Aki feladatra született

Hogy itt válik ketté a világ, mindig is tudtam,
mert a sötét erdőkből a kiáltások,
a napfényes mezőről a legszebb nóták,
és apám és anyám intései mind erről szóltak.
Apám kiment az erdő szélére,
ahol már éri a fény, és én egyedül maradtam,
nincs segítségem, csak amit tőlük láttam,
és most nekem kell elvezetnem a vándorokat,
jó tanácsot adni a jó embereknek,
nem bolygatni meg a szerencséjüket,
de a bűnt nem jutalmazni meg.
Apám könnyű volt, láttam a próbáit,
nem ítélt, a sorsa rendelt az ember felett,
és az apám tudta olvasni a jeleket,
de az én olvasott jeleim homályosak,
én nem ismerem a felhők járását,
a reggel derengését, a madarak röptét,
a szép szavak mögött a titkokat és szándékokat,
mert ha minden gyanús és minden jellé válik,
a sötét erdőbéli kiáltásoktól, az igaz emberek kiáltásaitól,
félek, sosem mehetek majd ki a mezőre,
a szép napos mezőre, apám után.