Négyütemű fekvőtámasz

Mit kívánjak? Boldogságot kéne, de nekem
nem volt még a boldogsággal jó történetem.
Boldogtalanságot kéne, hadd változzon át?
Gondolkodom: nyíltan leszek egyre ostobább.
Kora ősz van, ülsz egy párnás, erős fapadon,
kutya szuszog, gyerek a fán bal oldaladon.
Gőzölögnek távolban a borsodi hegyek,
természeted kóstolgatja a természetet.
Bor van, béke. Idő nincs, mert áthangoltad azt.
Telet jelent a homlokod, két kezed tavaszt.
És az egymásba akadó tekinteteket
nevezzük el nyárnak. Mindegy. Mondjuk, szereted.
Kábult fények veszekednek rózsabokrokon.
Minden ember tüske, szeret. S egyik se rokon.
Magányod mint mesterséges fényforrás, ragyog.
Jelened van. S azt kívánom: én is. Nem hagyod.