SZEPESI JÓZSEF

Egy roma költő Nógrádból

2018-ban a Tom Lantos Intézet Romák a budapesti köztérben című kutatása keretében Harlov-Csortán Melinda és Lajtai Mátyás azt vizsgálta, a magyar főváros világörökségi területein milyen roma köztéri reprezentációk találhatók. Az eredmények azt mutatták: a Nehru-parti Roma Holokauszt Emlékmű kivételével Budapest világörökségi részén nem találhatók roma köztéri reprezentációk.¹ Ebből kiindulva a Tom Lantos Intézet 2019-ben Setét Jenőt, az Idetartozunk Egyesület vezetőjét, valamint (a civil szervezet elnökének indítványára) Bogdán Pétert és Molnár István Gábort arra kérte fel, hogy terjesszék ki a reprezentációs kutatást a magyar főváros egész területére, és kutatásuk során érvényesítsék a roma narratívát is. Ez utóbbi felmérésből még 2019-ben publikáció született², aztán a Tom Lantos Intézet azt kérte a három kutatótól, hogy – Fejős László kutatóval kiegészülve – 2020 és 2021 között térképezzék fel az egész országot is, aminek az eredménye 165 roma köztéri reprezentáció lett. Az országos eredményekből Roma reprezentáció Magyarország közterein címmel ismeretterjesztő-tudományos szakszöveggel ellátott fotóalbum született, aminek 2024-re elkészült a romani és angol nyelvű változata is.³

A széles körű kutatás egyik eredménye az volt, hogy a roma köztéri reprezentációk tekintetében a hazai megyeszékhelyek közül Salgótarján példásan kitűnik (Setét Jenő szavaival élve: a roma köztéri reprezentációk fővárosa), amennyiben a nógrádi megyeszékhely otthont ad Balázs János, Balogh Balázs András, Gabora Károly, Oláh Jolán és Szepesi József emlékének is, akik közül itt Szepesi József emlékezetét fogalmazzuk meg.⁴ 

Életrajz

Szepesi József (Salgótarján, 1948 – Budapest, 2001) a salgótarjáni cigánydombon született és a nógrádi megyeszékhely irodalmi életének egyik legmeghatározóbb személyisége volt.⁵ Édesapja, aki cipőket, hegedűket javított, rajzolt, festett és szobrokat készített korán meghalt (a költő még csak négy éves volt), ezért Szepesi három testvérével nevelőintézetbe, majd nevelőszülőkhöz került (tizennégy éves koráig).⁶ Ötödik osztályos volt, amikor visszatérhetett Salgótarjánba, így az általános iskolai felső tagozatos tanulmányait már ott kezdte meg.⁷ Később szobafestő-mázoló szakmát tanult és felnőttként közgazdasági technikumot is végzett levelező tagozaton. Volt rakodómunkás, de dolgozott tűzhelygyárban és öntödében is. A Salgótarjáni Ötvözetgyárban csoportvezető is volt, aztán az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ vezetősége megbízta az Irodalmi Kabinet irányításával.

Első verseit a Nógrád Megyei Hírlap közölte, aztán 25 évesen (1973-ban) már a Forrás című művészeti lap is felfigyelt rá, amit az országos antológiákban való részvétel követett, továbbá a Palócföldben és a Napjainkban való megjelenések. Publikált az Írószemlében és a Palócföldben is, de művei megjelentek egyéb napilapokban és folyóiratokban is. Munkássága során négy önálló kötetet tudhatott a magáénak. Különböző műfajokban alkotott. Jelent meg verseskötete, publicisztika gyűjteménye. Újságíróként különösen értékesek a szociográfiái és a riportjai  Budapestre költözése előtt – mintegy hét évig – lakott a salgótarjáni Tanács utca 7.-ben.

Szepesi 1986-tól élt a magyar fővárosban, az 1992-ben megszűnt Romano Nyevipe (Cigány Újság) munkatársa lett, később a főszerkesztője is. 1994-ben munkanélküli újságíróként pár hónapot az Amerikai Egyesült Államokban is eltöltött.

Emlékezete

A roma költőt névtelen sírba temették el, ezért a Salgótarjáni Polgári Kör 2011-ben társadalmi összefogásra hívott fel, hogy méltó síremléket állíttathassanak neki 65. születésnapja évfordulójának és a költészet napjának alkalmából.  70. születésnapján, Salgótarjánban, a Tanács utca 7. szám alatt (faragott, fekete gránit) emléktáblát avattak neki, amely tartalmaz egy szöveget („Ebben a házban élt hét éven át Szepesi József (1948–2001) költő, író, szerkesztő.”) és egy versidézetet a költő Külvárosi ének című poémájából („Itt minden szomszéd jóbarát, rokon, kemény kézszorításhoz szokott nagyszerű nép, közéjük tartozom…”.).  Az emléktábla állíttatója: Máté Krisztián (Szepesi József hagyatékának gondozója), míg az alkotás kivitelezője: Hakkel Gyula kőfaragó volt.

Ars poeticája

A roma irodalmár verseiben az életében jelenlévő realitásokat fogalmazta meg sokszínű líraisággal és pontossággal. Rokonaim című poémája – ezek mentén – akár a költő ars poeticájának is felfogható, amit a következőképpen öntött formába:

„Rokonaim, az elesettek,
kereszthez senkit nem szegeztek,
s profán bűneikért, ha voltak,
Krisztus nevében meglakoltak.

Rokonaim, az elesettek,
húzzák mindig a rövidebbet,
múlt-marta vérük alig szárad,
már tipor rajtuk az új század.

Rokonaim, az elesettek,
hogy higgyenek a Hiszekegynek,
az Egy Istennek, s Egy Hazának,
ha másságukra nincs bocsánat?”

Szepesi ebben a költeményében tulajdonképpen azt a meglátását bontotta ki, hogy a roma közösség tagjai nem vétkeztek Krisztus ellen, s ha volt bűnük, azt Isten fia megbocsátotta nekik, mégis mindig a vádlottak padjára kerülnek, s alig múlt el fölöttük a múlt marta vér (amely felfogható a holokausztra vonatkozó utalásként), az új század újfent tapos rajtuk. Éppen ezért megkérdezi a költő, hogy ilyen viszonyok között, azaz ha a romák „mássága” nem megbocsátható, akkor hogyan higgyenek a romák a Hiszekegyben, az egy Istenben és az egy Hazában.

Szepesi kérdése válasz nélkül marad. Az olvasónak kell eldöntenie, hogy jogos-e a roma költő felvetése. Hogy elfogadható-e számára az a romafil romakép, amit Szepesi – a roma közösségért felelős értelmiségiként – képvisel a nem roma közösség irányában?

Bogdán Péter

Megjelent művei
Elszórtan, mint a gyom. Salgótarján, 1983. Nógrád Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztály (Palóc Könyvek).
A mámor templomában. Békéscsaba, 1993. Megaceros Kiadó – Sajtóügynökség Betéti Társaság.
Putrik és paloták. (Riportok). Budapest, 1996. Cigány Tudományos és Művészeti Társaság.
Pogány ima (Válogatott versek 1970–1996.). Salgótarján, 1997. Jó Palócok Könyvműhelye.

1 HARLOV-CSORTÁN Melinda, LAJTAI Mátyás, Romák a budapesti köztérben, Budapest, 2018
2 BOGDÁN Péter, MOLNÁR István Gábor, SETÉT Jenő, Roma reprezentáció a magyar főváros közterein, Budapest, 2019
3 BOGDÁN Péter, FEJŐS László, MOLNÁR István Gábor, SETÉT Jenő, Roma reprezentáció Magyarország közterein, Tom Lantos Intézet – Idetartozunk Egyesület, Budapest, 2021.
4 U.o.
5 Karancssági I.István Általános Iskola Facebook oldala. (Hozzáférés: 2023. december 29.)
6 RÁCZ Lajos: Roma értelmiségiek arcképcsarnoka I. (magyarul) Szerk.PAKSI Éva. 1. kiad. Szolnok: Oktatási és Továbbképzési Központ Alapítvány. 2001.
7 Karancssági I.István Általános Iskola Facebook-oldala. (Hozzáférés: 2023. december 29.)