Akinek nagy jövőt álmodtak

Anyám úgy néz rám, megálltában is,
kihúzza a mellét, fel a fejét,
magára büszke, hogy ő szült világra,
nem mondja, kivár,
de ha csak belépek a kapun,
szeme felcsillan, kihagy a levegője,
pedig a csárdába elmenni vagy gombát szedni,
az nem az a nagy út,
én pedig nagy utakra születtem.
Őrökké azt mesélte,
hogy az erdő legmélyén, a legmagasabb fák között,
bagolyanya fészkében ott a hétesztendős tojás,
abban lakik a boldogságféreg,
és aki a boldogságférget megtalálja,
azé lesz minden szerencse és gazdagság.
Az anyám pünkösd hajnalán,
mielőtt megszülettem, áldott álmot látott,
és azt meséli, mióta értem a szavait,
még azelőtt is, és én anyámnak
minden mozdulata sóvárog,
minden rebbenő madárban,
a nyulak minden ugrásában
a jószerencséjét figyeli,
és számítás minden főztje,
minden áldó, kedves szava.
Ha bele lehetne halni a várakozásba,
ő már biztosan odaveszett volna,
elsodorta volna őt,
mint a tavaszi ár a hegyekből,
ó, szép urmék, ezt a sorsot fontátok neki!