Romapolitikák és helyi térhasználat

A pájaszlói ,,Cs”-lakás program feldolgozásához kapcsolódva egy párhuzamos kutatásba kezdtem, mely a mentális térképezés módszerére alapszik. Munkám során Pájaszló speciális, etnikai és társadalmi különbségeken alapuló térhasználatát vizsgáltam. Ehhez a község két nagy csoportját, a romákat és a magyarokat vettem alapul. Arra kerestem a választ, hogy az eltérő nemzetiséghez való tartozás, az e mentén létrejövő társadalmi differenciák milyen eltéréseket okozhatnak egy azonos közösségi tér társadalmi használatában.

A mentális térképezés módszerével azt vizsgálhatjuk, hogy a megkérdezett személyek hogyan viszonyulnak egyes helyszínekhez, hogyan közelítenek azokhoz, azaz hogyan helyezik el bennük saját magukat, esetünkben Pájaszlón. A kutatás során csupán két emberrel dolgoztam együtt, így a tőlük gyűjtött információk nem reprezentatívak; nem kívánom kivetíteni az eredményt „a pájaszlói roma származásúak” és a „pájaszlói magyar származásúak” egész csoportjára, az egész faluközösségre, ugyanakkor mégis egyfajta leképezését nyújthatják a térhasználatbeli sajátosságoknak és különbségeknek, amik alapján tovább lehet folytatni a kutatást. Vegyük tehát ezt az egészet a kísérletnek.

Kutatásmódszertan

A kutatáshoz két helybéli partnert választottam, egy magyar és egy roma származásút. Az adatgyűjtés során mindkét interjúalany kapott egy A3-as fehér lapot és egy ceruzát, majd arra kértem őket, hogy rajzolják le, milyen volt régen Pájaszló. Nem jelöltem meg pontos időszakot, rájuk hagytam, hogy eldöntsék, mit értenek „a régi falu” alatt. A mindkét ember esetében fennálló kezdeti értetlenkedés hamar feloldódott, és szabadon, élvezettel rajzoltak, emlékeztek. Mindketten két térképet készítettek, mivel úgy gondolták, hogy az elsőn volt, amit elrontottak vagy valamit elfelejtettek; én ezeket egybevéve fogom a későbbiekben magyarázni. A négy térképről gyűjtött helyszíneket, objektumokat egy pájaszlói 1967-es légi felvételen összesítettem.

A mentális térkép

A mentális vagy kognitív térképezés egy interdiszciplináris terület, mivel a pszichológia, az antropológia, a földrajz és a térképészet tudományterületeiből tevődik össze, azaz kapcsolatot teremt különféle határtudományok között.¹ Meglehetősen fiatal szakterület, úgy 50-60 évre nyúlik vissza, s még nem dőlt el, hogy egy teljesen új interdiszciplináris tudományként vagy pedig egy újfajta technikaként értelmezendő.²
Egy településről kialakított képünk merőben eltérhet annak valódi szerkezetétől, formáitól. Ez az adott helyszínhez fűződő különböző térhasználatainkkal magyarázható. Jó példa erre az, amikor egy ritkán felkeresett helyet a fejünkben jóval távolibb térként van tartunk számon, mint egy gyakorta látogatott helyszínt. A mentális térkép egy tudati tulajdonság, amely – Cséfalvy Zoltán szavaival élve – „a fejekben található”. S ha ezek a térképek valóban ott vannak, akkor azokat össze is lehet gyűjteni. Erre a gyűjtő-, kutatómunkára szolgál a mentális térképezés módszere. Segítségével feltárhatjuk közösségek és egyének térhez fűződő viszonyát, beleláthatunk társas együttélések rendszerébe, abba, hogy egy csoport milyen kérdések mentén alakítja, szabályozza a közösség tagjai vagy épp a kívülállók térhasználatát.³

Az interjúalanyok

H. József (85 éves)

Magyar, paraszti származású özvegy, nyugdíjas. Aktív éveiben sofőrként, tejcsarnoki vezetőként, valamint kocsmárosként dolgozott, ezek mellett párhuzamosan foglalkozott állattartással és növénytermesztéssel a „háztájizás” keretein belül. A rendszerváltozást követően földjeit visszaigényelte és művelte azokat.

O. János (70 éves)

Roma származású özvegy, nyugdíjas. Gyermekkorát a falu romatelepén töltötte. Aktív éveiben a helyi termelőszövetkezetnél, később Miskolcon dolgozott mint építőmunkás. Mára a családja stabil anyagi háttérrel rendelkezik, közmegbecsülés övezi őket.

A két interjúalany eltérő státusú a helységben. A falu társadalmában elfoglalt szerepükből kifolyólag az életük más-más síkon zajlott és zajlik napjainkban is.

H. József térképe

H. József először a Tisza-gátat jelöli meg két hosszú vonallal, majd égtájak szerint tájolja be a falut. H. József: „Na, hát elsősorban a Tisza-gátat kellene megrajzolni, mert annak a nyugati, délnyugati oldalán van a falu, tehát itt húzódik a Tisza, a Tiszának a gátja.”

Következő lépésként megrajzolja a Szögvéget és a templomot. A Szögvég Pájaszló ősi falurésze; ez az egység alakult ki legkorábban a település fejlődése során. H. József a Szögvéget egy nagy, éles vonalú zárt körrel jelöli térképén, melynek bal szélére helyezi a református templomot, „TEMPLOM” felirattal. Következőnek a Tisza töltésen túli részt veszi, az árteret és az erdőt, melyeket egy hullámvonallal és „ÁRTÉR” felirattal jelez. Az erdő és az ártér jelölése azért fontos H. József esetében, mivel erdőrésszel rendelkezik azon a területen. Ezután jegyzi a tanítói lakást: „Tanító”. Közben kis négyzetszerű pontokkal családi házakat jelez a Szögvégben, melyekhez odaírja: „Magánlakások”. Továbbiakban berajzolja a posta és az iskola épületét. H. József a „Magánlakások” megnevezést nem pusztán a családi házakra mint lakóingatlan-típusokra érti, hanem hangsúlyozza az abban lakók tulajdonjogát. A településen a múltban számon tartották a bérleményben élő polgárokat, és negatívan bírálták azokat: „árendás⁴ házban lakók”.

Következő lépésként megrajzolja a Szögvég utat, majd megjegyzi, hogy az új neve Petőfi Sándor út. A következő utca neve nem jut eszébe, így egy az utcában lakó embert emlegetve sikerül lokalizálnia magát.

H. JÓZSEF: „Akkor ide írom, hogy Szögvég, magánlakások. Na akkor itt jön egy út. Itt is magánlakások. Ez a Szögvég út, jelenleg Petőfi. Erre ez jött kifele. Itt már, ez már itt a Búza út, itt a Keresztút, ami megy a Búza sorra, a másik meg jön erre a… Ez milyen út, ott Battáéknál? Kossuth…”

A következőkben megnevez egy a Tisza-töltésről levezető, úgynevezett járót: Zsóna-járó („Zs járó”). A Tisza-gáton több járó is található, amelyek a gátra való fel- és lejutást szolgálják (például: Bakó járó, Hangya járó, Zagyva járó stb.) A Zsóna-járó elnevezés a járó tövében egykor élő Zsóna családdal magyarázható.

Ezt követően egy zárt körbe rajzolja a Cigánybánya nevű falurészt: („Cigány bánya”). Ez a terület a település egy mély fekvésű pontja volt, egész évben vízzel telve. Agyagos talaja és a víznyerési lehetőség kiválóvá tette a vályogmegmunkálók számára.

Következő lépésként három falurészt határoz meg: Engels út, Újfalu, Rákóczi út („Köves ut”). Az Újfalu Pájaszló egy utcáját jelöli, melynek a mai neve Damjanich János út, ám napjainkban is mindenki csak Újfaluként hivatkozik rá. Ezt a területet a Szögvéghez hasonlóan éles körrel keríti be. A Rákóczi út a falu főútja. Hívják Zsinór vagy Köves útnak is, mivel a település leghosszabb, „zsinórszerű” útja, valamint a leghamarabb ezt kövezték le, innen tehát a „Köves út” elnevezés.

Ezután a romatelep felé közelít. Megrajzolja a Csordajárást, amely egy földút; ezen járt a marhacsorda a legelők felé. Közben sűrű vonalazással jelöli a Pap-tag településrészt. A Csordajárás határjelzésként funkcionált, mivel elválasztja a „falut” és a Pap-tagot. A Csordajárástól a „falu” felé első részen élők egészen a közelmúltig elhatárolták magukat a „paptagosiaktól”, akiket a település alsóbb társadalmi osztályaként tartottak számon. Ez a szabályozás például a házasság intézményét is befolyásolta, azaz a „falusiak” nem házasodtak a Pap-tagban élőkkel.

H. JÓZSEF: „Aztán ez meg már itt az Engels út, vagy Újfalunak is mondtuk ezt. Akkor utána a Csordajárás, a Pap-tag és akkor itt vannak a cigányok. Itt voltak a cigányok, itt, a töltés alatt…”

H. József Pájaszló utolsó településrészeként veszi a romatelepet. Az első lépésként megrajzolt Tisza-töltés tövébe elnagyolt, sűrű négyzetekkel roma lakóépületek jelöl, majd odaírja: „cigány telep”.

Értelmezés

H. József térképéről egyértelműen megállapítható, hogy nem a hatóságok szempontjából rajzolta le a falut, hanem a számára fontos helyszínek, egységek alapján.

Legelső pontként a Tisza-töltést húzta meg, ez alapján mérte be a község többi részét. Azután egy kört rajzolva a Szögvéget határozta meg. A Szögvéghez viszonyítja a „kintet” és a „bentet”; tehát értelmezésében szerepel a Szögvég mint a falu alapja, kezdeti egysége és az azon túli terület, mint például az ártér. A templomot, az iskolát, a postát és a tanítói lakást mint objektumokat helyezett el. Esetében a község református templomáról van szó, ám mindenki, így H. József is csak „TEMPLOMKÉNT” hivatkozik rá, mivel ezen az egyházi épületen kívül csak egy katolikus imaház található a túlnyomórészt kálvinista faluban.

Interjúalanyom nagy hangsúlyt fektetett térképe rajzolása során a „magánlakások” jelölésére, mivel egészen a közelmúltig Pájaszlón az ingatlanbirtoklás igen erős státusszimbólumként létezett.

O. János térképe

O. János arra kérésemre, hogy vesse térképre a fejében létező régi a falut, első lépésként megrajzol egy nagy, zárt kört. Annak felső részébe dupla vonallal húzza meg a Tisza-töltést, majd ennek tövébe kis kétosztatú négyzeteket helyez el, melyek az egykori roma lakóépületeket jelentik. A további jelölések mind a körön kívülre kerülnek.

O. JÁNOS: „Itt voltak ilyen lakások, tudod. Ilyen kis lakások… sok. Ilyen kis pitvarokat rajzolok, tudod… De volt, akinek lent volt a… lefele kellett menni… ilyen bunker, olyan is volt.”

Ezután a templomot helyezi el a Tisza-töltés jobb oldali végében: egy négyzet, benne a haranggal. O. János következő lépésként az iskola épületét jelzi, majd a „Hangya boltot” jelöli meg, melynek egyik fele kocsmaként, másik fele pedig élelmiszerüzletként működött. Az épületet nem osztja ketté, egy négyzetbe írja: „Bot, Kocsma”. Továbbra is lefelé haladva a papíron megjegyzi, hogy „hát… arra mán tiszta magyarság volt, azon a részen. Hát ott mit nevezzünk meg, ott?”. Az ezután következő szolgáltatásokat nem jelöli vonalakkal, négyzetekkel, hanem csak az elnevezéseiket írja le: mezőgazdasági takarmánybolt („Takarmány”), petróleumot árusító üzlet („Petró”), kocsma („Kocsma”), mozi („Mozi”). A rajzolás közben szóban említi, hogy ezeken a területeken végig családi házak álltak. A mozi alá téglalapba foglalja a termelőszövetkezetet: „Tejesz”.

János a következő lépésben ugyancsak egy téglalapot rajzol, melyben a vasútállomást jegyzi („Vasútállomás”). Pájaszlót érintette a Bodrogköz-Hegyközi Kisvasút vonala, amelyet az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció nyomán az 1980-as években számoltak fel teljesen. A vasútállomás jelölése után megjegyzi, hogy „Na akkor a falu így megvan”. Ezután még írásban feltünteti a malom épületét: „Malom”.

O. János a következő lépésben átveszi, hogy eddig mit rajzolt a térképére. A roma lakóépületeket jelző négyzetek alá beírja, hogy „Cigán”, majd ez alatt húz egy éles vonalat, így kettéosztva a falut képező kört romatelepre és egy üres részre.

O. JÁNOS: „Hát akkor úgy kezdjünk, hogy mi itt laktunk, a cigányok. Érted? Így. Mert akkor csak így vót, bazmeg.”

Ezután utcaneveket ír fel a térképre, azok elhelyezkedését, sorrendjét nem véve figyelembe: Temető út, Búza út, Marx Károly utca – jelenleg itt él – („Marx Károly u.”), Budai-Nagy Antal út.

O. JÁNOS: „Na akkor volt ez az utca, ez a Marx Károly. Na itten voltak már bolt. Volt először kocsma, az a kis kocsma, amit ott van most is. Ott volt nagyapád kocsmáros. Kocsma, bolt. Na akkor itten megvan. Hát itten végig tiszta magyarság.”

A térképrajzolás utolsó fázisában úgy gondolja, hogy minden fontosabb helyszínt, szolgáltatást bejelölt, aztán mégis eszébe jut egy kocsma.

O. JÁNOS: „Hát itten ilyen nagyobb izék nem voltak. Meg itten, ahol Gyuszika lakik, ott volt egy olyan, hogy… hát, hogy is hívtuk… Zsidó bolt!”
CZIFRANICS-T. Z.: „Miért hívták zsidó boltnak?”
O. JÁNOS: „Mer zsidóé volt az, régen.”

O. János, H. Józsefhez hasonlóan a számára fontos helyszínek, intézmények alapján lokalizálta magát. Térképének központi része a körrel jelölt „falu egésze”, s az abban húzódó Tisza-töltés. A roma lakóépületeket négyzetekkel rajzolta. A térkép legelemibb része a körülhatároltság, az éles választóvonalak.

O. János számára „a falu” a bekarikázott romatelepet jelöli, és a „lent a faluban” lévő helyszínek, intézmények és különféle szolgáltatások, mind a ,,körön” kívülre esnek. Az interjúkészítés, majd a térkép értelmezése során egyértelműen lekövetkeztethető, hogy O. János falusi térhasználata erősen szabályozott, azaz különféle szükségletek kielégítése mentén használta a települést: „Akkor megyek abba a településrészbe, utcába, ha el kell mennem abba a boltba, kocsmába, malomba stb.” – ennek alapján O. János esetében azonnal kiesnek azok a helyszínek, ahová „nincs amiért mennie”. Ezek a „szükségtelen” helyek nem is kerültek fel térképére. „Lefele megint hát… arra mán tiszta magyarság volt, azon a részen. Hát ott mit nevezzünk meg, ott?”.

Következtetés

H. József és O. János térképei bár egyazon települést ábrázolják, mégis nagyban különböznek egymástól. Ami közös, hogy mind a ketten az általuk fontosnak tartott helyszínek, intézmények szerint lokalizálták magukat. A Tisza-töltést rajzolták meg stabil tájékozódási pontként, melyet mindkét esetben a falu református temploma követett. H. József esetében a Tisza-töltés a falu határát, szélét jelöli, O. János esetében pedig egy központi, gyakorta használt elemként jelenik meg. O. János térképén egyértelműen kivehető a „töltés, telep–templom” mint határsík, amelyen elhelyezi a falut.

A legszembetűnőbb különbség az utcák jegyzésében mutatkozott. H. József szakaszjelöléssel, írással jelölt több utcát is, míg O. János csak szóban említett néhányat. Ő legfőbb közlekedési vonalként a Tisza-töltést határozta meg, valamint ösvényeket, járásokat. A szegregáció helyi intézménye egyértelműen kitűnik a két különböző társadalmi és nemzetiségi csoportból származó interjúalanyoktól gyűjtött információkból.
Kutatásom pusztán egy kísérletnek tekinthető, így nem tudok és nem is szeretnék végbemenő következtetéseket levonni. A megkérdezett két személytől gyűjtött információk és a falu jelenlegi állapotát ismerve ugyanakkor világos, hogy etnikai, társadalmi különbségeken alapuló térhasználati sajátosságok figyelhetők meg, melyekkel mindenképp érdemes a jövőben foglalkozni, dolgozni.

1 Dobák 88.
2 VI. Mentális térkép szerkesztése 150.
3 Mester 2007 296.
4 haszonbérlet

Felhasznált irodalom
DOBÁK Judit Példák a mentális térkép társadalomtudományi kutatásban való alkalmazására. Antropológiai és Filozófiai Tudományok Intézete
MESTER Tibor 2007 Mentális térképezés. In: Közösségtanulmány-Módszertani jegyzet, PTE-BTK

Internetes forrás
VI. Mentális térkép szerkesztése. Összefoglaló tanulmány. Szerk.: Szath­mári Milán