Képregény, idegennel

Háttérként, mint tévécsatornákon
váltogatják egymást a képek.
Jelenetek siklanak az ekránon,
beállítások hadakoznak,
a tó vizén tollpihék úsznak.
Duruzsolnak kóristalányok.

A barakk ablaka üvegtelen,
ajtótlan, napra nap kevesebb
benne, ami épület. Csupa
ideg a szél, ami átjárja,
s utána, hogy elrohan,
a felfordulás, a feszültség
hátramarad. Terebélyesedik
a maga valósága, ahogy
a falban, kezdetként, repedés,
végezetül az összerogyás.

Idegenként tesz-vesz benne,
frontális alak a megnyújtott
képregényben. Idegen, mert nincs
története és nincs ideje.
Ráfekszik az emlékezetre,
arckoponyára az arcbőr.
Miként a padlás bagolyfészkéből
ellopott fióka helyén a
félelem, hogy huhogni fog a
kuviktekintetű halálmadár.