Farkas István IRODALOM Magasra sarjadt fű az ablak előttaz ablakon pókhálóitt már nem lakik senkicsak aludni jár haza ide egy test.Lerogyik a dohos falak közéaz elnyűtt szivacsraés álom nélküli súlyos szuszogásba zuhanhajnalig.Majd pirkadattal felkelaz ajtóra nehéz lakatot teszés elindul.Késő éjjelig újra a hegyoldalakon barangola lelkét kutatja. Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek
IRODALOM hajnalhasadtávala pincébenkinyitomaz ajtót és az ablakotléghuzatot csinálokhogy ez a súlyos álomegész létezésemdohos rémálmaa semmibe foszlodjon széta létezés az egyetlen kifejezésmely a pincékben való fennmaradáslényegétle tudja festeniitt tengődés sem említhetőaz életből itt egy apró betű sincscsupán létezéscsupán pincecsupán léghuzat hogy felocsúdj egy percrede látod a léghuzat semmegváltót ide nem hozhatcsak pár liter levegőtaz új hajnalig … Olvass tovább
IRODALOM Akár a föld gyomrából a kőolajfeltör belőlem a szó.Természetesen, akár a földgázelőbb a kép jelenik meg.És magamba szívom, és szaglászomés elbódítés biztos vagyoke furat nem fogja hiábaa gépezetet elnyűni, az agytekervényeketaz álomtól elkobzott sejteket.Akár a föld gyomrából a kőolajfeltör belőlem a szó.Gondolataimban már kórházakatépítek és árvaházakatés kutakat a vándoroknakés diófákat, almafákat ültetek az éhezőknekmert, … Olvass tovább