Az eszperantó mozgalom legrégebbi periodikája az Espero Katolika (magyar nyelven: Katolikus Remény) 1903-tól jelenik meg, 2005. novemberétől digitalizálják is, azaz feltöltik a www.esperokatolika.org című weboldalra,1 ahol a honlap szerint2 jelenleg 227 szám (23 teljes évfolyam és 8 részévfolyam) érhető el.
A lap először 1984-ben közölt írást a romákról, a novemberi-decemberi számban, a Romák Világnapja alkalmából. A későbbiekben Termes Sándor fordításában – 1988 és 1989 között – Dr. Kozák Istvánné, Bari Károly, Erdős Kamill írásai, gyűjtései jelentek meg. 1990-ben Derek Tipler (a Vatikáni Rádió adása alapján) írt publikációt a cigány kultúráról, és – ugyanabban az évben – roma témájú vers is megjelent Julius Balbin tollából, azért, hogy 1991-ben az egyház és a cigányság viszonyáról szóló közlemény zárja a sort.
Az írások közül kiemelkedik Pachomiusz A. B. Lewkowicz testvér, egy ismeretlen ferences rendi roma lelkipásztor bemutatkozása, az Espero Katolika 1987/7-es számából.3
A roma értelmiségi saját bevallása szerint orosz roma, aki – írásának időpontjában – lelkipásztori tevékenységet végzett a saját közösségében. Mindemellett – Dél-Lengyelországban – Katowicében felsőfokú tanulmányokat is folytatott, amennyiben ferencesrendi lelkipásztori szemináriumot látogatott.
Pachomiusz A. B. Lewkowicz érdeklődött a filozófia, a vallási ismeretek és a nyelvészet iránt, de eszperantista is volt. Ez utóbbi minőségében felkérték arra, hogy a Katowicei Orvosi Főiskolán tanítsa is az eszperantót, de az oktatási intézmény elállt ettől az ajánlatától, amikor kiderült, hogy hamarosan lelkipásztor lesz.
A teológiai tanulmányai mellett mesterdiplomán is dolgozott, amelynek keretében – az eszperantó nyelv megteremtőjének – Ludwig Lázár Zámenhofnak a filozófiai és vallási tételeit vizsgálta és arra készült, hogy a Krakkói Pápai Teológiai Főiskolán védje meg azt.
Lewkowicz az eszperantó szakértőjévé kívánt válni, mind nyelvészeti, mind filozófiai, mind vallási vonatkozásaiban. Ezenkívül érdekelték őt az indiai területen kívüli nyelvek, mint például az a romani nyelv, ami a legelterjedtebb Európa különböző területein, de el akart mélyedni a ceyloni szingaléz nyelvben is.
Pachomiusz testvér – saját bevallása szerint – a cigányok nyelvének szakértőjeként volt ismert, s azért, hogy ezen a területen fejleszteni tudja az ismereteit, együttműködött a Łódźi Egyetemmel, valamint néhány világhírű tudóssal, mind Lengyelországban, mind külföldön.
Lewkowiczot érdekelte a néprajz is. A saját roma közösségében népzenéket gyűjtött, de fényképeket is készített, még akkor is, ha ez utóbbi anyagi feltételeinek megteremtését illetően voltak gondjai, de tette ezt mindazért, hogy illusztrálni tudja velük azokat a publikációit, amiket a romákról tervezett megírni.
Pachomiusz testvér kiállt amellett, hogy a cigányokat romának kell nevezni, amennyiben szerinte a cigány szónak olyan negatív konnotációi vannak, amelyek alkalmasak e népcsoport megbélyegzésére.
Ez utóbbi álláspontját a nemzetközi eszperantó mozgalomban is érvényesíteni kívánta. Az Internacia Lingva Komunikado (Nemzetközi Nyelvi Kommunikáció) című lap 1986/6-os számában – egy filológiai munkájában – megírta azt, hogy az eszperantista közösségben miért lenne célszerű áttérni – a cigány közösséggel kapcsolatban – a roma szó használatára.
Lewkowicz írásának megjelentetése után az Espero Katolika szerkesztősége kifejezte azon álláspontját, hogy szívesen venné, ha a ferences rendi roma lelkipásztor további írásokat publikálna a keresztény lapban a romák erkölcsi, kulturális és vallási vonatkozásairól, de – eddig – ismeretlen okok miatt Pachomiusz A. B. Lewkowicz nem publikált többet a folyóiratban legalábbis a (www.esperokatolika.org-on elérhető) digitális tartalmak szerint, azaz a jelenkorra marad, hogy megpróbálja nyomon követni a Lengyelországban működő orosz roma értelmiségi életpályáját.
A cigány kalandozások nem voltak véresek és pusztítók, mint mondjuk a 9–10. századi kalandozó magyarok, az Afrika felől támadó arabok vagy a vikingek hadi vállalkozásai, de azért a cigányok kis népvándorlása is kalandozás volt a javából. Békés kalandozás.
Létezik olyan, hogy egységes cigány nemzet? Egyre inkább igen. Valaha, nem is olyan régen a válasz nagyon bizonytalan lett volna. A kérdés emlékeztet egy kicsit a hajdani vitára: létezik-e zsidó nemzet? A zsidóság vajon faj vagy vallás? Csakhogy zsidó vallás tagadhatatlanul mindig is létezett. Akkor is, amikor, már és még – röpke kétezer esztendőn át – nem létezett zsidó államiság. Cigány államiság sincs.
Cigány rabszolgaság? Európában? A 19. század derekán? Amikor Liszt tanulmányt ír róluk és zenéjükről? Amikor nemzetközi útvonallá nyilvánítják a Dunát?
