Módi

Történt egyszer, hogy egy januári délután befogadott egy kóbor embert. Alaposan megfürdette, majd miután órákig böngészte a biológiakönyvet, úgy döntött, hogy az új lakótársa keverék. Mikor megkapta a megfelelő oltásokat és a bolha elleni nyakörvet, próbálta rászoktatni, hogy a kék plüssfotelben üljön. Vendégei nagyon meglepődtek, amikor felugrottak hozzá, de aztán elfogadták és elkezdték simogatni, püntyörögtek neki és jutalomfalatkákkal próbálták magukhoz édesgetni.

– Hogy hívják?

– Még nem adtam neki nevet.

– Lehet, hogy van neki már sajátja, nem tűnik túl fiatalnak.

– Kérdezzük meg?

– Persze.

– Elnézést van önnek valami neve?

– Lajos vagyok.

Lajos rózsaszín szalaggal a nyakában üldögélt a kék fotelben és nem kérdezett semmit. Örült, hogy melegben van, megfürdették és kap enni is.

– Miért pont embert?

– Hogy hogy miért?

– Vannak azok a kis méretű kutyák és a törpecápák is egyre divatosabbak.

– Valahogy ilyen kedvem volt. Szerintem kedves és ragaszkodó.

– Nem is tudom ez annyira francia. Igen a franciáknál olvastam ilyenről. Szobatiszta?

– Teljesen. A labdát is visszahozza, sőt ha csengetnek, kinyitja az ajtót. Nem esküdnék rá, de mintha a múltkor levitte volna a szemetet is.

– Hát drágám most mennem kell, puszikállak, de nagyon cuki ötlet, imádom, hogy ilyen szabadgondolkodású vagy és mindig egy lépéssel a divat előtt.