„Na daran ŕomale, na daran!” A szolidaritás online rítusa gábor roma közösségekben

A járványban elvesztett gábor romák emlékére
O laśo Del te xodinjil len, te kărăl lengă parte maškar ol andjalure

Bevezetés

A tanulmány azt vizsgálja, hogy a pandémia által erősen érintett erdélyi gábor roma közösségek hogyan próbálták meg megteremteni és fenntartani a szolidaritást a Covid idején, és milyen új, online kapcsolati formákat hoztak létre. A közösségi médiában zajló online imát (lajvo manglimo) egyfajta krízismenedzselő kapcsolati rítusnak tekintem, és vázlatosan bemutatom annak funkcióját, társas interakciós jellemzőit.

A járvány globálisan olyan helyzetet teremtett, amelyben a személyes érintkezést korlátozó járványügyi rendelkezések következtében az összetartozás, a szolidaritás fenntartásában alapvető fontosságú interakciós rítusok láncolata is megszakadt (Božic, 2021). A kapcsolattartás online formái ugyanakkor felértékelődtek. Olyan új, online rítusok keletkezésének lehettünk tanúi, mint az egészségügyi dolgozókat köszöntő kollektív taps, az erkélyekről közvetített ismétlődő zenei performance-ok, továbbá a különféle online kihívások, például a Facebookon terjedő hagymaevés tréfás rítusa vagy a táncos kihívás a magyarországi romák között.

A távolságtartást előíró rendelkezések a sűrű hálózatú roma közösségek kollektivista, kapcsolatcentrikus morális rendjével élesen szembenálló viselkedést követeltek meg, mivel lehetetlenné tették a szolidaritás és osztozás alapvető gyakorlatait. Mind a személyközi érintkezés hétköznapi formái (például a rokonlátogatás, a vendégfogadás, a betegek látogatása), mind a nagy társadalmi nyilvánosságot igénylő események (például a házasság és – legyen távol mindenkitől – a gyász rítusai is) tiltottak lettek. Magától értetődő volt a kérdés, vajon hogyan kezelik ezt a saját értékrendjük szerint amorális viselkedést normatívvá tevő helyzetet az általam ismert erdélyi gábor közösségek (Szalai, 2010, Berta, 2014). 

Míg a járványhelyzetben a különböző roma közösségek társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó fokozott kiszolgáltatottságát számos kutatás vizsgálta (például Gay y Blasco–Fotta, 2023), arról kevesebb szó esett, hogy a közösségek milyen támogató gyakorlatokat hoztak lére. Az alábbiakban egy a járvány idején kialakult és azóta is fennmaradt online kapcsolati rítust, az online imát vizsgálom erdélyi, romani–magyar–román háromnyelvű, adventista gábor roma közösségekben. Ahogyan a rendszerváltást követően sok más roma közösségben (Fosztó, 2009), úgy az erdélyi gáborok között is intenzív vallási konverziós és ritualizációs folyamat indult meg. A gábor romák többsége a Hetednapot ünneplő adventista egyházhoz csatlakozott, ezért a gádzsó környezet gyakran adventista, szombatista gáborokként utal rájuk. Bár néhány férfi már az 1970-es években megkeresztelkedett, a gáborok tömeges csatlakozása az adventista felekezethez az 1990-es években indult meg. A gáborok adventizmusa nem jár együtt asszimilációs törekvésekkel, esetükben sokkal inkább saját etnikus kultúrájuk és identitásuk reprezentációjának újabb dimenziójaként tekinthetünk a vallásosságra.

A tanulmány előzménye egy erdélyi, gábor roma közösségben végzett antropológiai nyelvészeti terepmunka, amely a romani nyelvhasználatot vizsgálta, különös tekintettel annak relációs aspektusaira¹. A kutatás magában foglalt egy többéves tartózkodást egy Maros megyei település („Nagyfalu”) és a környező települések gábor roma közösségeiben, amely lehetővé tette számomra a résztvevő megfigyelés módszerének alkalmazását és a közösség romani dialektusának elsajátítását. Magyarországra visszatérve sem szakadt meg a kontaktus. Amellett, hogy kapcsolatot tartok itt élő gáborokkal, a terepmunka abban az értelemben is több színterűvé vált, hogy marginális résztevőként bekapcsolódtam a gábor romák online, transzlokális közösségébe is. Az online kapcsolati gyakorlatok értelmezésében így támaszkodni tudok a személyes jelenléten alapuló intenzív terepmunka éveiben felhalmozott tapasztalatokra.

Az online ima mint kapcsolati rítus

A pandémia idején világszerte megfigyelhető volt a vallásos diskurzusok megélénkülése. Ezt jelzi az is, hogy miután 2020. március 11-én a WHO világjárványnak nyilvánította a Covid–19-járványt, az „ima”, „Covid-ima” keresőszó előfordulása minden korábbinál magasabb volt a Google-keresések között (Bentzen, 2021), sőt egyes kormányok kríziskommunikációjában is megjelentek a vallás morális tekintélyére hivatkozó diskurzusok, amelyek segítségével legitimálni igyekeztek a korlátozásokat (Wodak, 2021).

A valláshoz fordulás és a közös imák jelentősége számos különféle roma közösségben dokumentálható volt a járvány idején (ld. Doležalova, 2021, Jiménez, 2021, Szewczyk et al., 2023). Nem volt ez másként a járvány által erősen érintett gábor közösségekben sem, ahol a vírus sajnos a fiatalabb, 40-50 év körüli korosztályból is számos áldozatot követelt. Az általam leginkább ismert Nagyfalu gábor közösségében alig akadt olyan többgenerációs roma háztartás, ahol ne veszítettek volna el egy vagy több családtagot. A bizonytalanság és az izoláció, továbbá a járvány első hullámában a helyi magyar és román társadalom és sajtó irányából érkező bűnbakképző, áldozathibáztató diskurzus – amely a gazdaságilag mobil, külföldről hazatérő gábor romákat tette felelőssé a vírus terjedéséért – felerősítette a transzcendenshez fordulás igényét. Ez életre hívta a közösségtagok által szervezett, Facebookon meghirdetett, élő közvetítésben zajló online ima (lajvo manglimo) gyakorlatát, amely egyszerre a szakralitáshoz fordulás és a roma közösség tagjai közötti szolidaritás megerősítésének rítusa.

Míg az ima korábban főként az imaház színteréhez kötődő intézményi vagy az otthon terében zajló privát gyakorlat volt, a Covid időszakában online, etnicizált kapcsolati rítussá vált (Terkourafi–Kádár, 2017), amely nagyrészt romani nyelven zajlott, főként gábor romák részvételével. A gábor közösségekben a digitális technológiáknak a járvány előtt is jelentős szerepe volt a közösségi kapcsolatok és a morális rend fenntartásában, a járvány ezt csak megerősítette.

Az ima a Covid idején az internetes technológiáknak és a közösségi médiának köszönhetően olyan szubverzív kapcsolati gyakorlattá vált, amely a fizikai távolságtartás előírása ellenére lehetővé tette a társadalmi távolság legyőzését vagy legalább enyhítését, a szolidaritás megteremtését. Olyan beszédeseménnyé vált, amely köré online gyakorlatközösség szerveződött, azaz „olyan közösség, amely azonos gyakorlat felé (bár nem szükségképpen azonos módon) orientált emberek csoportja” (Bucholtz, 2001:198). Az online ima eleinte a meglevő személyközi (rokoni, baráti) kapcsolatokra épült, azonban hamarosan túl is terjedt az „offline” kapcsolati háló határain, mivel olyan személyek is bekapcsolódtak, akik egyébként személyesen ritkán találkoznának. Az online ima a pandémia idején olyan kapcsolati rítussá vált, amely transzlokális, sőt országhatárokon átívelő transznacionális gyakorlatközösséget hozott létre.

Ezeknek az online gyakorlatközösségeknek magam is résztvevője lettem. Az imát és más online rítusokat gábor ismerőseim közösségimédia-hálózatának perifériális tagjaként, az online interakciók közönségéhez tartozó megfigyelőként, illetve alkalmanként ismerőseim meghívására, aktív résztvevőként is figyelemmel kísértem. Ekkor számomra is beszédjogot biztosítottak a csoportos Messenger-hívás formájában zajló eseményben, és felszólítottak saját, spontán imával való hozzájárulásra. Ma is fájdalommal gondolok vissza arra, hogy a csoport résztvevői közül többen már nincsenek velünk.

Az online imák fő platformja a közösségi média lett, élő Facebook-közvetítés formájában egyre nagyobb nyilvánosságot szólítottak meg az önkéntesként lajvo manglimot hirdető férfiak. Néhány hét után azt is megszervezték, hogy ne legyenek átfedésben a különböző személyek által szervezett online imák, így azok egy a moderátorok Facebook-profilján közzé tett órarend szerint, egymást követve zajlottak, más-más személy vezetésével. Ezzel megteremtődött a rítussá válás alapfeltétele, az ismétlődés. Ennek köszönhetően váltak a kezdetben egyéni, egymástól független kezdeményezésként induló alkalmi csoportos imák visszatérő, ismétlődő rituális gyakorlattá. Személyes és közösségi indíttatásból, az adventista intézményrendszertől és annak vezetőitől függetlenül létrejött egy ismétlődő, sajátos résztvevői kerettel jellemezhető, multimodális, szóbeli, vizuális és írott csatornát egyaránt használó, hibrid kapcsolati rítus.

A rítusok egyszerre kapcsolati és interakciós jelenségek. Kapcsolati jelenségek abban az értelemben, hogy fontos szerepük van a személyközi és társadalmi viszonyok létrehozásában és fenntartásában. „A rítus olyan eszköz, amellyel kifejezzük a társadalmi egymásra utaltságunkat; ami fontos a rítusban, az a közös részvétel és az érzelmi bevonódás (…) [A] rítus támogathatja a társadalmi szolidaritást anélkül, hogy maga után vonná azt, hogy az emberek ugyanazokban az értékekben osztoznak vagy azonosan értelmezik a rítust” (Kertzer, 1988: 67, 69).

A rítusok ugyanakkor interakciós jelenségek is, hiszen a társas interakcióban jönnek létre és maradnak fenn. A „rituális kommunikáció olyan (…) szemiotikai folyamat, ami elsősorban, de nem csupán beszédet foglal magában, ami formulaikus és ismétlődő, és ezért előre jelezhető a társas interakció adott helyzeteiben. A rituális kommunikációnak ezért vannak anticipálható (de nem mindig megvalósuló) következményei” (Senft és Basso, 2009:1). Szociopragmatikai megközelítésben a kapcsolati rítusok ismétlődő, visszatérő nyelvi gyakorlatok. A rítus olyan ismétlődő cselekvés, amely megjeleníti egy kapcsolati hálózat vagy nagyobb társadalmi csoport ideológiáit/morális rendjét (illetve hozzájárul annak fenntartásához vagy újraalkotásához) és gyakran intenzív (kapcsolati) érzelmeket vált ki (Terkourafi–Kádár, 2017: 172). Olyan szerkezeti, formai jellemzői vannak, amelyek felismerhetővé és más gyakorlatoktól megkülönböztethetővé teszik azt a résztvevők és a megfigyelők számára is. Az alábbiakban az online ima résztvevői keretét és nyelvi repertoárját mutatom be, és kitérek a rítus kapcsolati aspektusaira is.

Résztvevői keret és nyelvi repertoár

Az online ima jelentős részben romani nyelven zajlik, kivéve a Szentírás-részletek magyar vagy román nyelvű felolvasását. Az első néhány hétben a résztvevők jórészt csak gábor romák voltak. Az imát meghirdető, a rítust vezető, moderáló roma férfi a közösség meghatalmazottjaként, annak „hangjaként” fordul Istenhez.

Az alábbi részlet, amely egy online ima bevezetőjéből származik, explicit módon utal a rítus keletkezésének körülményeire, arra, hogy az a járvány által okozott krízisre adott válaszként jött létre, a gábor közösségek tagjainak kezdeményezésére. A beszélő egy hatvanas éveiben járó férfi. Elöljáróban a saját pozícióját tisztázó szabadkozás hangzik el, amely az online imákban visszatérő szerkezeti elemnek bizonyult. A beszélő hangsúlyozza, hogy nem saját személyét kívánja előtérbe helyezni, hanem az őt telefonon megkereső roma ismerősök (vallási értelemben vett testvérek) kérésének engedve, a közösség által meghatalmazott, felkért szószólóként fordul Istenhez, „egy kis live” formájában. A kicsinyítő elemek (kako cino lajfo ’ez a kis live’, phraloŕale ’testvérkéim’) használata a beszélő szerénységének és alázatosságának megnyilvánulása mind az online résztvevő roma közönséghez, mind pedig a transzcendenshez való viszonyban.

Az ima vezetője egyértelműen megfogalmazza az online ima rítusának kapcsolati funkcióját, azt, hogy annak célja az elszigeteltség („az ember egyedül csupán egyetlen ember”) és a kiszolgáltatottság enyhítése. Istenhez és a roma hívőkhöz egyszerre fordul, közös erőfeszítést (ima és böjt) szorgalmazva és támogatást kérve, hogy a betegek és a gyászolók „ne maradjanak egyedül a bajban”. A rítus célja az egymástól kényszerűen elszigetelt gábor romák összefogása, online közösség létrehozása az imában és a beszélő által javasolt szombati böjtben való részvétel révén. Az online ima teret ad a betegséggel kapcsolatos tapasztalatok és érzelmek egyéni és kollektív megjelenítésének, megosztásának. Három év távlatából visszatekintve ez az online műfaj a gábor romák multimodális Covid-krónikájaként is értelmezhető.

Majlaśi ratji, ŕomale! Le laśe Devlehko bekeššigo, the lehki pače t’en savoŕănca! (…) Sohtar kărah kako cino lajfo? Namborig pušen vi cine, vi phură, vi tărne. Sar źanen, ŕomale, tumen, de duj śon avilah kako baro nasvalimo pe sahti lume. But manuš pele nasvale. The căŕŕa sastjile. But ŕoma, tărne, phură, tale kade vreme, tale kakala duj kurkă mule. O lašo Del te del le hozzatartozovonen, save palal aśile but zor, vigastalašî, the te tradel pehko Sentone Lelkoh  kaj te na aśen korkoŕŕî ando bajure, the ando pharo djaso. Romale! Či maj źanel te źutil o manuš. O doktori kărăn, so źanen. De amari vijaca, amaro eleto ande le laśe Devlehko vast-i. But ŕoma akharde ma opră po telefono, kaj te mangahame vaš lengă. Ekh manuš korkoŕŕî numa ekh manuš-i. Phral ando hito, barature phende, kaj te kărah ekh cino lajfo, kaj e sahte ŕoma ande Rumunije, Madjarorsago, Serbije, Džermanije, Amerika, po sahto globo la phuveko, the and’ol dešujekh aprilišî, ande sento savato, kon źanel, kahko sastjimo permitil la, ekh paš djeh, de kon źanel, sahto savato, te inkărah ekh posto th’ekh manglimo. Romale, phralorale, zîraleh baro bajo avilah pre amende, po ŕoma. Aven te čingardah ko baro Del! (2020. április 10.)

Jó estét kívánok, romák! A Jóisten békessége, az ő békéje legyen mindenkivel! (…) Miért csináljuk ezt a kicsi live-ot? Kérdezhetik ezt kicsik is, idősek is, fiatalok is. Amint azt tudjátok, romák, magatok (is), két hónapja jött ez a nagy betegség az egész világra. Sok ember megbetegedett. És kevesen gyógyultak meg. Sok roma, fiatalok, öregek, ezalatt az idő alatt, ezalatt a két hét alatt meghaltak. A Jóisten adjon a hátramaradt hozzátartozóknak sok erőt, vigasztalást, és küldje el az ő Szentlelkét, hogy ne maradjanak egyedül a bajban és a nehéz gyászban! Romák! Ember már nem tud segíteni. Az orvosok teszik, amit tudnak. De az életünk, az életünk a Jóisten kezében van. Sok roma felhívott engem telefonon, hogy imádkozzunk értük. Az ember egyedül csupán egy ember. Hívő testvéreim, barátaim mondták, hogy csináljunk egy kicsi élő közvetítést, hogy az összes roma Romániában, Magyarországon, Szerbiában, Németországban, Amerikában, az egész földkerekségen, április 11-én, szent szombat napján, aki tud, akinek az egészsége megengedi, egy fél napra, vagy aki tud, az egész szombatra tartsunk böjtöt és imádságot. Romák, testvérkék, erősen nagy baj jött ránk, romákra. Gyertek és kiáltsunk a nagy Istenhez!

Az online imák során a moderátor és a vele közös térben jelenlevő, gyakran csupán hallható, de nem látható családtagok és az online közönség közösen alkotják meg a rítust. A közönség tagjai írott kommentekkel járulnak hozzá az interakcióhoz, üdvözlik egymást, imakéréseket fogalmaznak meg, gyógyulást kívánnak, érzelemkifejező emotikonokat, like-jeleket, GIF-eket küldenek. Míg a szóbeli interakcióban domináns volt a romani, az írott kommentek többnyelvűek voltak. Ad hoc – román és magyar – ortográfiával írott romani, román és magyar nyelvű hozzászólásokat egyaránt olvashattunk.

Az így szerveződő online ima nem szerint differenciált rítus, amely reprodukálja a gábor közösségek „offline” nyilvános térhasználatát és a nyilvános megszólaláshoz való hozzáférés társadalmi nemi mintáit az online interakcióban is. A vezető rendszerint férfi, és csupán néha hallhatók – még ritkábban láthatók – a vele közös térben tartózkodó női családtagok, akik csatlakoznak az imához és az énekléshez. A felnőtt nők a közösségi médiában relatíve láthatatlanok. Ennek hátterében a nők morális megítélésének társadalmi jelentősége és az ezzel összefüggő társadalmi kontroll áll. (Hasonló társadalmi nemi kötöttségeket említ egyes lengyelországi roma közösségek médiahasználatában Szewczyk et al., 2023.)

A vallási élet intézményi színterein ugyanakkor az utóbbi néhány évben a társadalmi nemi hierarchiával összefüggő részvételi módok lassú változása figyelhető meg. Az 1990-es évek végén a nők az imaházban még többnyire a háttérben maradtak. Ma már a nagyobb gyülekezeti alkalmakon ők is szerepelnek a roma kórusban, és előfordul, hogy egy-egy vallásos szöveg felolvasójaként ők is beszédjoghoz jutnak.

Az online Covid-imákban a nyelvi tabukhoz való viszony is átalakult: a betegség és halál témájával kapcsolatos tabuk részleges felfüggesztése figyelhető meg például az imakérések megfogalmazásában. A kommentekben írott vagy a moderátor által szóban ismertetett imaszándékok felsorolásából mindenki megtudhatta, hogy mely családok és személyek vannak kritikus helyzetben. A betegségről és annak súlyosságáról nyíltan beszéltek, míg korábban az e témáról való beszéd kerülendő volt, vagy legalábbis nagy körültekintést és tapintatot igényelt.

A Covidban érintettség különböző fázisaihoz, az azok közötti állapotváltozásokhoz igazodó rituális ciklus jött létre. Az otthon tartózkodók, a kórházban ápolt betegek kórteremből közvetített imái és a hazabocsátott gyógyultak hálaadó imái – van Gennep (2007) terminusával – az átmenet rítusaiként értelmezhetők, amelyeknek különböző szakaszaiban legalább online résztvevőként végigkísérhették és támogathatták egymást a közösség tagjai. Családi körben zajló imát, előre meghirdetett, nyilvánosságra tervezett lajvo manglimokat és zárt, meghívásos csoportokban zajló imákat ugyanúgy láthattunk, ahogyan részesei lehettünk a kórházi kórteremben együtt imádkozó, maszkot, pizsamát viselő gábor férfiak csoportos bejelentkezéseinek is. A pizsamában mutatkozás a testképpel és tisztátalansággal (marhime) összefüggő tabuk (Szalai, 2021) miatt korábban elképzelhetetlen lett volna nyilvánosság előtt, különösen ellenkező neműek jelenlétében, a rendkívüli helyzet azonban átmenetileg felülírta ezt a tabut is.

Az online imarítus visszatérő, ismétlődő strukturális elemei a következők:

– köszöntés, az online csatorna megfelelő működésének ellenőrzése (például Ašundjolpe? Hallatszik?);
– rövid ima és/vagy ének;
– Szentírás-részlet felolvasása (magyarul vagy románul);
– a közönségtől érkező kérések, imaszándékok felolvasása/ismertetése;
– könyörgés, ima a betegekért (150 nagycsaládot felsoroló imalistára is volt példa), minden gábor romáért Erdélyben és azon kívül, a helyi magyarokért és románokért, az orvosokért és ápolókért, az ország vezetőiért stb.;
– éneklés;
– elköszönés: áldások, jókívánságok;
– a következő imaalkalom idejének, platformjának, szervezőjének bejelentése.

Az imát kérők felsorolását követi maga az ima, a könyörgés. A gyógyulást kérőket rendszerint a közösségben ismert romani névvel (ŕomano anav), lakhelyre és rokonsági státusra utalva említik, így a rokonsági rendszer és kapcsolati hálózat reprezentációja és megerősítése is zajlik a manglimo keretében. A könyörgéseket az érzelemteli előadásmód jellemezte, olyan nonverbális jegyekkel, mint a sírós, időnként elcsukló hang, egyenetlen beszédritmus, a felkiáltó intonáció gyakori használata. Ezt gyakran kísérték olyan gesztusok, mint a térdre borulás, behunyt szem, imára kulcsolt kéz. A rítust az elköszönés, áldások, jókívánságok formulái zárták.

Az alábbi rövid részlet egy Maros megyei kórház kórtermek előtti folyosóján tartott csoportos élő imaközvetítés egyik záróformulája. A különböző generációba tartozó (30 és 60 év közötti) gábor férfiak és egy kisfiú pizsamában, maszkban voltak láthatók, amint kartávolságot mérve felvették az előírt másfél méteres távolságot egymástól, majd körbeállva imádkozni és énekelni kezdtek. A háttérben időnként látható volt a védőruhás egészségügyi személyzet is. Az egyik 60 év körüli résztvevő így köszönt el a nézőktől:

Kado lajfo na ande kode kărdjam le, hanem te dah kuražo, save khără the nasvale-j, te na daran! Save ande pature le korhazonengă, te na daran! O Jezušî tumenca-j, sar amenca vi tumenca, khără źah, duj-trin djeh, the sa khără źah, te aźutilah o Jezušî. Serustok! (2020. 04. 11.)

Ezt a live-ot nem azért készítettük (hogy kérkedjünk – Sz. A.), hanem hogy bátorságot adjunk, hogy akik otthon vannak és betegek, ne féljenek! Akik a kórházi ágyakon fekszetek, ne féljetek! Jézus veletek van, ahogyan velünk, úgy veletek is, hazamegyünk, két-három nap, és mind hazamegyünk, ha megsegít Jézus! Szervusztok! (integet)

A rítus végén kapott helyet a következő közös online imára invitálás és az azzal kapcsolatos részletek kihirdetése, ami voltaképpen a rítuslánc szervezésének aktusa. Az online ima nemcsak kapcsolati rítusként, hanem identitásgyakorlatként is jelentős, mivel lehetőséget ad a résztevők etnikai, nyelvi és vallási identitásának nyilvános reprezentációjára is.

A rítus expanziója és intézményesülése

Az online ima a krízismenedzselés kapcsolati rítusaként jött létre 2020 tavaszán, de a járvány lecsengése után is fennmaradt, sőt elindult az intézményesülés útján. A résztvevők köre bővült, a rítus multietnikussá és egyre inkább többnyelvűvé is válik. A kora reggeli online imákba és a szombati imaórákba a gábor résztvevőkön túl egy-egy más romani dialektust beszélő (úgynevezett djurdjovaje – gyergyói roma és cörhár/korturár) roma résztvevő is bekapcsolódott. Így a gábor romani dialektus különböző változatai mellett akár még két másik erdélyi vlah romani nyelvjárást is hallhatunk.

Résztvevőként alkalmanként már megjelennek a magyar és román adventista lelkészek is, és az online közönségben feltűnnek magyar és román ismerősök is. Rájuk tekintettel a gábor moderátorok időnként ma már meghirdetnek magyar és román nyelvű online imákat is. Nemcsak az adventista egyház fogadta be tehát a gáborokat, hanem a rítus online terében az adventista gáborok is befogadják a gádzsó, magyar és román hittársakat. Úgy tűnik, hogy az adventista egyház a gábor romák evangelizációjának lehetséges terét ismerte fel a roma kezdeményezésben, és online platformok felkínálásával is támogatja azt. Ma már az online ima és egyéb vallási események számára külön Facebook- és YouTube-csatorna jött létre (például Speranţa pentru Gabori, ’Reménység a gáboroknak’ néven).

Az utóbbi három-négy évben a gábor romani dialektusban előadott „szent énekek” repertoárja is jelentősen bővült. Azok romák által fordított szövege gyakran kivetítve olvasható a gyülekezeti alkalmakon, azaz az anyanyelvi írásbeliséggel való kísérletezésnek lehetünk tanúi. Gábor roma adventista kórus is működik, amelyet a missziós alkalmakon gyakran nem roma muzsikusok kísérnek. Ilyenkor az is előfordul, hogy a rítus előadásának idejére gádzsók szimbolikusan „romává válnak”. Romani vallásos énekeket szólaltatnak meg román előadók, például egy román énekesnő és zongoraművész a gábor asszonyok viseletében (kendőben, bokát takaró, színes, mintás plisszírozott szoknyában és kötényben) kíséri a gáborok kórusát. Ez egyfajta stilizált identitásperformance-ként is értelmezhető: az etnikai határok ideiglenes, szimbolikus átlépésének aktusában gádzsók öltik magukra a gáborok viseletét és szólalnak meg nyelvükön. Ez a szolidaritás és közeledés mediatizált megjelenési formája, amelyet az Isten előtti egyenlőség és testvérség ideológiája motivál. A kezdetben gábor romák által szervezett, gábor romáknak szánt online ima kapcsolati rítusa így válik többnyelvű, multietnikus, intézményesülő rítussá.

Az online ima a romani használati lehetőségeinek kiterjesztéséhez is hozzájárulhat. A romani számára egy új, formális nyelvhasználati színtér jött létre, ahol a nyelv a roma és az interetnikus nyilvánosságban, és írott formában is megjelenhet. Olyan témákkal kapcsolatban is használják azt, amelyekre korábban korlátozottan volt lehetőség. Vallásos témák megvitatása, bibliai szövegek magyarázata, vallásos énekek és versek szövegének kollaboratív megalkotása, az online közvetítéssel és új kommunikációs technológiákkal kapcsolatos „techtalk” vagy épp a járvánnyal kapcsolatos információk megosztása is gyakran romani nyelven zajlik. A használati lehetőségek bővülése utat nyitott egy spontán, közösségi nyelvi tervezési folyamatnak, amely mind a nyelv státuszára, mind annak korpuszára pozitív hatást gyakorolhat. A korpusz tekintetében a romani szókincs, terminológia bővülésének lehetünk tanúi. Kialakulóban van egy romani „nettalk”, és a járvány témájához kapcsolódó fogalmak megnevezésére is formálódnak kifejezések.

A romani nyelvhasználat új, online, multimodális műfajai arra hívják fel a figyelmet, hogy a nyelv dokumentációja során is érdemes a romanit a maga teljességében szemlélni, azaz a változó életkörülményekre és helyzetekre reagáló, folyamatosan változó nyelvként tekinteni arra.

A romani szövegek lejegyzésére használt írásmód
az ă centrális e [ǝ], az î centrális i [ɨ] magánhangzót jelöl (mint a románban)
a palatális mássalhangzókat az adott betű után írt j jelöli: dj, nj, tj (mint a magyar gy, ny, ty)
x: uvuláris réshang, torokból ejtett h
ŕ: uvuláris r hang, torokból ejtett r
az aspirált, hehezetes ejtést a mássalhangzó után írt h jelöli: kh, ph, th
č, š, ž: posztalveoláris mássalhangzók (mint a magyar cs, s, és zs hang)
ś, ź: palatalizált szibilánsok

1 A kutatást az NKFIH 129 378. számú projektje támogatta. A támogatást ezúton is köszönöm. Hálával tartozom a gábor családoknak, ismerősöknek, akik türelemmel viselték jelenlétemet és kérdezősködésemet, beengedtek otthonukba és életükbe, és támogattak a romani nyelvi és közösségi szocializáció számomra sokszor szövevényes folyamatában.

Irodalom
Bentzen, Sinding Jeanet 2021. In crisis, we pray: Religiosity and the COVID-19 pandemic. Journal of Economic Behavior & Organization 192: 501–543.
Berta Péter 2014. Fogyasztás, hírnév, politika. Az erdélyi gábor romák presztízsgazdasága. Budapest: MTA BTK Néprajztudományi Intézet.
Božic, S. 2021. Interactional Ritual Chains and Sustainability of Lockdowns. Quarantines, „Social Distancing” and Isolation during the COVID-19 Pandemic. Sociologija i Prostor 59: 13–34.
Bucholtz, Mary 2001. „Minek legyek normális?” Nyelvi és identitásgyakorlatok különc lányok közösségében. Replika 45–46: 191–211.
Doležalová, Markéta 2021. Praying Through the Pandemic: Religion, Uncertainty, and Care. Romani Studies 31 (2): 277–297.
Fosztó László 2009. Ritual Revitalisation after Socialism: Community, Personhood, and Conversion among Roma in a Transylvanian village. Berlin: Lit. Verlag
Gay y Blasco, Paloma – Martin Fotta (szerk.) 2023. Romani Chronicles of COVID-2019: Testimonies of Harm and Resilience. New York–Oxford, Berghahn.
Jiménez, Antonio Montañés 2021. Pentecostal Christianity, COVID-19 and the Digital World. The Sociological Review Magazine. https://doi.org/10.51428/tsr.wtfg8908
Kertzer, David I. 1988. Ritual, Politics, and Power. New Haven, Yale University Press.Senft, Gunter– Basso, B. Ellen (szerk). 2009. Ritual Communication. London: Routledge.
Szalai Andrea 2010. Nyelvi ideológiák és a társadalmi határok kijelölése egy erdélyi gábor roma közösségben. In Feischmidt Margit (szerk.): Etnicitás. Különbségteremtő társadalom. Budapest: Gondolat–MTA Kisebbségkutató Intézet, 418–429.
Szalai Andrea 2021. „Nálunk a férfi az első!” Társadalmi nemi ideológiák gábor roma közösségekben. Társadalmi nemek tudománya 11 (2): 21–53.
Szewczyk, Monika – Elżbieta Mirga-Wójtowicz – Ignacy Jóźwiak 2023. The internet and transnational Polish Roma families in a time of pandemic. In Gay y Blasco, P. – M. Fotta (szerk.): Romani Chronicles of COVID-2019: Testimonies of Harm and Resilience. New York–Oxford: Berghahn, 229–246.
van Gennep, Arnold 2007 [1909]. Átmeneti rítusok. Budapest: L’Harmattan.
Wodak, Ruth 2021. Crisis communication and crisis mamagement during COVID-19. Global Discourse 11 (3): 329–353.
Terkourafi, Maria – Kádár, Z. Dániel 2017. Convention and Ritual. In Culpeper, J. – Haugh, M. – Kádár, Z. D. (szerk.): The Palgrave Handbook of Linguistic (Im)Politeness. London: Palgrave Macmillan, 71–196.