Csikágó

I.

…kivilágolt ablakból nagy kacaj
hallatszik, köd gombolyodik, a párás
macskakövön vinnyog a macskajaj.

A sötétből lassan szürkül a látás,
távol villamos visong, busz zörög,
járdához simul. Munkás lődörög,
svájci sapkáján folt, homlokán vágás

a ránc, táskájából kilóg a csomag;
csonka colostok, tört kiskalapács…
rágyújtana, majd némi matatás
után inkább fölszáll és már nincs nyoma.

Tompa árnyék csorog az utcákra:
nyújtóznak a fák, a házfalak doha
s váratlanul kialszik a lámpa.

II.

Haldokló hajnal fáradt foszlányait
szaggatja szét a szikár napsugár,
madarak hangolnak, nyikkan sután

a hallgatás s átlépi korlátait:
rigók rivallnak rivalizálva,
galambraj pörög – silabizálja
torkuk kottájuk búgó akkordjait.

Lassan lábol a locs-pocs a tócsába,
bot koppan, inog a koszos ruha,
slattyog, cuppan, toccsan a nyűtt csuka
s motyogva bújik a nyíló kocsmába.

Fakul a hold; rátakar a kék ég,
homály világol az ajtó résén
s talpam nyomja a falépcsők csorbája.

III.

Lázasan mos a pultnál a csapos;
korsó csörög, készül az alapos
munka, majd hosszan fütyül a kávégép;

rojtos, zöld kötény törli nagy markát:
csészét hoz, kávét mér, habot rá kérés
nélkül nyomna, adja a duplát, élénk
mozdulata föl-föl villan tarkán.

Sört hozatok, sülthurka illaton
ringok… orrba vágnak a buborékok:
vagy három zsák lyukas bádogfazékon
blokkol a nagykörúti villamos…

A plafonon halvány ikonsalétrom
sarjad, füsttől barnul a tapéta,
alján ragacs a bor maradéka.