Vesho-Farkas Zoltán

IRODALOM Megérkeztél az este, talán most először igazán és valóságosan. Elillant illúzió-vanságod üszökvirág hajtásai szívemen. Kupacba rakott emlékek, elárult, kifosztott évek, limlom szavak, torzó-gondolatok máglyái égnek, lobognak szememben. Belülről fénylek hát, de ez a fény, mint nukleáris szmog árad és terjeng.. Megérkeztél. Mégsem szárnyalok naiv-lelkesedéssel, mint hajdanán. Leégtek a tüzek, már csak csend van bennem, … Olvass tovább

TANULMÁNY Szavaim, tetteim, napról napra,mint szorgos kőműveseklebontják szemed boltívéről az előítéletet,retinádba zuhan a valóság, eszmélsz,emberségemben látsz már –felmentelek,ne tápláld az időt bűntudatoddal,elég a múltnak a maga szégyene,középúton találkozunk,ha lépsz egyet előre! Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek

IRODALOM Fény árnyék küszöbén ülök,katarzis-nyugalom,Szentképek égboltjárólglóriák zuhannak tenyerembeés tölgyfák sarjadnak ujjaimból. Gondolataid utcazajában csatangolok,beülök mosolyod kávéházába,végig sétálok szíved sugárútján,mindennapjaid centerében felpróbálok egy ölelést,majd hajad rózsa-lugas csendjébe nyúlok, s hirtelen,ujjaim között illatszárnyú pillangók röppennek fel,tovább sétálok hát, hiányodba öltözik a délután,mégis, mindenben, mindenhol ott vagy,tűzfalak omló vakolatából kirajzolódik hajad vízesése,házak hungarocell kabátjáról eszembe jut fogaid fehérsége,ha … Olvass tovább