R. Lakatos Klára festményei olyan kaput nyitnak meg előttünk, amely mögött a valóság és a mese határai elmosódnak. Mágikus elemekkel teli alkotásai elvarázsolják az embert, a színes és részletgazdag ábrázolás lehetőséget ad a nézőnek a visszatérésre a gyermekkori álmok és mesék birodalmába, ahol minden lehetséges, hiszen a képzelet határtalan.
Gyakran találkozunk a festményeken a nap és a madarak ábrázolásával, a természeti elemekből és különleges motívumokból építkező díszítések és minták szerves egységet és egyedi stílust alkotnak. Néha olyan alkotásokat is látunk, ahol lecsukott szemek jelennek meg, mintha egy belső világba merülnének, ahol a természet és a lélek harmóniája uralkodik. A meleg színek és a virágok ábrázolása a béke és a harmónia érzetét keltik.
Fontos lenne, hogy R. Lakatos Klára képei minél több emberhez eljussanak, mert művei nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem mély érzelmi és spirituális töltetet is hordoznak. Alkotásai arra inspirálják a nézőket, hogy újra felfedezzék a gyermeki képzelet erejét, és értékeljék a természet és a misztikum szépségeit. Egyedi látásmódja gazdagítja a művészeti világot, új perspektívákat nyit a természet és a mesék világáról. Képei menedéket kínálnak a mindennapok stressze elől, lehetőséget adva a belső béke és harmónia megtalálására.
Vári-Hegedűs Olga
Váradi Gábor pályafutásában meghatározó az első komoly rajztanárával, Rákosi Zoltánnal való találkozás, aki az alapokat fektette le tehetségének kibontakozásában. Mestere, Péli Tamás hatása mély nyomot hagyott Gábor művészetében és személyiségében. Ő nem csupán tanította, hanem számtalan dicsérettel és megerősítéssel is ellátta, amelyekből erőt tudott meríteni.
Alkotásai sokkal inkább nevezhetők a lélek művészetének, mint az általában klasszikus értelemben vett látás utáni művészetnek. Képei belső, lelki kivetülések. A színeket, népi motívumokra jellemző formákat hívják segítségül a művész saját, valamint az őt körülvevő világ viszonyának képi megfogalmazásához. Képei egyik stílushoz sem sorolhatók.
Horváth M. Judit egy nyugat-dunántúli kisvárosban, Sárváron, egy asszimilálódott cigány családba született 1952-ben, majd férje után annak munkájába is beleszeretett. Sokáig nem vállalta származását, hogy aztán mégis egy roma lap, az Amaro Drom főszerkesztője legyen évekig. Ketten gyakorlatilag végigfotózták Magyarország cigánytelepeit és a pesti gettósodó kerületeket. Közös fotóalbumuk, a Más Világ 1998-ban jelent meg.
