Keresés
Close this search box.

Huszonnégy óra a létezés

Hajnal
Szél ringatja a deres ágakat.
Barkavirágok bújnak szunnyatag.
Széllel söpri az utat az ébredő reggel.
Ébredni hívja a vágyakat.

Reggel
Kikaparja magát a bogár az eresz alól a fénybe
Röptetni szárnyait csiklandó napsütésbe.
A hóvirágnak nyoma sincs, új hírnök van, sárga.
Aranyeső robbant szirmokat, frissen zöldellő ágra.
Az ibolyának szende kéklőn szelíden megrebben a szirma.
Hívja fehérlő társait. Léte szerelmet virít ma.
De az élet, emberélet megragadt a télben.
Álmok, vágyak és remények fagyos messzeségben.

Dél
Harang veri fel a tekinteteket.
Önmagáról égre fordul sok kicsi ego,
de térdre nem hull a test, hogy hálát adjon.
Csak felsóhajt. Így jön-e szabadító?

Délután
Megfeszített izmok és inak.
Gyermekek emlőn édelegnek.
S míg házak emelkednek a városokban,
kongó gyomra a homleszeknek, kiábrándult vágyakat énekelget.

Szürkület
Mindent beterít a közöny.
Hamuszürke a csóró és a gazdag.
Össze köti őket a halál.
Arccal a földnek, mint nyírhatatlan madzag.

Este
Fény szökik, megcsörren az este.
Lélek fagy a dideregő szemekbe.

Éjszaka
Az éjszaka szétterült a házak tetején.
Nesztelen ránk csorgó sötét gondolat.
S míg odafönn a nagy út tejfehér,
idelenn minden fénytelen bólogat.

Álomidő
Lassan már fordul az idő.
Márciusnak szele lebbent csókokat.
Ibolyák fakadnak, aranyeső izzik,
az élet rügyet fakaszt s bókokat.
Hitet a varázs, a hívők meg hiszik,
mert nem jó portéka mostan a halál.
Tavasz van. Érzed az illatát?
Krisztust vajúdnak szilvafák!

Eszmélés
Éj van még, de csillagok fakulnak,
szemeinkbe élesedve hullnak.
Könnyezünk vért, kéket, s aranyat.
Szánk rügyezget ringató szavakat.
A szív kivár. Ne küzdj, de hass!
Remegő pitvarában hallom a földet.
Morajlik, mint kozmikus has.
Kis gömböc az, ama mesebeli.
Magára maradt, fel senki sem szeli.
Kihaltak a mesék, nincsen, mi emberi.
Várja pedig már a nyugodalmat.
Míg nem pirkad, addig nem is alhat.
Pedig az álom az teremtő gondolat.
Újra szül veszni hitt dolgokat.
Nekünk ez éj kozmikus, végtelen.
Nincs is tán kezdete, s nem lesz tán vége sem.
Húsvét közelít és sok szent beszéd.
Feltámad-e bennünk az Isteni fény?

2019. december 28.

Továbbiak

ARCHÍVUM

Üzenet a szerkesztőségnek