Galyas Éva IRODALOM Babona-e hinni a szüntelen jóságbanúj erővel bízni a gyöngédség igájábanés ha az Atya, mint végcél felsejlika transzcendens látóhatárábanhát mi a fiúság, a mi fiúságunk az úton?Félelmeink áthuzaloznak téren és időn átegy-egy univerzumban létező fiakszéltől óvott odúkban bukdácsoló emberségés a tudat nem szakadozott szövetében,erő a szentAz elnagyolt profán, lustán hömpölygő képea XXI. század képernyőjeGondolkodol tehát … Olvass tovább
IRODALOM Vannak füstösebb kocsmákhomályos ablakok, amelyek résein szellőzikegy-egy emberaz úrvacsorán találkoztunkkezed merev és hidegringatót énekelt anyád aznapárván búcsúzik a teremtő istennincs háza se birtokaletarolta az emberszázhangyányi az életelbírt engem tegnap is,a rét imbolygó és hallgatagegy nagy kőszobor áll az utcánkbameztelen fiúcska a jelmezea kereszten nincsen levegőnéhány tolvajt bír el. Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek
IRODALOM Hány pokol még az életmennyi lépcső,rohadt fagerenda, deszkarés,félénken világító ól?mennyi a számadásunk a holtnak?hány csók jár az itt ragadt élőnekés mennyi nekem?a két világ pallóján lebeghol itt hol ottvacsorázik az Isten. Továbbiak NYOMTATOTT FOLYÓIRAT ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek
IRODALOM Hatszáz éve vándorlokhömpölygő tenger voltamáradt és lusta hatszáz éve boros poharak alján ülepedettvér és szégyen hatszáz éve a fekete Jézust váromszínes kigombolt ingben vidámankeresztfáján kivirágzott dagadó mellű asszonyok lépkednek egyenes orralcsecsükön boldog pufók gyermekek hatszáz éve nem találkozom magammal. Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek