Vigasz

Égnek a fények – lángol a távol
Messze iramlik vágyam a mától
Tüzes szekerek zarándokolnak
Vérereimben – Mit hoz a holnap
Mit rejt a tegnap jégkristály-titka
Melynek könnyeit föld fel nem issza
Talán párája száll fel az égbe
S ott öltözik át felhő-fehérbe
S hogy a világot megitathassa
Esővé válik ismét egy napra
Leveti magát újra a mélybe
– Egy dobbanás a vihar szívébe –
Kezdetekben vég – végben kezdetek
Örökké körben forgó kerekek
Lelkem útjain cipelik a Lét
Körben haladó, Élő szekerét
Nyomából törnek fel égő fények
S lemetszik rólam a messzeséget
És egyszeriben közel a távol
Minden napban, a mában is lángol
E hitből épít a lélek szárnyat
Lehanyatlanak vágyból-szőtt árnyak
A szív rejtekén felgyúl egy szikra
Derengésében az Élet titka
Bontakozik ki: minő kegyelem!
– Az ember: sejtnyi világegyetem…