Itt már nem lakik senki

Magasra sarjadt fű az ablak előtt
az ablakon pókháló
itt már nem lakik senki
csak aludni jár haza ide egy test.
Lerogyik a dohos falak közé
az elnyűtt szivacsra
és álom nélküli súlyos szuszogásba zuhan
hajnalig.
Majd pirkadattal felkel
az ajtóra nehéz lakatot tesz
és elindul.
Késő éjjelig újra a hegyoldalakon barangol
a lelkét kutatja.