Galyas Éva IRODALOM Arra ébredek, hogy összenyomnak a falak. Valami láthatatlan erő ül a mellkasomon, és fojtogat. „Egy újabb hiszti” – ahogy ő mondaná, de most valami egészen más félelem kerít hatalmába, mintha a világ elköltözött volna, mondjuk, egy másik bolygóra, és egyedül én küzdenék a marslakókkal. Ugyan, ki más? Mielőtt felébresztem, kiosonok a fürdőbe. A hideg … Olvass tovább
IRODALOM Álmodtam rólad, szent volt.lábad nyomát csókoltam,szenvedély és kötelesség nélkül.temetéseden cserzett arcú emberek imádkoztak,nyelveken szólva, megrészegedve.Két-három éve kint hagytam az ásóta kereszt mellett. Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek
IRODALOM azt mondom hello októberbár még a húsvét sem jött elaz ősz szitál, esik egy téglamessze száll egy régi kesztyűtisztán hajlik meg az öreg tölgyáprilis van, szép és keserédesnaplószerű betűk egy átfagyott papírona duna érdes, mint a kezed és lágy,mint egy tavaszi napsütésha a blahán mész már nem kell az aluljárótakard el a szemed, a … Olvass tovább
IRODALOM Csöndben imádkozom értedFejem lehajtva, kezem összekulcsolvaSemmi áhítat nincsen szavaimban.Követelés, kérés nem egyforma?Akár, kérhetném is,Mégsem teszemFelállok, kezem a cigarettás dobozért nyúl,Még meg is remeg. Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek
IRODALOM Azt hallottam, hogy ilyenkor karácsony környékenapró görnyedtté aszott öreg nénikbe költözik a magány,hogy akiket egész évben kísértettbuboréknyi lélegzethez juttassatalán azért, mert ezek a groteszk senkinek nem kellő asszonyokelbírjak az évezredes magányt,vagy még inkább otthonosan mozog bennük egy köd,ami takarót von az amúgy isszürkés testükön.Nem tudom, de ezt mondjak, hogy a sóhajami elhagyja a szád … Olvass tovább
IRODALOM Babona-e hinni a szüntelen jóságbanúj erővel bízni a gyöngédség igájábanés ha az Atya, mint végcél felsejlika transzcendens látóhatárábanhát mi a fiúság, a mi fiúságunk az úton?Félelmeink áthuzaloznak téren és időn átegy-egy univerzumban létező fiakszéltől óvott odúkban bukdácsoló emberségés a tudat nem szakadozott szövetében,erő a szentAz elnagyolt profán, lustán hömpölygő képea XXI. század képernyőjeGondolkodol tehát … Olvass tovább
IRODALOM Vannak füstösebb kocsmákhomályos ablakok, amelyek résein szellőzikegy-egy emberaz úrvacsorán találkoztunkkezed merev és hidegringatót énekelt anyád aznapárván búcsúzik a teremtő istennincs háza se birtokaletarolta az emberszázhangyányi az életelbírt engem tegnap is,a rét imbolygó és hallgatagegy nagy kőszobor áll az utcánkbameztelen fiúcska a jelmezea kereszten nincsen levegőnéhány tolvajt bír el. Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek
IRODALOM Hány pokol még az életmennyi lépcső,rohadt fagerenda, deszkarés,félénken világító ól?mennyi a számadásunk a holtnak?hány csók jár az itt ragadt élőnekés mennyi nekem?a két világ pallóján lebeghol itt hol ottvacsorázik az Isten. Továbbiak NYOMTATOTT FOLYÓIRAT ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek
IRODALOM Hatszáz éve vándorlokhömpölygő tenger voltamáradt és lusta hatszáz éve boros poharak alján ülepedettvér és szégyen hatszáz éve a fekete Jézust váromszínes kigombolt ingben vidámankeresztfáján kivirágzott dagadó mellű asszonyok lépkednek egyenes orralcsecsükön boldog pufók gyermekek hatszáz éve nem találkozom magammal. Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek