Tóth Olivér 
Alkotásai sokkal inkább nevezhetők a lélek művészetének, mint az általában klasszikus értelemben vett látás utáni művészetnek. Képei belső, lelki kivetülések. A színeket, népi motívumokra jellemző formákat hívják segítségül a művész saját, valamint az őt körülvevő világ viszonyának képi megfogalmazásához. Képei egyik stílushoz sem sorolhatók.
IRODALOM Anyám! Fogakkal szapult szép melleden a szám,harapástól véres, kutyaszívvel mordultál rám,mikor hívhattalak volna, nem tettem úgy,amikor te hívtál kacskaringós volt minden út,nem tudtam édességedről korlátlan tanyám,tejed ízetlen gyermekláncfűnek nedve mám,kocsmanép csuklóira mért bilincs minden, ami kör,hányatott mocsárba süppedt biciklijük hiánya gyötör,nem akar célt érni, vázára ült föld nyög és nem talál utat,olajozatlan csapágy görgői … Olvass tovább