Felső tatai megindultság

– Már itt fekszenek
egy eltűnt rendszer utolsói
az otthonkás cigány leányok
Anyám Piri Kató Rózsi Juci Magda Atyu
és most már Bönke is
lábbal annak a helynek
hol évtizedekig dolgoztak
szívlapátolva lábaltak
a Termény-forgalminál
merték a búzát kukoricát tápot
keményen zsákoltak
s ímhol mára az ő testük lesz táptalaj
szemben a megszűnt vállalattal
ahol mára lakóparkként
magaslanak fel a házak
de fel nem ér már velük
se le értük a szánás a bocsánat
ezt a viszonyt az életüknek
tere adta így ezt a közelséget
tudhatják megfizethetetlen a halálnak
föléjük ez a tavasz is terítsen csak
rózsás szellős otthonkákat
ha már csak velem jár temetőt
itt ne legyen övék a bánat
sírtak ők eleget
ellilult ujjakkal teleknek
számtalan befülledt nyárnak
egymást vigasztalták és sírásuk
eggyé lett egybefolyt könnyeikkel
és hol ez hol az nevezte
a másikat lányának anyjának
hát ide térhettek csak elmenni
és most a Bönke is szegényem
már csak a Luló van közülük
ki magukhoz ők nyugodni hívnak
————————————-
Luló néném! azért te még el
a 87 éveddel
ide ne térj tudd annak csak
ők diót szedni böngészni vannak
és ne félj ők lesznek akik csakis hazatalálnak
az ivadékotok vagyok
én már ezért koptatok itt csak lábat
járatok szájat
növesztek bajszot is
a Hosszu Teri fiának kérése magasztalása
ha ők várnak itt őket mi is várjuk
tüneményeit a gádzsós világnak
e helyben kell hogy kacagjanak még veled
mint az álmok
mert cigány lányok ők
múlhatatlan
cigány leányok… –

2024. márc. 21., Tata