára támaszkodhatunk. 

A romani nyelvhasználók száma globálisan öt- és tízmillió közé tehető, hazánkban az öt-nyolcszázezer fősre becsült cigányság (Cserti Csapó, 2003:28) romanit beszélő csoportjainak (oláhcigányok, romungrók) arányából vonatkoztatva megközelítőleg száz-százötvenezer személy esetében gyanítható a romani nyelvtudás megléte. Európában a Balkán (Bulgária, Albánia, Észak-Macedónia, Szerbia, Koszovó, Görögország), ezenfelül Közép- (Magyarország, Szlovákia) és Kelet-Európa (Románia) országai rendelkeznek túlnyomórészt romani nyelvhasználókkal (Cserti Csapó, 2015:87), hiszen az európai cigányság mintegy kétharmada ezen a területen él. A megnevezett térségeken kívül a nyelv jelenléte a kontinens egyéb országain belül szórványosan mutatható ki.

A romani azon nyelvek egyike, amelyeknek napjainkban is számos változata él – csupán az európai kontinens területén belül a hatvanat is meghaladó dialektusszámról beszélhetünk (Fraser, 1996:20) –, amelyek a diaszpórában élő cigányság elhelyezkedésének függvényében különösképp Európa területén lelhetőek fel. Minthogy a nyelv nem korlátozódik egy-egy térség területére, hanem ezzel ellenkezőleg, széles körű beszélőbázissal rendelkezvén igencsak sok állam, mi több, kontinens területén jelen van, így beszélői – más nyelvek beszélőközösségeihez hasonló módon – az együttélés és a sűrűn ismétlődő érintkezés során permanensen „kölcsönöztek” szavakat az őket befogadó ország területén élő, rendszerint hatványozottan nagyobb létszámban lévő közösséghez tartozók által beszélt nyelv(ek)ből. Az átvett, jövevényszóvá váló kifejezések idővel a romani szókészletbe épülve – esetenként kisebb-nagyobb mértékű kiejtésbeli és a romani által megkívánt szupraszegmentális tényezőknek (hanglejtés, hangsúly, beszéddallam)³ megfelelő hasonulással – tovább éltek a romanit beszélők körében, ezzel meglehetősen differenciálttá téve mind a regionális, mind az egyetemes romani lexikát. Ezen okból kifolyólag bármely romani változatot szemlélve tetten érhető a nyelvhasználók kommunikációjában a nem romani alapszókincs részét képező kifejezések magas aránya, amely jelenség észlelése laikusként arra engedhet következtetni, hogy a romanit egyfajta lexikai deficit és az önálló grammatikai struktúrák általános hiánya jellemzi. Yaron Matras azonban felhívja figyelmünket arra, hogy ez ne vezessen minket a közbeszédben hallható, romanival kapcsolatos szimplifikált és nemritkán valótlan megállapításokon nyugvó konklúziók felállítására, a más nyelvekből származó lexémák és szókapcsolatok kurrens előfordulása ugyanis kétségkívül egy sor olyan szociolingvisztikai tényező függvénye, amelyek számbavétele elengedhetetlen a romani nyelvre jellemző sajátosságok megértéséhez (Matras, 1998:3).

A romani nyelvváltozatok mindegyike esetében megfigyelhető
a nyelvészeti kutatások során feltárt közös romani alapszókincs, ezáltal biztosított
a romani beszélők közötti kölcsönös érthetőség (Matras, 2022). Az eltérő
nyelvjárásokat ismerő nyelvhasználók egymással való kontaktusba lépése során
a másik fél megértésének egyszerű, kifogástalan vagy éppenséggel nehézkesebb,
embert próbálóbb voltát nagyban befolyásolja a dialektusok földrajzi
elhelyezkedése, mi több, a romani és az adott országban
használatos többségi nyelv szókincsének és/vagy grammatikájának
keveredése a beszélők kommunikációjában.

Így tehát egy hazánkban élő, a romani valamely magyarországi dialektusát beszélő illető sokkal kisebb vesződség árán képes megértetni magát egy a balti területek romani dialektusának ismeretét birtokló nyelvhasználóval, mint egy jócskán izoláltabb helyzetben lévő, például finn romani változatot használó személlyel (Lakatos, 2015:185–186). A romani dialektusok további közös vonása, hogy az etnikai kisebbségeket a nemzet/többségi társadalom szerves részeként azonosító államokban is de facto a hivatalos államnyelvnek alárendelődve élnek, amely kiváltképp érvényesül a cigányság esetében, tekintve, hogy a cigány/roma népesség nem rendelkezik anyaországgal, ezáltal a közösség tagjai minden egyes országban nyelvi és létszámbeli kisebbségben vannak.

A romani nyelv fejlődéstörténete

A romani kialakulásának idejéről, körülményeiről igen csekély számban állnak rendelkezésünkre források. Napjainkra jól ismert, hogy a cigányok/romák vándorlásuk során sok országban megfordultak, egyik-másik a megélhetési lehetőségek és a korabeli társadalom cigánysággal szemben tanúsított toleranciájának mértékéhez mérten hosszabb-rövidebb ideig letelepedésük helyszíne is volt. Ahogyan előbb szót ejtettem róla, a cigány/roma közösséget körülvevő mindenkori nyelvi környezet változatossága elengedhetetlenül hatott a romani nyelv szókészletére (Matras, 2022) – e folyamat kétirányú, ezáltal a közösséget befogadó országok nyelvei is kölcsönöztek mondat alkotó elemeket a romaniból (Lakatos, 2012:28) –, ebből kifolyólag a romaniban különféle „idegen” eredetű kifejezések fordulnak elő. A más nyelvekből kölcsönzött kifejezések (perzsa, örmény, görög, román stb.) etimológiai tanulmányozásával rekonstruálható a közösség vándorlásának iránya is (Fraser, 1996:19).

Az eddig bizonyított nyelvészeti kutatások eredményei alapján, a nyelv változásainak fázisait tanulmányozva három főbb érát különböztethetünk meg: proto-romanit, korai romanit és modern romanit. A cigányság őshazájában, Indiában⁴ való tartózkodásának idején a proto-romani változatot beszélte a közösség, az indiai területekről való – az első évezred végére tehető (Matras, 2022) – szétszéledés után pedig a korai romaninak nevezett változatra tértek át. A korunkban megfigyelhető modern romani változat kialakulása és elterjedése a 16. századra datálható (Lakatos, 2015:183).

A romani nyelv Magyarországon

A történeti nyelvészet két csoportra, konzervatív és pararomani változatra osztja az eurázsiai romani nyelvet, melyek közül Magyarország területén az előbbi van használatban. A hazánkban előforduló romani dialektusok a román nyelvi hatástól erősen befolyásolt vlax/vlah⁵ romani dialektuscsoport északi vlax alcsoportja (lovári, kelderás, csurári, cerhári stb. nyelvjárások), illetve a centrális dialektuscsoport délkeleti centrális alcsoportjához sorolt romungró nyelvjárás és délnyugati centrális alcsoportjának vend romani változata (Lakatos, 2015:183, 187). A cigányság inhomogén mivoltát felismerő és kutató etnográfus, Erdős Kamill a beszélt nyelv és nyelvváltozat alapján tipologizálta, és négy nagy csoportba rendezte a korában Magyarországon élő cigány/roma csoportokat. Empirikus élményein alapuló klasszifikációja alapján a cigány nyelvű csoportok tagjai a romani kárpáti változatát beszélő kárpáti cigányok/romák (1), valamint az oláhcigány nyelvet beszélő, törzsekbe rendeződő, és nevüket e nemzetségekből (vicákból vagy fácákból) származtató (Lakatos, 2012:27) oláhcigányok (2). A nem cigány anyanyelvű csoportokhoz a romani nyelvüket a felkeresés idejére már elvesztett, ezáltal nyelvileg asszimilálódott kárpáti és oláhcigányok (3), illetve a román anyanyelvű beások (4). Erdős a besorolásában szereplő, a romani nyelvvel szoros kapcsolatban álló és kisebb kompániákba tömörülő oláhcigányok tizenhárom kommunájával találkozott néprajzi gyűjtései alkalmával. Ezek mentén főképpen nyelvhasználati sajátosságaik és mesterségeik alapján megkülönböztette a lovári (lovari), posotyári (posotari/zsebtolvaj), kherári (kherari/házzal bíró), colári (colari/szőnyeges), kelderári (kelderari/kézműves), cerhári (cerhari), máshári (mashari/halász), bugári (bugari), curári (curari), drizár (drizar), gurvár (gurvar/edényfoltozó) csoportokat.⁶ Megjegyzendő, hogy az egyes változatok létjogosultsága között sem a szókészlet, a grammatika rendszabályai, sem beszélőinek száma alapján nem állítható fel hierarchia.

A Magyarországon megtalálható romani dialektusok közül az oláhcigány közösség tagjai által beszélt lovári a legelterjedtebb, és más romani változatokkal szemben eme nyelvjárás létezése szélesebb ismeretségnek örvend úgy a cigányság, mint a többségi társadalom tagjainak körében. Bizonyos aspektusból e nyelvjárás helyzete unikálisnak tekinthető, ugyanis hazánkban ennek a dialektusnak van a legnagyobb társadalmi elismertsége, ami bizonyosan annak tulajdonítható, hogy a lovári változatot beszélők a cigányság által felülreprezentált régiókon (Budapest, Északkelet-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves, Nógrád vármegya, a Dél-Dunántúlon Somogy, Tolna, Baranya, továbbá a Nyugat-Dunántúlon Zala vármegya) kívül az egész ország területén megtalálhatók. Ezek mellett a lovári népszerűségét annak is köszönheti, hogy a cigány/roma nemzetiségi oktatás módszertanának kidolgozói e változat anyanyelvi beszélői közül kerültek kiválasztásra, ezáltal ezen nyelvjárás jelenik meg a romani nyelvű köz- és felsőoktatásban. A romani nyelvet magas szinten elsajátítók formális keretek között érettségi vagy nyelvvizsga keretében tehetik próbára nyelvi kompetenciáikat: romani nyelvből 1995 óta tehető alap-, közép- és felsőfokú nyelvvizsga (Lakatos, 2006:117), az ehhez szükséges „akkreditációs anyag elkészítése Choli Daróczi József és Karsai Ervin nevéhez fűződik” (Lakatos, 2012:108). Kezdetben az Idegennyelvi Továbbképző Központ szolgált a romani nyelvvizsgáztatás helyszínéül, jelen állás szerint pedig a nyelvtudásukról nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzése által számot adni kívánóknak az Ezra Nyelvvizsgaközpont nyújt lehetőséget a nyelvvizsga letételére. A közép- vagy emelt szintű lovári érettségi vizsgán részt venni szándékozók előtt elsőként 2005-ben nyílt meg a vizsgázásra a lehetőség (Lakatos, 2012:114). 

1 A tanulmány Turay Maryama (2023): A romani nyelv használata és intergenerációs átörökítése. A romani nyelvalkalmazás vizsgálata egy pécsi szegregátumban című szakdolgozat átdolgozott részlete.
2 Sztenderdizáltság hiányában általános romani ortográfiáról nem, csupán lokális konszenzuson alapuló grammatikai szabályokról beszélhetünk (Lakatos, 2012:21, 26).
3 A A romaniban „az állandó (stabil) szókészlethez tartozó –o-ra végződő cigány főnevek (…) egyes és többes számban is véghangsúlyosak”, hasonlóan a három és egyalakú melléknevekhez, továbbá a nőnemű főnevek egyes csoportjaihoz (Choli, 2002:21).
4 Korábban megannyi téves elképzelés élt a cigányság etnogenézisére, származására vonatkozóan, napjainkra azonban mind nyelvészeti, mind genetikai kutatások által megerősített, hogy a cigány/roma közösség őshazája India.
5 A vlax és vlah terminus egyazon dialektuscsoport megnevezései. Az eltérő írásmód oka, hogy a romani egyes nyelvjárásaiban, többek között a lovári változatban is a torokból képzett, reszelős h hangot x-szel jelölik.
6 Erdős Kamill gyűjtése óta nem valósult meg újabb, átfogó nyelvjárás kutatás hazánkban, amely a magam meglátása szerint erősen indokolt lenne, hiszen valószínűsíthető, hogy napjainkra redukálódott a Magyarországon előforduló romani változatok száma.

Felhasznált irodalom
Cserti Csapó Tibor (2015): A cigány csoportok helyzete a modern társadalomban. Szociológiai megközelítések és azok problematikája. In: Orsós Anna (szerk.) (2015): A romológia alapjai. Pécs, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Neveléstudományi Intézet, Romológia és Nevelésszociológia Tanszék
Cserti Csapó Tibor (2003): A cigány népesség gazdasági-társadalmi helyzete a Dél-Dunántúlon. Doktori (PhD) értekezés. Pécs, Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Földrajzi Intézet
Forray R. Katalin (2022): Romológia. Kutatástól az oktatásig. Budapest, Gondolat Kiadó
Fraser, Sir Angus (1996): A cigányok. Budapest, Osiris Kiadó
Heltai János Imre (2020): Transzlingválás – Elmélet és gyakorlat. Budapest, Gondolat Kiadó
Kállai Ernő (2015): Cigány csoportok Európában és Magyarországon. In: Orsós Anna (szerk.) (2015): A romológia alapjai. Pécs, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Neveléstudományi Intézet, Romológia és Nevelésszociológia Tanszék
Lakatos Szilvia (2006): A romani/lovári nyelv. In: Forray R. Katalin (2006): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. Pécs, Pécsi Tudományegyetem, Neveléstudományi Intézet Romológia és Nevelésszociológia Tanszék
Lakatos Szilvia (2015): A romani nyelv. In: Orsós Anna (szerk.) (2015): A romológia alapjai. Pécs, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Neveléstudományi Intézet, Romológia és Nevelésszociológia Tanszék
Lakatos Szilvia (2012): A romani nyelv közösségi használatának és közoktatási helyzetének vizsgálata Magyarországon. Doktori (PhD) értekezés. Pécs, Pécsi Tudományegyetem, „Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola
Matras, Yaron (2022): Go West. The evolution of Romani language and culture. New Internationalist Jan-Feb, 2022, 25-27
https://newint.org/features/2021/12/07/go-west (utolsó megtekintés dátuma: 2023.03.20.)
Matras, Yaron (1998): Para-Romani revisited. In: Matras, Yaron ed. The Romani Element in Non-standard Speech. Wiesbaden: Harrassowitz. 1-27
Matras, Yaron, Reershemius, Gertrud (1991): Standardization beyond the state: The cases of Yiddish, Kurdish and Romani. In: von Gleich, U. & E. Wolff (Hrsg.): Standardization of national languages. Hamburg, UNESCO-Institut für Pädagogik, 103-123