A szolnoki szegregátumokban élő roma és nem roma emberek művelődési szokásainak helyzetfeltárása

A címben foglaltak nem egyszerűen a hátránycsökkentésről szólnak. Sokkal inkább arról, hogy a közösségi összefogás, a megfelelően nyújtott segítség, az együttes feladatvállalás ad-e esélyt. Arra, hogy ezek az elzárt közösségben élők képesek legyenek kitörni abból a fizikai és szellemi gettóból, melybe a deprivációs helyzetük és a kölcsönösen létező előítélet bezárta őket. A közösségi házak feladatvállalása a művelődés, a tanulás, a továbbképzés és a szabadidő hasznos eltöltése programja megvalósításában a főként romák lakta szegregátumokban kiemelt jelentőséggel bír. Elősegítik a felzárkóztatást, hátrányok enyhítését, segítik a képzést-tanulást, biztosítják a társadalmi esélyteremtés lehetőségét. Az itt élők hátrányos helyzetű-halmozottan hátrányos helyzetű, többségében önkormányzati lakásokban élő roma és nem roma családok ugyan elfogadják a tanulás, a szakképzettség megszerzésének szükségességét, maguk azonban nem tesznek semmit ezen célok eléréséért. A kutatás során azt is vizsgáltam, hogy a kapcsolatba kerülő gyerekek-családok tekintetében milyen mértékben jellemzi a hátrányos helyzetet a rossz szocio-ökonómiai státusz, a művelődés iránti óhaj, a tanulási hatékonyság, a felbomlott család, a konfliktusos családok (szülő-gyerek konfliktus, munkanélküliség, alkoholizmus a családban, elhanyagoló vagy agresszív szülők, válási krízis). A kutatás fő kérdése tehát az, mennyire képesek a közösségi házban dolgozó szakemberek felkelteni a művelődés és a tanulás, a szabadidő értelmes eltöltése iránti igényt. Az általam vezetett Roma Esély Kulturális, Oktatási és Szociális Egyesületünk hatodik esztendeje vesz részt a Szolnok, Tücsök úti Közösségi Ház munkájában és dolgozunk szakértőként-mentorként a másik három szolnoki szegregátumban TOP-pályázatokkal létrejött közösségi házai munkáját segítve. A célcsoport valamennyi telepen az ott élő családok, fiatalok és idősebbek egyaránt. A kutatás a jelenleg is zajló, illetve a már elkészült kérdőíves interjúk, a helyszíni felmérés és a személyes mélyinterjúk következtében összegzésként helyzetelemzést, az arra épülő szakmai javaslatot, valamint a tanulás iránti motíváció felkeltésének gyakorlat tapasztalatait összegzi. Célja a hátrányos helyzetű, szegregátumokban élő emberek számára a társadalmi esélyteremtés megvalósítása, a tanulás-továbbtanulás segítése, a felzárkózás megkönnyítése, a szabadidő hasznos eltöltése a közösségi ház(ak) nevelés programjai és eszközrendszere felhasználásával. A kutatás összegzése a társadalmi környezetet értékelve egyben erősítheti a megfelelő kapcsolatok kialakítását a helyi társadalom, az itt élő gyerekek és felnőttek, a civil szervezetek, a szegregátumi közösségi élet minőségi változtatását felvállaló szakemberek, valamint a környezetükben-szomszédságukban élők között. Ez nemcsak a célcsoport számára hozhat eredményeket, de jelentősen csökkentheti a meglévő és kölcsönös előítéleteket is. Az összegzés javaslatokat kér és ad majd, értéknek tekintve a belső tartalékok feltárását, az innovációt és az együttműködést. A cél az is, hogy ismereteket szerezzünk az itt élők elképzeléseiről a tanulással, az önképzéssel-továbbképzéssel, a szabadidő hasznos eltöltésével kapcsolatban is. A kutatás a szolnoki szegregátumokban élő felnőttek/fiatalok/családok csoportjait vizsgálja. Számukra célszerű olyan elfoglaltságot találni, amely lehetővé teszi, hogy a szabadidő hasznos eltöltése motivációja, a tanulás/továbbtanulás folytatása, a munkahelyválasztás megtervezése és megvalósítása megerősítést kapjon. A kultúra és a nevelés olyan területéről van szó, ahol a szegregátumokban élőknek joga eldönteni, hogy kívánnak-e élni az indíték-szándék-lehetőség hármas feltételével. Így a döntési helyzeteknek és a megvalósulás eredményességének vizsgálata is kihagyhatatlan. Tapasztalatai, következtetései és gyakorlati megoldásai hasznosak lehetnek más szegregátumokban élő családoknak is.

A kutatás helyszíne

Szolnok a Tisza és a Zagyva torkolatánál helyezkedik el, az Alföld egyik legnagyobb városa. Vasúti-közúti csomópont, komoly ipari kapacitással. Lakóinak száma közel 70000 fő, ami jellemzi a város helyzetét. Az elmúlt években megkezdődött a szolnoki szegregátumok komplex és folyamatos rendbetétele, hatékony fejlesztése. A KSH a szegregátumokra rögzített mutatók alapján Szolnokon hat területi szegregátumot határolt le. A szociális beavatkozás keretében a területen Közösségi Ház létesült, amely folyamatos szolgáltatásokkal és programokkal segíti a területen élőket.

„A lakóhelyi szegregáció a társadalmi egyenlőtlenségi rendszerek térbeni megjelenéseként is felfogható: az etnikai és a szociális csoportok közötti társadalmi távolságok térbeni távolságokként is megjelennek.” (Ladányi J. 2010: 209)

A Roma Esély Kulturális, Oktatási és Szociális Egyesületünk hat évvel ezelőtt vette át a Tücsök úti Közösségi Ház működtetését és végzi munkáját. Egy empirikus kutatás keretében kívántunk választ kapni arra, hogy segít-e a közösségi ház az ott élő roma és nem roma családok kulturális szokásainak megváltoztatásában. Napi személyes jelenlétünk, az emberekkel való folyamatos kapcsolat, az otthonukban a családi rendezvényeiken való részvételünk igazolja azt az meghatározást, hogy ez a vizsgálat valójában émikus kutatás. A perspektívát belülről látjuk, a szegregátumi kultúra szemszögéből, onnan nézve elemezzük és értékeljük a történéseket. Másik három – a vizsgálatba bevont –, szegregátumban már szintén működik közösségi ház, melyek tartalmas programmal segítik az ott élőket. Szakértőként mindegyik létrehozásában közreműködtünk, az ott élőket is személyesen ismerjük. A közösségi házak vezetőivel, munkatársaival közvetlen kapcsolatunk van, ezért is indokolt az ottani közösségek kontrollcsoportként való felhasználása. Az elnyert adatok valóságtartalma hiteles, a személyes interjúkban elhangzott állítások megalapozottak. A folyamatos és rendszeres együttműködés, a többszöri személyes jelenlétünk igazolja ezt.

A témaválasztás abból a társadalmi elvárásból ered, hogy az közösségi ház a társadalmi-művelődési viszonyok puszta tükrözése, újratermelése/súlyosbítása helyett a művelődési esélyegyenlőtlenségek csökkentését segítse elő. Ehhez olyan fordított kutatási stratégiára van szükség, amely nem csak a társadalmi determináló erőket keresi, hanem a művelődési hátrány lekűzdésének lehetőségeit is.

A szegregátum, mint területi, társadalmi és szociális zsákutca

A szegregátumokban, azaz a halmozottan hátrányos helyzetű emberek sajátos telepein a komplex gazdasági és társadalmi gondok egyszerre vannak jelen. Ezen problémák tehát ezeknek a területeknek a tartós megmaradását eredményezik. Az egyik legsúlyosabb közülük a településföldrajzi helyzetük, azaz a városközponttól való távolság, valamint ezen központ számukra való elérhetősége/elérhetetlensége. Ez döntő szerepet tölt be a hely lakosságának foglalkoztatásában és a munkalehetőségeiben. Ez a valós munkaerőhiány növekedése, a megközelíthetőség nehézségei, a rossz utak, az elzártság, a hiányos buszközlekedés meghatározó nyomot hagynak mind a települések, mind pedig a telepi lakosság életében, kitörési esélyeiben. A szegregátumok túlnyomó többségére jellemző, hogy az ide kerülő családok-emberek körében gyakori a jogcím nélküli lakáshasználat, a rokonokhoz történő illegális beköltözés, az üres lakások feltörése és önkényes elfoglalása. Ennek velejárója a kilátástalanság, a deprivációs – azaz a megfosztottság – okozta napról napra élés. Komoly része a cigányok/romák csoportjának azok, akik telepi környezetbe kényszerülnek. Ez nemcsak az életmód-életvitel miatt, hanem a létező és kölcsönös előítéletek miatt is valós probléma. Tény, hogy ez a lakóhelyi elkülönítés nemcsak a cigány/roma nemzetiséghez sorolhatóak, de a nem cigányok szegényeinek kirekesztése is létezik. A kettő között pedig erős összefüggés mutatkozik. Ahol a cigány lakosság nagy csoportban létezik, bizonyos, hogy jelentős az átfedés az etnikai és jövedelmi helyzeten alapuló szegregáció között. Ismert, hogy a cigány/roma népesség jelentős része nem megfelelő, alacsony komfortfokozatú lakhatási körülmények közé kényszerül, ahol nincs közművesített vízellátás és szennyvízelvezetés. A szegregátumi lakók tartozók több mint fele olyan házakban lakik, melynek fizetési elmaradása van. Továbbá az országos átlaghoz képest zsúfoltabban élnek, A telepeket a nagyfokú iskolázatlanság és a sajnálatosan nagy munkanélküliség jellemzi. A különféle városi szolgáltatásokhoz való hozzáférés alig megoldott, segítséget pontosan a szegregátumi létük miatt nem kapnak. Jellemző, hogy általában a szegregátumban élők többsége komfort nélküli régi, felújításra szoruló házakban él. A felhalmozott köztartozás már kezelhetetlen számukra. A közüzemi szolgáltatások megszűntetése pedig csak tovább növeli deprivációs helyzetüket. Ennek is következménye a valódi lakóközösség létrejöttének hiánya. A szegregátumokban élők nagy száma nem rendelkezik a családja megélhetését biztosító rendszeres jövedelemmel. A szürke és fekete gazdaságban vállalt munka elfogadott, de egy kiesés súlyos következményekkel jár.

„Gyakorlatból származó példák a bizonyítékai annak, hogy egyetlen tényező változtatása – gondoljunk csak a cigányok lakáshoz juttatására –, a legritkább esetben elegendő az integrálódáshoz, sőt gyakran a korábbi életfeltételekhez kapcsolódó normák továbbélése – gyakran rendkívül torz továbbélése –, azt eredményezi, hogy nő, vagy újratermelődik a nem cigány környezet egyébként is meglévő előítélete, s ezzel további feszültségforrások keletkeznek.” (Palkovics É., 1976; 6)

A terepkutatási tapasztalataink alapján kijelenthető, ez néha a teljes család csődbe kerülését is hozhatja magával. A családok számára a családi pótlék is komoly jövedelmet jelent. Közmunka alig van, a segélyek megszűntek. A megoldás azonban nem a telepek eldózerolása, hanem a komfortfokozat jelentős emelése kell, hogy legyen. Legalább is a szolnoki illetékesek szerint. Azaz, aki szeretne elköltözni, annak legyen módja erre, aki maradna, legyen emberibb körülménye. Az erőszakos elköltöztetés-kitelepítés nem megoldás. A szolnoki helyzet ennél talán egy kicsit jobb. Az uniós forrásokból, valamint a hazai pályázati forrásokból megkezdett komplex fejlesztési projekt, a szegregátumok rehabilitációja komoly sikereket ért el. Ebben magunk is részt vettünk, a tapasztalataink közvetlenek, hitelesek és optimizmusra adnak okot. A teleprehabilitáció gyönyörű lakásokat, magas komfortfokozatot, élhető tereket eredményezett. Játszótér, közösségi ház, focipálya épült. Alig néhányan nem költöztek vissza. A többiek tiszta, rendezett, kényelmes otthonokban élnek. Az udvaron autók, lakásokban LCD-tévék, „patika-tisztaság”. Mint elmondták, eszük ágában sincs elköltözni. A pénzt a gyerekeknek teszik félre, hogy azok tudjanak máshol letelepedni. De ők maradnak és jól érzik magukat. Cigányok és nem cigányok együttesen.

Ki tartozik a cigánysághoz, ki nevezhető cigánynak?

„A cigány népcsoporttal kapcsolatban különösen élesen fogalmazódnak meg a problémák. (…) A kiváló társadalomtudósok lényegében egyetértettek abban, hogy cigány az, akit a környezete annak tart…” (Forray R. K., 1999: 223)

Számos kutató foglalkozott ezzel a kérdéssel, többféle meghatározás nyert teret, nemegyszer homlokegyenest más kritériumokat fogalmaztak meg. Forray R. Katalin kutatásai – melyek közül néhányban pár mozzanatig magunk is részt vettünk –, hiteles és reális képet ad. Az Erdős Kamill-féle régies meghatározások azonban ma már nem aktuálisak. A kérdés meghatározhatatlansága miatt csak néhány definíció: Cigány az, akin látszanak a rasszjegyek, aki cigányok között él, úgy viselkedik, úgy beszél, ruházata olyan, a munkavállalás terén is ez jellemzi. Cigány az, akit a többségi társadalom annak tart – tartja a vélekedés. Ugyanakkor Choli Daróci József személyes beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy szerinte mi, cigányok úgyis tudjuk, ki az, aki közénk tartozik. A többiek pedig csak kutatgassanak. Ezt csak megerősíteni tudjuk, hiszen a romák egyértelmű pontossággal tudják megállapítani, ki az, aki közülük való és ki az, aki csak előnyökért, például ösztöndíjért cigánynak vallja magát. A szegregátumokban – és ez különösen igaz a szolnoki telepekre –, a cigány családok, a nem cigány családok és a vegyes házasságban élők egyaránt megtalálhatók. A „cigánytelep” kifejezés tehát értelmetlen és indokolatlan lenne. Ugyanakkor a „cigány” kifejezést a „roma” elnevezéssel együtt használjuk. Szolnokon a becslések szerint a cigány/roma lakosság száma mintegy 4-5 ezer fő. Tekintve azonban, hogy a vizsgált szolnoki szegregátumokban szinte alig van homogén cigány család, a „Ki a cigány?” kérdést le is zárható egyrészt Choli Daróczi József már említett megfogalmazásával, másrészt a törvényi szabályozással.

A hátrányos helyzet

Aki szegény az egyben hátrányos helyzetű, tehát ez a két fogalom szorosan együtt él, tartja a közhiedelem. Ugyanígy tévhit, hogy aki cigány, az hátrányos helyzetű. A hátrányos helyzet oka lehet a rendszeres munkajövedelem hiánya, a munkanélküliség, az alacsony, a rendszertelen jövedelem, az alacsony iskolai végzettség, a regionális egyenlőtlenségek, a lakóhelyi elkülönülés, az etnikai hovatartozás. Ezért a szegénység nem más, mint távolság a megszerezhető javaktól, a jövőkép sivársága és a beletörődés. Tény, hogy a szegénységben élő emberek életéből, de még a mindennapjaikból is hiányzik a gazdasági, a kulturális és a társadalmi tőke is.

„A magyarországi cigány, roma népesség természetesen szociális helyzete szempontjából nem tekinthető homogén társadalmi csoportnak. Tagjait megtaláljuk a társadalom valamennyi rétegében, akár a társadalmi szerep, akár az iskolázottság, akár a lakóhely szempontjából vizsgálódunk. A magasabb társadalmi pozíciókban arányuk igen alacsony, az alacsonyabb státusú csoportokban, a társadalom margóján viszont egyre magasabb” (Forray R. K., 2019; 9)

A szegénységnek vannak olyan ismérvei, amelyek megléte hozzájárul a szegénység kialakulásához. Ilyen az életkor, gyerekek száma a családban, képzetlenség, alacsony iskolai végzettség, roma népességhez tartozás, fogyatékosság, kistelepülésen élés. Vagy éppen a szegregátumban lévőség. Vannak, akiknél e tényezők közül több is jelen van. A szegénység fogalmát napjainkban egyre inkább felváltja a társadalmi kirekesztés, kirekesztődés fogalma. Ez a meghatározás jóval szélesebb jellemzőket takar, mint a szegénység meghatározása. A jövedelem- és munkanélküliség mellett jelenti a lakhatástól, az oktatástól, az egészségügyi és szociális ellátórendszertől, a kommunikációtól, a közlekedéstől, a társadalmi segítségnyújtástól való megfosztottságot is. Sőt, kirekesztett az az ember is, aki nem fér hozzá az életét befolyásoló és meghatározó információkhoz, például a lakóhelyén született döntésekhez, a döntés-előkészítés véleményezéséhez. Az átmeneti jellegű szegénység az okok változásával magától képes megszűnni, míg a strukturális okokra visszavezethető szegénység kezelésére, megoldására beavatkozásokra, különböző programokra van szükség. A szegénység kialakulásának okait keresve első helyen a világban a munkalehetőségek hiánya, a teljes vagy részleges munkanélküliség áll. A második oka a képzetlenség és a funkcionális analfabetizmus. Ez a két ok összefügg egymással, hisz sok esetben a képzetlenség miatt nincs munkahelyük az embereknek. A szegregátumi lét ide tartozik.

„…a roma munkanélküliek és inaktívak egy része a szürke és a feketegazdaságban dolgozik, és bizonyos, hogy a roma családok megélhetésében a láthatatlan jövedelmek jelentékeny szerepet játszanak.” (Kemény I., 2000; 93)

Szükségszerű a fogalom értelmezésénél szólni a törvényi meghatározásról. A hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű gyermek megnevezése és e tény fennállásának megállapítása a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben (a forrás a jogszabály napjainkban hatályos állapota, amely tartalmazza a módosításokat.) került szabályozásra. Célja a gyermek hátrányainak ellensúlyozása, esélyeinek növelése a sikeres társadalmi beilleszkedéshez. Itt is az a legfontosabb szempont, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek meghatározásánál, hogy az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermek tartozik ide, aki esetében a fenti három körülmény közül (alacsony iskolai végzettség, alacsony foglalkoztatottság, elégtelen lakókörnyezet, illetve lakáskörülmény) legalább kettő fennáll. Pontosan úgy, mint a felnőttek-családok esetében.

A depriváció

A depriváció az annyit jelent, hogy megfosztani valamitől az embert, a családot és ez az élet minden területén jelentkezik. A depriváció a mai szóhasználatban megfosztottságot jelent. Régebben a „többszörösen hátrányos helyzet” kifejezést használták, de bebizonyosodott, hogy ez annál többet és valami mást is takar. A deprivált jelentése tehát a valamitől való megfosztottság, vagyis az egyén, a család olyan javakat nélkülöz, amely a társadalom nagy többségének a rendelkezésére áll, vagy aminek elérése mindenki számára kívánatos lenne. Ismert tény, hogy ezek a hátrányok fokozottabban jelentkeznek a hazai cigányság körében, akiknél a társadalmi marginalizáció, az objektív-relatív depriváció különböző elemei, az alacsony jövedelem, alacsony iskolai végzettség, rosszul felszerelt, egészségtelen vagy szűkös lakáskörülmények, alacsony foglalkozási státusz halmozottan jelentkeznek. Ez a városszéli szegregátumokban különösen megvan. Az esélyegyenlőség itt inkább csak kívánalom. A kérdőívekre adott válaszok, a személyes tapasztalatok és a kollégák interjú-válaszai egyértelműen jelzik, ez még a térben és időben történő „messze távol” állapota csupán.

A művelődés, mint a társadalmi esélyegyenlőség egyik meghatározó eszköze

Legegyszerűbben talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy ez nem más, mint egy előre vivő tudásszerző folyamat. Olyan, aminek során egy csoport-közösség, vagy akárcsak egy személy új ismeretekre tesz szert, amely akár komoly mértékben is megváltoztatja gondolkodásukat. Hiszen, ha a kultúrát kellene meghatároznunk, nemcsak a szellemi és anyagi értékekre gondolunk, hanem azok felismerésére és a szellemi tartalom változására is. Ebbe valójában minden olyasmi beletartozik, amit az emberiség a történelme során alkotott, létrehozott vagy elpusztított. Úgy vélem, a lényege ennek az ember maga, mint egyén képessége ezeknek az elsajátítására.

„Az áttérés (magatartás-váltás) csak akkor hajtható végre, amikor az egyénben megvan minden gazdasági-kulturális háttér a változásra.” (Bourdieu P., 1978; 349).

Röviden tehát a szellemi élet és alkotás összessége, melyet az egyén befogad, általa változik, majd értékhordozó és -átadó is lesz egyben. A vizsgálat tehát azt is nézi, megvan-e a szegregátumi emberekben ez a képesség, akarat és lehetőség.

A művelődés fontossága a közösségi házunk programjában markánsan megjelenik, következetesen alapozva az önkéntes – enyhén befolyásolt és motivált –, egyéni akaratra és szándékra. Így válik gyakorlattá a kulturális javak egyéni elsajátítása, a személyek közötti viszonyteremtés, a javak hasznosítása, alkalmazása. Ugyanilyen fontossággal bír a művelődési javak értékelése, kiválogatása, a kultúraterjesztő, továbbadó alkotás, a személyiségnek e folyamatok közben kifejlődött képességei, tehetsége. Mindezeket kiegészíti az aktív közreműködésével megvalósuló művészeti, tudományos, technikai, társas-közéleti kreatív alkotótevékenység.

A vizsgálat tehát összefoglalva arról szól, hogy a szegretátumokban élő emberek miként próbálják a többségi társadalmi kultúra értékeit és a művelődés folyamatának nem könnyű útját megtalálni, magukévá tenni. Miközben a sajátjukat nem veszítik el. És úgy, hogy annak közvetlen anyagi haszna előre nem látható. A hosszabb távú tervezés pedig nem ennek a rétegnek-csoportnak a jellemzője. Azok a lakók, akik beszorultak a szegregátumokba, kitörni nem tudnak, nem áll módjukban és talán már nem is akarnak. A közösségi házak szerepe itt érhető tetten, ezen feladatok tükrében. Azaz a közösségért végzett munkájuk nyomán elérhető-e valamiféle pozitív változás és annak miként lesz mérhető eredménye. A vizsgálata során ugyanakkor bizonyítást nyert, hogy a probléma nem „cigánykérdés”. A kutatás az alább ismertetett előfeltevéseken nyugszik, melyeket kérdésfeltevés formájában rögzítettünk. Ezek érvényességét, valóságtartalmát és jellemzőit a kutatás során kellett megvizsgálni. Alapja egyesületünk több éven át a közösségi házban végzett tevékenysége, azaz saját vizsgálaton alapuló empirikus jellegű munka.

A kutatást megalapozó kérdések

– Mi akadályozza meg a szegregátumban élő emberek-családok művelődési igényének kialakulását, erősödését, megtartását?

– Állhat-e a művelődési igények kialakulatlansága, megerősítetlensége, a kínálat korlátozott volta, a szociális visszahúzó erő az elfogadható képességekkel rendelkező, szegregátumban élő embereknek a lehetőségektől messze elmaradó teljesítménye mögött?

– Rendelkezik-e a szegregátumban működő közösségi ház a halmozottan hátrányos helyzetű roma és nem roma emberek művelődési szándékát megerősítő szakmai eszközökkel?

– Rendelkezik-e a közösségi ház a művelődés, a szabadidő hasznos eltöltése irányított és spontán valóra váltásának programjaival?

– Létezik-e kapcsolat az itt élők művelődését, képzését, továbbképzését segítő állami, önkormányzati, illetve civil szervezetekkel a feladatok ellátása érdekében?

– A közösségi házzal kapcsolatba került személyek-családok szocializációjának jellemzői, családi és társadalmi helyzetük megismerése, a szegregátumban élők életterveinek, aspirációinak, művelődési elképzeléseinek megismerése, feltárása megtörtént-e?

– Megtesznek-e mindent a feladattal foglalkozó szociális munkások, oktatók, pedagógusok, a nevelő-oktató munkát segítő szakemberek, a művelődéssel foglalkozó nem iskolai szakemberek az itt élők valós művelődési igényeinek megismeréséért, segítéséért, „szelíd” irányításáért?

Konkrét kérdések, állítások

A hipotézist megalapozó és a vizsgálat során válaszokat kapni szándékozó kérdések túlnyomó többsége sugallja azt a filozófikus igazságot, mely szerint, ha képesek vagyunk megfogalmazni a kérdést, már tudjuk is rá a választ. „És a kérdés feltevése – ahogyan Einstein mondta – sokszor fontosabb, mint maga a válasz.” (Cseh-Szombathy L.–Ferge Zs., 1975; 7)

A kutatás a következő hipotézisen nyugszik, melyek érvényességét és jellemzőit a feladatvégzés során meg kell vizsgálni:

H-1. A művelődési igények kialakulásában-megerősödésében a közösségi házaknak és az ott dolgozó szakemberek személyiségformáló-programalkotó teljesítményeinek viszonylag önálló szerepe van.

H-2. Egy szegregátumban élő akkor is lehet művelődési hátrányban, ha nem tartozik hátrányos helyzetű társadalmi réteghez.

H-3. A továbbtanulási-művelődési igény a társadalmi kultúrába való integrálódás és a kedvezőbb társadalmi-gazdasági-művelődési helyzetbe jutás igényével egyenértékű.

H-4. A szegregátumban élők számára a közösségi ház foglalkozáson kívüli művelődési programjai és a szabadidő hasznos eltöltésének irányított/önálló megvalósítása elősegíti az előző célok elérését.

A kutatás során alkalmazott módszerek

„A kutatás tárgyának mindig elsőbbsége van a módszerekkel szemben.” (Cseh-Szombathy L.–Ferge Zs., 1975; 8)

Kvalitatív kutatás

A kvantitatívval ellentétben a kvalitatív kutatás – azaz a mélyinterjú, kiscsoportos interjú és a fókuszcsoportos interjú – nem reprezentatív, hiszen személyes interjú során csupán egy személy vagy egy kisebb csoport véleményét ismerhetjük meg általa. Ugyanakkor ebben az esetben a szegregátumi lét miatt ez így mégis hiteles lehet. Ennek segítségével tárhatók fel az ottani problémák, ismerhető meg a választ a „miértekre”. Ebben az esetben a szegregátumok és a benne élők egyediségére helyeztük a hangsúlyt, az adott ottani kultúra szemszögéből kell elemezni és értelmezni a jelenségeket. Azaz ez émikus kutatási módszer, amely belülről láttatja a dolgokat, az ilyen empírikus kutatás esetében hitelesebb.

„Ugyanakkor a szegregátumok, s azok lokális közösségeinek legfőbb jellemzői, csak akkor érthetők igazán, ha bemutatásuk empirikus kutatáson alapszik.” (Tóth N., 2022; 68)

Értékelő vizsgálat is egyben, azaz értékelő jellegű, alkalmazott kutatás, azoknak a programoknak a hatásvizsgálata, melyekkel a közösségi házunk és a kontroll-közösségi házak által összeállított programok befolyásolják, adott esetben megváltoztatják a célcsoport hozzáállását. Az adatgyűjtés hagyományos módszerei közül a kérdőívezést és az irányított intenzív interjú módszerét alkalmaztuk. A vezetőkkel történő interjúzás az előre feltett kérdések sorrendbeli követése alapján történt. Az adatgyűjtés hagyományos módszerei közül a kérdőívezést és az irányított intenzív interjú módszerét alkalmaztuk. Kiegészítő módszer az informális interjú, a kötetlen megfigyelés volt. Valamennyi, a kutatásba bekerülő személlyel a személyre/ foglalkozásra/státuszra külön alakítottunk ki kérdőíveket, azaz mást tölt ki az ott lakó és másikat a vezető. Mindenkivel a megfelelő kérdőívet töltettük ki, amely csak a válaszokat rögzítette, egyébként névtelen volt. Így lehet számszerű adatokkal a hipotéziset igazolni vagy cáfolni. A minta a szegregátumi lakcímek miatt szám szerint zárt, legfeljebb 30 + 60 fővel lehet kitöltetni.

A célcsoport meghatározása, rögzítése

a) A Szolnok Tücsök úti Közösségi Ház körüli szegregátum – a kutatási időszakban az évek során lakhatási jogviszonnyal rendelkező –, lakója, összesen harminc fő.

b) A Szolnoki A Csillag-Cserhaj Szolgáltató Pont a Törteli úti szegregátumában élő családok képviselői – húsz fő –, mint kontrollcsoport.

c) A Szandaszőlősi Szolgáltató Pont Katona József úti Közösségi Ház vonzáskörzetében élő telepi lakosok képviselői – húsz fő –, mint kontrollcsoport.

d) Az Újvárosi Fejlesztési Iroda Déli Városrész vonzáskörzetében élő telepi lakosok képviselői – húsz fő –, mint kontrollcsoport

Személyes interjú készítése

a, Újvárosi Fejlesztési Iroda Déli Városrész vezetője

b, A Szandaszőlősi Szolgáltató Pont Katona József úti Közösségi Ház vezetője.

c, Az Üteg úti Közösségi Ház vezetője

d, A szakterülettel foglalkozó szolnoki önkormányzat szakmunkatársával.

Dokumentumelemzés

– az intézményi, állami-önkormányzati-, és civil szervezetek dokumentumainak elemzése;

– személyes dokumentumok, a célcsoport tagjaitól kapott dokumentumok elemzése;

– a beérkezett kérdőívek elemzése;

Az adatok gyűjtése személyesen, jegyzeteléssel történt.

A vezetői interjúk indoklása

Az interjúkban azok a szakemberek szólalnak meg, akik mindennapjukat ott töltik a saját célcsoportjuknál. Véleményük, mondanivalójuk ugyancsak megerősíti az émikus kifejezés használatának indokoltságát, hiszen ők maguk is belülről látják a helyzetet, valamint munkájuk hatását. Számukra is fontos lehet az elkészülő kutatás, hiszen alkalmas a szegregátumaikban végzett kérdőíves kutatás eredményeinek illusztrálására, továbbá lehetőséget teremtett az egyéni segítségnyújtásra, művelődési tanácsadásra.

Helyzetkép

Szolnok a többi megyei jogú városhoz viszonyítva kedvezőtlenebb helyzetben van a városi szegregátumok száma és kiterjedtsége tekintetében. Ugyanakkor pedig rendelkezik esélyegyenlőségi programmal, antiszegregációs tervvel és a teleprehabilitációs programok során elért konkrét eredményekkel. Szolnok ezen a téren valóban komoly, mérhető és hatékony munkát végzett. A szegregátumok meghatározásánál a problémák hátterében több tényező áll. Egyik az alacsony iskolai végzettség és a tartós munkanélküliség, valamint a munkakeresés feladásából adódóan következő beletörődés. A rossz foglalkoztathatóság a család megélhetését biztosító rendszeres munkajövedelem hiányát okozza, így az érintettek kiszolgáltatott helyzetben, elégtelen anyagi körülmények között szegénységben élnek. A szolnoki szegregált részekben nagy arányban találhatók iskoláskorú és fiatalabb gyerekek, akik fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges anyagi feltételek a legtöbb családban nem állnak rendelkezésre. A kiskorúak esetében komoly hiányok mutatkoznak az egészséges fizikai, értelmi és érzelmi fejlődéshez szükséges alapvető feltételek biztosításában. A telepszerű környezet és a változatos szociokulturális háttér komoly lemaradást és szocializációs problémákat okoz a gyerekek közoktatási rendszerbe történő beilleszkedése során. A szegregátumokban élők a legális munkaerőpiacról szinte kiszorultak, a menedék számukra az embert próbáló fizikai munka, a szürke/fekete gazdaság.

„Napjaink egyik munkaerő-piaci elvárása, hogy a munkavállalók a szakmai tudáson kívül olyan képességekkel, készségekkel, jártasságokkal rendelkezzenek, amelyek segítségével könnyen megállják a helyüket a munka világában” (Holik I., 2020; 245)

A szegregátumiak ilyennel nem rendelkeznek. Tapasztalhattuk, hogy a telepeken a gazdasági és társadalmi problémák komplex rendszere van jelen, mely ezen területek tartós fennmaradását eredményezi. Ezért is szól a város feladatvállalása a teleprehabilitációról, amely komplex felújítást, minőségi programokat és környezetfejlesztést is tartalmaz. A kiválasztott szegregátumok közül immár négyben működik közösségi ház. A vizsgálat elsősorban a mi telepünkön élőket célozza meg. Kontrollcsoportként pedig a másik három közösségi ház vonzáskörzetét mértük fel. A kérdőíveket a Tücsök úti Közösségi Ház körzetében élők közül 30 fő töltötte ki. A többi Közösségi Ház vonzáskörzetében található szegregátumokban 20-20 fő, azaz mindenütt 10 felnőtt és 10 fiatal válaszolt a kérdésekre. Az elemzés ezeket tartalmazza.

A szegregátumban élők számára megvalósított művelődési kínálat és programok

A kutatás címében szereplő „művelődési szokásainak helyzetfeltárása” megfogalmazás nemcsak ennek feltérképezését jelenti, hanem ennél sokkal többet. A már említett szegregátumi lét oly mértékben lecsökkenti a valós és a romák számára is valós értékek felismerését, a művelődési szokásoknak egyáltalán a kialakítását, hogy ennek megváltoztatására elsősorban a kínálati oldalon kell változtatni. Azaz megváltoztatnunk nekünk, mi magunknak kell. Eredményeinket azért foglalom össze, hogy egyértelmű legyen, az ott élők miből választhatnak. A kérdőívekben szereplő kérdések is ezt foglalták össze. Egyesületünk hatodik esztendeje működteti a közösségi házat. Csapatunk a gyakorlatban támogatja az itt élők önszerveződő közösségeinek tevékenységét, elősegíti a hátrányos helyzetű csoportok önszerveződését, tanfolyamokat, fórumokat, kulturális rendezvényeket, rekreációs, szabadidős és szórakoztató programokat szervez. Segíti a kulturális és művészeti alkotótevékenységet, valamint közérdekű szolgáltatásokat biztosít. A Tücsök és Hangya utcai lakókörnyezetben élők társadalmi helyzetét és szubkultúráját ismerő és azt befolyásolni tudó szervezetünk folyamatosan végzi vállalt megbízását a közösségi ház működtetésére. Az egyesület olyan személyekből áll, akik mind évek-évtizedek óta dolgoznak a társadalmi esélyteremtésért, a hátrányos helyzetű és a halmozotton hátrányos helyzetű roma és nem roma emberek életminőségének javításáért, a társadalmi beilleszkedésükért. Tanárok, mérnökök, szociális munkások, ifjúságsegítők vannak köztük. Magukat cigánynak valló és nem cigány értelmiségiek.

Vállalt feladataink, eredményeink és a kínálat

Szükséges itt megemlíteni azokat a programokat, eseményeket, melyek segítségével elnyertük a telepiek bizalmát. A felsorolás arról szól, hogy a kérdőívek kitöltésekor miből választhattak az ott élők. A kérdések azt firtatták, hogy ezeket elfogadták-e, avagy más írányba induljunk el. A közösségi ház működtetése során a lehetőségek kihasználásával és a programtervezet megvalósításával a feladatok nagy részét sikerült realizálni. A hazai támogatások elnyerésére benyújtott pályázatainkból számos többletprogramot tudtunk megvalósítani. Sikerességünkhöz hozzájárultak további források, szponzorok, magánszemélyek támogatásai is. Több konzorciumi, közreműködői vagy szervezetközi együttműködésben megvalósult szervezeti programot rendeztünk, együttműködési megállapodásokat kötöttünk, azok eredményei nemcsak a közösségi ház közvetlen környezetében élőknek, de ismerősöknek, rokonoknak, távolabbról érkező vendégeknek is hasznára vált. Az adományokból összegyűlt több mint másfélezer kötetből könyvtárat hoztunk létre. Ez továbbá DVD-s mesefilmekkel, ismeretterjesztő filmekkel és mozifilmekkel bővült. A könyvtárat főként gyerekek látogatják, de néha felnőttek is kikölcsönöznek egy-egy könyvet. Volt olyan idős ember, aki kórházba menvén kikölcsönzött néhány krimit és odabent – állítása szerint –, ki is olvasta mindet. A civil szervezetekkel történő együttműködés keretében komoly nagyságrendű ruhaneműt, bútorokat, egyéb eszközöket kaptunk. Ezek kiosztása folyamatosan és zökkenőmentesen történt. Számítógépes alapismeretekkel kapcsolatos gyakorlati foglakozásokat valósítottunk meg. A programon főként gyerekek, de néhány felnőtt is részt vett. Folyamatosan működik a gyermekszabadidős programok szervezése, felzárkóztató lehetőségek biztosítása, sportolási lehetőség minden korosztály számára. Népszerű az ismeretterjesztő programok szervezése, lebonyolítása, környezetvédelmi akciók szervezése intézményen belül és kívül, higiéniai előadások szervezése. A roma kultúra ápolásának kiemelt feladata keretében a cigány kultúra és hagyományok bemutatását célzó programok szervezése, cigány gasztronómiai programok megszervezése. Zajlik a kiskertgondozási tanácsadás, életvezetési ötletbörze, segítségnyújtás hivatali ügyek intézésében. Munkánk sokrétű és szerteágazó. Feladatunk az ott élő emberek segítése, életszemléletük megváltoztatása, munkaerőpiaci esélyeik növelése, a művelődés és a szabadidő hasznos eltöltése programjának biztosítása. A kezdeti eredmények a programunk sikerességét bizonyítják, elképzeléseink valóra válthatóságát erősítik.

A közösségi ház a továbbiakban is nemcsak közösségi színtér, de feladatvállalásával egyben a szegregátumban élők számára hiánypótló is lehet. Egyrészt a környéken élők részére, akik lakóhelyükhöz közel juthatnak közösségi élményekhez. Másrészt azon hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű roma és nem roma fiatalok számára, akik deprivációs helyzetük, szociokulturális adottságaik, vagy az előítéletek miatt nem jutnak be az úgynevezett „elismert, hivatalos” művelődési központokba, közösségi színterekre. Ezeket a fiatalokat és felnőtteket először a közösségi ház segítségével vittük el az Aba-Novák Agóra Kulturális Központba, a Múzeumba, a Cinema Citybe. A kérdőívben többen jelezték, hogy azóta már ismét ellátogattak ezekbe a kulturális intézményekbe. Programjaink következtében nemcsak a szegregátumban élők, de a vonzáskörzetbeliek is rendszeresebben látogatják a közösségi házat. Fogadjuk a környék felnőttjeit is a számukra megszervezett eseményekre-programokra éppúgy, mint a számukra megszervezett szabadidős körök/klubok közösségi együttléteire is. Ezekre a programokra nemcsak a szabadidő hasznos eltöltése szándéka miatt térnek be, de azért is, hogy lássák saját szemükkel a helyet, ahol gyermekeik összejárnak. A feladatvállalásunkba ezért kapott helyet a baba-mama kör, a főzőkör éppúgy, mint a közösségi hétvégés rendezvények, fesztiválok, szabadidős összejövetelek. Mintha egyfajta sajátos művelődési központ valósult meg azoknak az emberek a számára, akik a hivatalos, központi intézményekbe nem jutnak el, vagy talán nem is akarnak eljutni.

A Tücsök úti Közösségi Ház működtetése

A közösségi ház a megadott időpontokban nyitva volt, programjai minden nap látogathatók voltak, a heti munkarendben megjelölt programok többnyire megvalósultak. A tervezett nagyrendezvények lezajlottak, látogatói nemcsak a Közösségi Ház vonzáskörzetéből, de a távolabbi helyekről, más településekről is érkeznek. Valamennyi programról videófelvétel, illetve fényképek készülnek, melyek felkerülve a közösségi hálóra minden érdeklődő számára elérhetők.

A heti rendszeres programokon általában naponta 6-12 fő vesz részt, a nagyrendezvényeken ez a létszám minden esetben megközelíti az 150-200 főt. A képzéseken a résztvevők száma 8-10 fő hallgató. A szervezett felzárkóztató-korrepetáló foglalkozásokon többnyire általános iskolai tanulók – mintegy 3-4 fő –, vesznek részt alkalmanként. A telepen élő középiskolás diákok legtöbbször osztálytársaikkal-barátaikkal jönnek el, főként dolgozatírás előtt.

Közösségi programjaink

– Januártól decemberig – ruhanemű, bútor, tartós élelmiszer ajándékok osztása folyamatos;
– Farsang, a legjobb jelmezek jutalmazásával;
– Húsvéti ünnepség, ajándékosztás, tojáskereső verseny;
– Bábelőadás és a Romano Glaszo műsora és táncháza a szolnoki szegregátumokban élő családok gyerekek számára;
– Hagyományőrző Tábor;
– Hagyományőrző Családi Nap főzőversennyel, neves roma előadóművészek műsorával;
– Halloween – az utcán és az épületben;
– Mikulás ünnepség a Vöröskereszt Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei szervezetével közösen megvalósítva;
– Karácsonyi ünnepség a gyerekeknek, ajándékosztással egybekötve.

Hagyományőrző Fesztivál és Családi Nap

Hagyományőrző Családi Nap kulturális és gasztronómiai rendezvényt minden évben megrendezéstük. Ez segített bemutatni a résztvevőknek a cigány hagyományokat, értékeket és szokásokat. Elsődleges szempont az együttes közösségi élmény mellett a cigány autentikus folklór megismertetése és megszerettetése volt. Ebbe markánsan beletartozik a zene-tánc mellett a hagyományos cigány ételek elkészítése is. A fesztivál segíteni kívánt azzal is, hogy feléleszti azokat az értékeket, szokásokat, melyeket ma már egyre kevesebb helyen ápolnak. Ezzel a rendezvénnyel felhívtuk a figyelmet arra, hogy a cigányság – mint közös államalkotó népcsoport – honnan jött, merre tart, miközben nem feledi a gyökereit, hagyományos kulturális és gasztronómiai értékeit.

„Helybe visszük a szűrővizsgálatokat”

A Nemzeti Népegészségügyi Központ „Helybe visszük a vizsgálatokat” programja a Tücsök utcai Közösségi Ház meghívására Szolnokot is meglátogatta, ahol közel félszáz embert vizsgáltak meg. A mobilegységek – azaz a három szűrőbusz –, működtetésének célja a prevenció és az egészségtudatosság erősítése térítésmentes vizsgálatok biztosításával, az esélyegyenlőség megteremtésével. A buszokon a lakosoknak lehetőségük nyílt általános állapotfelmérésen részt venni. A Roma Esély Egyesület civil szervezettel együttműködve így jutott el a program egy szolnoki szegregátumba is.

Nyári tábor

A tábort minden évben megrendezzük, elsődleges célja az, hogy pihenés és szórakozás közben ismerkedjenek meg a résztvevő fiatalok egyrészt a roma hagyományokkal, a kulturális értékekkel, másrészt az egészségügyi segítségnyújtás legfőbb elemeivel. A programok tehát nemcsak a szabadidő hasznos eltöltését szolgálták, de olyan egészségügyi–segítségnyújtási ismereteket is nyújtottak, melyek kiegészítették a világról, a családról, a tanulás fontosságáról és a munkavállalás lehetőségeinek megismeréséről szóló tudnivalókat. Az esti ismerkedő programok, a fellépő művészek koncertjei és a közös tánc közelebb hozta egymáshoz a tucatnyi településről és a Tücsök utcai Közösségi Ház vonzáskörzetéből érkezett 12-18 éves kamaszokat. Elsősorban hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű, roma és nem roma származású fiatalok találkoztak itt egymással. Családjuk nehéz helyzete miatt pedig eddig nem engedhették meg maguknak a nyári pihenés ilyen módját. A tábor különlegessége volt az is, hogy ide – minden bizonnyal a közösségi ház bizalomerősítő tevékenységének köszönhetően –, kamaszlányokat is elengedtek az ottalvós táborba. és ami szinte példátlan, a telepről három anyuka is eljött táborozni.

Családi programok

A közösségi ház minden évben immár hagyományosnak számító programokat szervez, ahová nemcsak a szegregátumi családokat, hanem a barátokat, ismerősöket, a vonzáskörzetben élőket is elvárja. Így egy vidám esti program keretében minden évben megrendezzük a Halloween-partyt. A jelmezes utcai felvonulás során a beöltözött gyerekek rémísztgetik az ablakból nézelődő és nevető felnőtteket. A kavalkád után vetélkedő, süteményevés és játékos program valósult meg.

Az év során folyamatosan, de most, az ünnepekre is komoly mennyiségű adományt kaptunk magánszemélyektől, cégektől, alapítványoktól és civil szervezetektől. Ezeket adtuk át a megjelenteknek. Az adományként kapott színes televíziós készülékeknek, bútoroknak, videomagnóknak és a DVD lejátszóknak is hamar akadt gazdája. Minden osztáskor a megjelent gyerekek is kaptak ajándékot. Külön érdekessége a hagyományos Mikulás és karácsonyi ünnepségeknek, hogy többek között a szolnoki civil szervezetek ajándékcsomagjait is kiosztjuk a telepi gyerekeknek, ezzel is növelve az ünnepi hangulatot. A közösségi ház programjai között voltak „szomorúbb/szigorúbb” események is. Szinte minden nap, igény szerint felzárkóztató-korrepetáló-tehetséggondozó tanulási program zajlik. Az egyesület tanárai segítségéve matematikát, magyar nyelv- és irodalmat (különös figyelemmel az olvasás és a helyesírás gyakorlására), környezetismeretet, angolt, valamint a számítástechnikai ismereteket tanulták a gyereket. Ezzel a lehetőséggel általában alkalmanként 2-4 tanuló élt. A klubfoglalkozásokon általában 10-12 fő, a felzárkóztatás/korrepetáláson 2-4 fő, a szabadidős programokon pedig 8-12 fő vett részt. A szerződés keretében biztosított támogatás, valamint az egyéb forrásokból szerzett összegek elegendők voltak a tervezett programok megvalósításához. Ennek jelentősége abban áll, hogy kínálatunk találkozott a célcsoport igényeivel. Ez volt a választék, azaz az évek során folyamatosan megvalósított programcsomag. Errről kérdeztük a kérdőíveken keresztül az ott élőket. A kontrollcsoportokkal foglalkozó közösségi házak nagyon hasonló programokkal álltak elő, így a kérdőív kitöltése nem okozott gondot a megkérdezetteknek.

A kitöltött kérdőívek válaszai azt erősítik, hogy munkánk nem hiábavaló. Igenis van értelme az ilyen közösségi centrumoknak, igenis képesek megváltoztatni az ott élő embereket és igenis az ott élők – a segítség következtében –, felismerik a lehetőséget, változnak igényeik és módosul a világképük.

A kérdőíves kutatás indoklása

A szolnoki szegregátumokban, de különösen a miénkben napjainkban már szinte mindenki dolgozik. Alig van idejük bármi másra. A gyerekek is inkább a közösségi házban tanulnak, mint otthon, mert a szüleik dolgoznak. Ezért nem a szóban történő, hangrögzítéses interjút választottam, hanem egy gondosan és célírányosan összeállított kérdőívet készítettem el. Ezt több helyen együtt elolvasva töltöttük ki. Néhány alkalommal viszont csak a messengeren tudtunk kommunikálni. Felolvastuk a kérdéseket, a kérdezett mondta a válaszokat, amit bejelöltünk. Az utolsó kérdés, az „egyéb” volt, amely részletező szöveget igényelt. A személyes kapcsolat így is megvolt. A válaszok igazságtartalma pedig nem kérdőjelezhető meg, hiszen a kérdések a valóságról, a tényekről szóltak, nem pedig hosszas írásos véleménynyilvánításról. Ezért ez a módszer tartalmazta a nem-direkt intenzív interjút, azaz „…ha már sínen voltunk”. Tehát ha a beszélgetés az előre megbeszélt szempontok ellenére elkanyarodott és már a válaszadó személyes élettörténetéről, pályafutásáról, jövőbeli terveiről szólt, akkor igyekeztünk nem szétszabdalni az „emlékfolyamot”. Csak akkor tettünk fel kérdést, amikor egy megjegyzés nem volt teljesen érthető, ha a megkérdezett nem fejtett ki egy a témám szempontjából fontos mozzanatot, vagy elakadt, és segítségre szorult a folytatáshoz. Miután azonban a a legtöbb interjúalanyt jól ismerjük, ez nem vezetett bonyodalomhoz. Az informális beszélgetések keretében így megkapott válaszok a kérdőív „egyéb” rovatába kerültek be. És szerepet kapott a kötetlen megfigyelés, az „informális interjúk” lehetősége is. Ezek a kérdőíves interjúk valójában azért nevezhetők interjúknak, mert a kérdéseket – mint már jeleztem –, felolvastuk és a válaszokat közösen illesztettük be a megfelelő rovatokba.

A kérdőívek elemzése

Az első és legfontosabb megállapítás az, hogy valamennyi megkérdezett kitöltötte a kérdőívet. Ez annyit jelent, hogy a személyes ismertség, a megjelölt cél megtette hatását. Minden résztvevő készséggel együttműködött. A névtelen kitöltés ugyanakkor hiteles válaszokat hozott, mert személyesen ismerjük a válaszadót, s bár név nincs rögzítve, mindegyik válaszadóról tudható volt, hogy a valós véleményét mondja.

A kérdőív 16 kérdése valójában három csoportra bontható.

Az első részben (1-4. kérdések) a személyes – az adatvédelmet figyelembe véve névtelenül –, adatokra kérdeztem rá. Ez a művelődési szokások életkori meghatározása szempontjából volt szükségszerű, hiszen a fiatalok egészen mást tartanak fontosnak, mint az előző, sőt az azt megelőző generáció. A régi hagyományos megoldás, mely szerint az idősebbek átadják a tudást, ismereteket és szokásokat, megváltozott. Ez a teljesen új generáció megtanította a szülőket-nagyszülőket a számítógép és az okostelefon használatára. Még a személyes interjúk készítése és a kérdőív kitöltése alatt is a válaszadók közben a telefonjukat piszkálták, néha belenéztek, gyakran megkértek, hogy várjak egy picit, amíg megnéz valamit. A többi vezető is ugyanerre panaszkodott.

A második részben (5-8. kérdések) az általános művelődési szokásaikra kérdeztünk rá. Szolnok bőséggel rendelkezik különböző kulturális intézményekkel, rendezvényekkel. Bár tudjuk, a szegregátumban élő emberek nehezen hagyják el közvetlen környezetüket, a válaszokból az derült ki, hogy ez nem csak a célcsoportnál, de már a kontrollcsoportnál is megváltozott.

A harmadik rész (9-15. kérdések) a közösségi ház nyújtotta lehetőségek kihasználása, a programok elfogadottsága, a szándékok jelzése kérdéscsoportja. Arra kerestük a választ, hogy ismerik-e a közösségi házat, tudnak-e a programokról. Mennyire fogadják el azokat? Élnek-e a lehetőséggel és van-e ezzel kapcsolatban kívánságuk, elvárásuk? A válaszok értékelése mellett a legfontosabbak grafikus ábrázolásban jelennek meg az áttekinthetőség kedvéért.

1. Az Ön neme

Szinte mindenütt több a női válaszadó, mint a férfi. Az oka ennek nyilvánvaló. A férfiak túlnyomó többsége – ahogy ez a 4. grafikon válaszaiból kiderül –, a kérdőíves felvételkor dolgoztak, gyakran késő este érnek haza. Akit otthon találtunk, az asszony volt vagy gyerek. Ők készséggel álltak rendelkezésre, ami abból is következik, hogy szinte mindannyiukat személyesen ismerjük. Ennek hátránya, amint azt az interjúztatás résznél említettük, hogy gyakran elkalandoztak.

2. Az Ön életkora

Sok fiatal is részt vett a felmérésben. A Tücsök úti telepen több fiatal él, mint a kontrollcsoportoknál. Az Újvárosi kifejezetten elöregedő körzet, alig van gyerek. A fiatal felnőttek pedig már elköltöztek. Saját jogú nyugdíjas csak a Tücsök utcában lakik.

3. Az Ön legmagasabb iskolai végzettsége

Az iskolai végzettség többnyire megáll a befejezett általános iskola elvégzésénél és esetleg a szakmaszerzésnél. A be nem fejezett általános iskola az idősebb személyeket jellemzi. Jelenleg is általános iskolába járó fiatalkorú személy nem szerepelt a megkérdezettek között.

4. Milyen munkaviszonya van?

A 4. kérdésre adott válaszok megerősítették az előzetes várakozásokat. Valamilyen formában mindenki dolgozik. Sokan rendelkeznek állandó, bejelentett munkahellyel. Ez gyári/kisüzemi betanított munkát, takarítónői munkát jelent. Többen alkalmi bejelentett munkát jeleztek, ami építkezéseket jelent. Reggel felveszi őket a kisbusz és késő este jönnek haza. A jövedelmük azonban elegendő ahhoz, hogy az ottani viszonyoknak megfelelő átlagos életszínvonalat biztosítson a családjuknak. Közmunka a fenntartó sajátos helyzete miatt egyedül az Újvárosi Fejlesztési Iroda számára adott lehetőség. Kiderült, hogy a szolnoki szegregátumokban élő roma és nem roma népesség iskolai végzettsége rendkívül alacsony, többnyire az általános iskolai végzettségnél alacsonyabbal rendelkeznek. A szakmunkások száma csekély. Többségük nem az iskolai szakképzésben szerzett végzettséget, hanem OKJ-s vagy egyéb tanfolyamokon. Az idősebbek közül kevesen fejezték be az általános iskolát, volt, aki bevallotta, hogy 3 elemije van, írni-olvasni csak nagy nehézségek árán képes. Felsőbb iskolát egy-két beköltözött-beházasodott személy végzett el. A szegregátumban élőknek ezzel az alacsony iskolai végzettséggel, szakképzettség hiányával, a deprivációs szociális helyzetben élve marad az alkalmi munka, a szürke/feketegazdaságban végzett, az alkalmi-bejelentett vagy be sem jelentett munka. Összességében a kérdőívek válaszaiból megfigyelhető, hogy a szegregátumok mutatói sajnálatosan rosszak és jelentősen elmaradnak az átlagostól. A 14 év alattiak aránya magasabb az átlagnál, az iskolai végzettség szintje meglehetősen alacsony, a foglalkoztatottsági szint – azaz a bejelentett munkával rendelkezők száma –, rendkívül kismértékű, a rendszeres munkajövedelemmel nem rendelkezők aktív korúak aránya magas. Az itt élők a hagyományos munkaügyi segítő módszerekkel nem, vagy csak nehezen érhetők el, ezért integrálásuk a munkaerő piacra alacsony hatékonyságú. A kérdőív válaszai ezt igazolják. A lakhatási helyzet, a lakások komfortossága az felmérésben részvevők közül az első háromban már kielégítő. A negyedik szépen alakul, az utolsó kettő még kívánalmat hagy maga után. Ez a személyes tapasztalatainkból és a megkérdezett vezetők válaszaiból egyértelműen kiderül.

5. Szabadidejében mit szokott csinálni?

A második kérdéscsoport a művelődési szokásokat vizsgálta. Kifejezetten sikernek tartjuk, hogy nálunk sokan választották a közösségi ház meglátogatását. Sajnos nagyon kevesen olvasnak, bár a létrehozott könyvtárunkból többen szoktak könyveket kölcsönözni. Általában meséket, kötelező olvasmányokat, szakácskönyvet. Van két krimirajongónk is. A nyugdíjasunk pedig az indiános könyvekért rajong. A döntő azonban a televízió nézése és az internetezés. Ez utóbbi azonban inkább az okostelefon nyomkodását jelenti. Nemegyszer közösen elmentünk múzeumba, megnéztük együtt a Művelődési Központot. Moziba mentünk csoportosan, eltöltöttünk néhány órát a Bowling-Centerben és remekül összejöttek a családok. Manapság újra próbálkozunk, úgy tűnik sikerrel. Eredmény a válaszokban is megjelölt városi nagy rendezvények. A Családi Nap, a Gulyásfesztivál, a koncertek. Van úgy, hogy a mi szervezésünkben jutnak el csoportosan, de már családok, fiatalok külön mennek el. Aztán bejönnek és elmesélik, mi történt.

6. Honnan értesül Szolnok város kulturális életéről?

A viszonylagos bezárkózás ellenére folyamatosan követik a különféle informácis portálokat. Értesülnek a városi programokról, de leggyakoribb – az elmondásuk alapján –, a telefonnyomkodás közben felszedett információ.

7. Milyen típusú szolnoki rendezvényeket szokott látogatni?

Szabadtéri rendezvények, vásárok, fesztiválok a legelfogadottabbak. Egyértelműen azért, mert ezeket családostól lehet felkeresni. A művészeti kiállításokra csak az iskolások válaszoltak, minden bizonnyal iskolai program következtében.

8. Milyen szolnoki kulturális intézményeket látogat?

Akárcsak az előző kérdésnél, itt is a családi megjelenés dominál. Egyénileg az iskolai programok jelentik a „kényszert”, bár a közösségi házban rendszeresen bejáró fiatalok elég gyakran lelkendezve mesélik ezeket az élményeket.

9. Honnan értesül a közösségi ház rendezvényeiről, eseményeiről?

A harmadik blokk a közösségi ház lehetőségeiről szól. A válaszokból kiderül, hogy figyelemmel kísérik a munkánkat. Rendszeresen nézik a honlapot, információkat szereznek és osztanak meg velünk is, egymás közt is. A szórólapokat elteszik emlékbe, a rendezvényeken részt vesznek. Kiemelkedően jónak nevezték mindenütt – természetesen – a családi-hagyományőrző nagyrendezvényeket melyekre rokonokat, barátokat is elhívnak. Mindegyik helyen többen jelezték, hogy ismerik, tudják és látogatják az ottani közösségi házat. Nálunk a legjobb a helyzet. Van, aki szinte naponta bejön. Gyerekek többen, felnőttek kevesebben. Inkább csak asszonyok beszélgetni, pletykálni. Addig a kisgyerek a Gyermekjátszóban elvan a rengeteg játékkal. Férfiak inkább csocsózni vagy billiárdozni jönnek be.

Nagy László Gitano, Kis Grófo, a Romano Glaszo, a Speranta, a LeRom hagyományőrző együttesek fellépései meglepően nagy közönséget vonzottak. A zenei program és táncház megteremtette – általános közmegelégedésre –, a Családi Nap kellemes hangulatát A főzőbemutató pedig nemcsak egyfajta bemutatkozás volt a közösségi ház vonzáskörzetében élők számára, de egy egészséges bemutatkozás is, melynek eredményét a megjelentek közösen élvezhették. A főzőverseny a fiatalok számára egyfajta figyelemfelkeltés és útmutatás volt a cigány ételek bemutatásával, hogy ezek a csodálatos étkek és hagyomány fennmaradjon a következő generációnak. A kulturális és játékos programok egyúttal összehozta a vonzáskörzetben élőket, a zene, tánc és játék a változatosságával és közös élményeivel enyhítve az esetenként még meglévő bizalmatlanságot-fenntartásokat a két közeli utca lakói és a többiek között. A vattacukor és a popcorn külön növelte a gyerekek jó hangulatát. Ez is azt igazolja, hogy a cigány kultúra értékeit nem asszimilálni, hanem megőrizni kell. Az integráció a valós megoldás, amelynek során mindkét fél a sajátját mutatja be és közösen értékelik azokat. Érdekes, hogy mennyire nem fogékonyak az úgynevezett előadásos programokra. A tanfolyamok népszerűek, de előadásra csak akkor jönnek el, ha valóban közülük való, a nyelvükön értő személy jön el. Roma képviselő, roma zenész, roma híresség az biztos siker. A válaszadók bejelölték a tanfolyamokat. Ezért tovább folytatjuk az informatikai képzési projektet, melynek célcsoportját az alapvető informatikai ismeretek hiányával küzdő személyek jelentik. Eddigi tapasztalatainkat megerősítették a válaszadók azzal, hogy mennyire vonzó számukra a „Találkozó híres/neves emberekkel” Példakép-program, ahol a hátrányos helyzetből tanulással-akarattal sikeressé vált személyiségek beszélgetnek el az érdeklődőkkel. Művészek is ellátogattak a közösségi házba, akik szó szerint tömegeket vonzottak a rendezvényre.

A vezetői interjúk értékelése

Személyes interjúkat három szolnoki közösségi ház vezetőjével készítettünk. Az Újvárosi Fejlesztési Iroda Déli Városrész vezetője, a Szandaszőlősi Szolgáltató Pont Katona József úti Közösségi Ház vezetője, az Üteg úti Közösségi Ház vezetője válaszolt. Sikerült továbbá szóra bírni a szolnoki önkormányzat illetékes, a szakterülettel foglalkozó munkatársát is. Tekintettel arra, hogy a feladat közös, a szegregátumok adottak, a feladatvégzők pedig kiváló szakemberek a válaszokban számos közös elem megjelent. Valamennyi közösségi ház a családok bevonásával készíti el az éves programját. Mint azt mindannyian megerősítették, vannak olyan családok, akik rendszeresen bejárnak, elmondják véleményüket, elvárják a beleszólás lehetőségét. Legnépszerűbbek azok a családi programok, ahol nemcsak az ott élők, hanem a rokonok – akár más településről érkezők -, is ott lehetnek. A gyermekrendezvények szintén az elsők között szerepelnek. Kedvelik a tanfolyamokat, a számítógépes ismereteket és a kertészeti programokat. Rendszeres mindenütt a felzárkóztatás-korrepetálás. Még a középiskolás fiatalok is bejárnak tanulni. A legnagyobb gondot ugyanakkor a hagyományos kultúrából adódó családi ellentétek okozzák. A telepiek között vannak családok, akik hosszú idő óta nem beszélnek egymással. Ez meglátszik a rendezvények látogatottságán is. Ha meglátják, hogy a másik család ott van, inkább elmennek. Nálunk annyiban enyhült a dolog, hogy ilyenkor a terület átellenes részén foglalnak helyet és tüntetőleg nem néznek egymásra. Ugyanakkor a vezetők elmondták, hogy ez az ellentét a gyerekeknél nem tapasztalható. Sőt, ha a szülők nem látják, könnyedén barátkoznak egymással. Mindannyian arról számoltak be, hogy a közösségi házuk működése eredményes, az emberek nyitottabbak, barátságosabbak lettek. Néha még egymáshoz is.

Összegzés

Az eredmények első része az, hogy megvalósult a helyzetfeltárás a Szolnok Tücsök úti Közösségi Ház vonzáskörzetében élő hátrányos helyzetű – különös tekintettel a cigány/roma származású –, szegregátumi lakók művelődési szokásainak felmérésére. Elkészült a szabadidő hasznos eltöltése érdekében kidolgozandó feladatok listája, amely a művelődési szokások megváltoztatásával határozottan elősegítheti az itt élő emberek eredményes felzárkóztatását, szocializációs hátrányaik enyhítését, valamint a társadalmi esélyteremtés lehetőségét. Beizonyosodott, hogy az elkészült kutatás a feltett mind a négy hipotézist igazolja. A primer adatok tulajdonképpen az empirikus kutatás során gyűjtött adatok, a szekunder adatok pedig a már meglévő adatok, melyeket felhasználhatok a probléma meghatározására, a primer adatok értelmezésére. Az öt esztendőn át történő munkavégzés a közösségi házban, a több évtizedes munkatapasztalat a romákkal, az esélyteremtés érdekében végzett tanári, szociális munkás és ifjúságsegítő feladatvégzés, valamint a közel két esztendős vizsgálat meghozta eredményét. A közösségi ház programjainak bemutatása azt a célt szolgálta, hogy látható legyen, mi is volt az a kínálat, amiből választhattak az ott élők. A kérdőív is ezt tartalmazta. A válaszadók személyesen vettek részt a programokon, mindenkinek volt közvetlen tapasztalata, élménye. Az ötletek egy részét még a kezdetekkor ők adták. Ez a valódi bizonyíték arra, hogy a mindent velük, semmit nélkülük elv gyakorlatra váltható. A szegregátumban élők válaszai, a közösségi házak vezetőinek véleménye, továbbá az illetékes, magát roma származásúnak valló köztisztviselő elemzése igazolták a hipotézis megfogalmazásait. Minden válasz azt mutatja, hogy a romák másként gondolkodnak. Másképp viselkednek, mást tartanak fontosnak, más a családhoz való viszonyuk. Mint ahogy a telepen élő nem romák is szinte ugyanazt vallják. A szegregátumokban élők ez alatt az időszak alatt látható módon jelentős változáson mentek át. Nemcsak a közösségi házak vezetőinek tapasztalata, de az őszinte beszélgetések is bizonyítják, ezek az emberek is megváltoztathatók. A kulcsmondat pedig az, hogy olyat kell felajánlani nekik, ami találkozik az ő elképzeléseikkel. Amikor elkezdtük a munkát, nemcsak a sokéves tapasztalatainkra építettünk, hanem kisebb-nagyobb csoportos „lakógyűléseken” és a folyamatos találkozásokon kérdeztük meg a véleményüket. Semmit nélkülük és semmit ellenük – gondoltuk és ez az elképzelés be is váltotta reményeinket. A kitöltött kérdőívek válaszai azt erősítik, hogy munkánk nem hiábavaló. Van értelme az ilyen közösségi centrumoknak, képesek megváltoztatni az ott élő embereket és az ott élők a segítséggel felismerik a lehetőséget, változnak igényeik, módosul a világképük.

Szolnok nem megszüntetni akarja ezeket a telepeket, hanem
a minőségi fejlesztés következtében élhetőbb környezetet biztosít
az itt élőknek. Régebben a földrajzi pozíció, tehát a városközponttól való távolság,
valamint ennek elérhetősége meghatározó volt
a foglalkoztatásban és munkalehetőségekben. Ma már az esténként
a szegregátumok utcáin parkoló autók reggelre eltűnnek
és velük együtt kiürül a telep. Csak néhány anyuka, idősebb ember,
vagy egy-két „javíthatatlan” marad otthon. Ez a radikális változás
lehet, hogy a közösségi programjaink eredménye is.

A szegregátumokban általában jellemző, hogy nincs valódi lakóközösség, hiányzik az összefogás a problémáik megoldásában. Ugyanakkor Szolnokon a már felújított telepeken, ahol a közösségi ház hatékonyan működik, ez a tendencia megfordult. A lehetőség a közösség kialakítására és megtartására teljesen átformálta az ott élők gondolkodásmódját. Problémát okoz, hogy többen Szolnok környéki településekről más szokásokat hozva magukkal költöznek ide. A mélyszegénységből történő kitörés nagyon nehéz, a rossz anyagi körülmények, az adósságcsapda sok családnál tapasztalható, így ezeken a területeken is szükséges volt szolgáltatásokat biztosítanunk, például jogi tanácsadás megszervezésével. Szükséges, hogy a család minden tagját be kellene vonni a fejlesztésekbe, hosszú távon elérve, hogy a családi háttér támogató háttérként működjön. Ez megtörtént. A munkaerőpiaci helyzetet az iskolai végzettség mellett az egészségügyi helyzet is nehezíti. Sok esetben tapasztalható, hogy a telepről nem jutnak el a megfelelő szűrésekre. A Szűrőbusz program ezt orvosolta. A lakások leromlottsága régebben jellemző volt a szegregátumokban. Több családnál az alapvető higiénés szolgáltatások sem voltak elérhetők. Ez a felújítás, a komfortosítás programja következtében szinte teljesen megszűnt. A Tücsök-Hangya utcákban már egyéni kukákkal és heti szemétszállítással oldják meg a problémát, az utcák teljességgel elfogadható állapotban vannak. A tisztaság, a komfortosság részben a közösségi ház munkájának is köszönhető. Az eredmények felhasználhatósága ennek okán segítséget nyújt más közösségi házak számára a művelődési szokások megváltoztatása-módosítása-finomítása-értékesebbé tétele, továbbá a szabadidő hasznos eltöltése programja jövőbeni működésének megtervezéséhez. Munkánk természetesen nem valósulhatott volna meg a különféle társadalmi és civil szervezetek támogatása nélkül. Ez ugyanakkor nyilvánvalóan nemcsak a kapcsolatok sokrétűségét jelenti, hanem azt is, hogy a telepiek megismerkedvén a segítő szándékkal érkező „idegenekkel” – ők pedig a „félelmetes” szegregátumiakkal –, az előítéletek és a bizalmatlanság mindkét fél részéről oldódik. Kapcsolataink a legfontosabb szakmai együttműködő partnereinkkel, a többi közösségi házzal zökkenőmentes. Civil szervezetek, roma nemzetiségi önkormányzatok, művészeti és ismeretterjesztő csoportok segítik munkánkat. Ez nemcsak a szavak szintjén jelentkezik, hanem komoly szponzoráció is járul hozzá anyagi és eszköz-termék támogatások, adománygyűjtés, közös pályázatok formájában. A szegregátumi családok megjelenése a másik közösségi ház rendezvényén pedig felbecsülhetetlen eredmény. A válaszokat elemezve készítettük el a további terveinket. Ebben megtalálható a felzárkóztató oktatás, a felnőttképzés, az át- és továbbképzés tanfolyamai mellett a tanórán kívüli nevelésnek és a szabadidő hasznos eltöltésének lehetősége is. A megismert igények alapján – melyeket az „egyéb” rovatba írtunk be –, elképzeléseink között szerepel a képzőművész kör, filmklub, főzőtanfolyam, informatikai oktatás. A sportkedvelőknek elkezdtük kihelyezni az udvarra a szabadtéri sportolás-erősítő programok eszközeit. Itt a fiatalok megtanulhatják az önfegyelmet és a konfliktuskezelésnek az eddigi világuktól eltérő és hatékonyabb módját is. Megoldást tehát a közös munkánk, az együttműködés és az emberek iránti mélységes együttérzés hozhat.

Irodalomjegyzék
Bourdieu, P. (1978): A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Gondolat, Budapest.
Cseh-Szombathy L.–Ferge Zs. (1975): A szociológiai felvétel módszerei. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest.
Forray K. (2022): Romológia. Gondolat Kiadó, Budapest.
Forray R. K.: Cigány kisebbségi oktatáspolitika. EDUCATIO, 1999 nyár. (223–234.)
Havas G. (1999) A kistelepülések és a romák. In: Glatz F. (szerk) A cigányok Magyarországon. MTA, Budapest.
Holik I. (2020): Mérnökhallgatók érzelmi intelligenciájának vizsgálata. In: Hideg G.-Simándi Sz.-Virág I. (szerk) HERA évkönyvek VII. Debreceni Kiadó, Budapest. (245–259)
Kemény I.: (2000) Munka és munkanélküliség. In: Kemény I. (szerk) A magyarországi romák. Press Publica, Budapest.
Palkovics Éva (1976) Előszó. In: Kemény I.–Rupp K.–Csalog Zs.–Havas G. (szerk) Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetérvel foglalkozó 1971-ben végzett kutatásról. MTA Szociológiai Kutató Intézet, Budapest.
Ponyi L (2019) Közművelődés és romák. ELTEPPK- L’Harmattan Kiadó, Eger-Budapest.
Tóth N. (2022): A magyarországi szegregáció jelentősége a kótaji oláh cigány közösség példáján. In: Tóth N. (szerk), Roma ingeráció a gyakorlatban, Debreceni Egyetem, (68–84)
Varga A. (2015). Esélyegyenlőség és inklúzió az iskolában. In: Varga A. A nevelésszociológia alapjai. PTBTK Neveléstudományi Intézet, Pécs.

Internetes hivatkozások
Kiriák K. K. (2016) (Diplomamunka), A kiút vesztőinek felszámolása: Komplex telepprogram a felzárkóztatás szolgálatában. Pázmány Péter Egyetem (2023.02.12) https//docplayer.hu
Kopasz M. (2004) Lakóhelyi szegregáció és társadalmi feszültségek a magyarországi településeken. (elektronikus verzió, készült 2006-ban) (2023.02.12) https//docplayer.hu
Ladányi J.–Szelényi I. (1997): Ki a cigány? Kritika 26 (12) 3-6 In: Ladányi János (szerk.) (2010): Szociális és etnikai konfliktusok: 1. Válogatott tanulmányok (1975–2010) (146–153.) (2023.02.14.) https//tatk.elte.hu