Pato Selam

IRODALOM Nem kenyérnek jöttemKevés lenne a morzsámHogy jóllakasson titeketÉs kemény lenne a falatMit adhatnék magambólHanem kovásznak jöttemHogy az íztelen álom falaiMelegemben fellazuljanakS egybekeljenek a veknikMielőtt a sors péklapátjaKatlanba vetné a cigányságVilágnagy kenyerét Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek

IRODALOM Égnek a fények – lángol a távolMessze iramlik vágyam a mátólTüzes szekerek zarándokolnakVérereimben – Mit hoz a holnapMit rejt a tegnap jégkristály-titkaMelynek könnyeit föld fel nem isszaTalán párája száll fel az égbeS ott öltözik át felhő-fehérbeS hogy a világot megitathassaEsővé válik ismét egy napraLeveti magát újra a mélybe– Egy dobbanás a vihar szívébe –Kezdetekben … Olvass tovább

IRODALOM Eljöttem onnan, hová tartozom,és többé nincsen földi otthonomSosem vártam, hogy értsétek: mi azmikor csupán egy emlék nyújt vigasztHová a lélek visszameneküls mi már elveszett, azzal elvegyülS olyan teljesen ott van a Nincs-benmint a magából kiürült IstenNincs saját ágyam, nincs saját ajtómegy világon át űz fogathajtóm:maga az Élet – kezében korbácsringlispil a sors – alvilág-tornács … Olvass tovább