Végtelen sodrásokban
IRODALOM Látod, most van orgonavirágzás,mintha az arcod bomlana kiillatosan az ágak öleléséből,télen hópehely képiben néztél rámélő elevenen,esteledik már,zuhanó függönyök idézi hajadatminden ablaknál,s az erkélyeken száradó blúzokmind a te karodra vágynak,tudom, egyre világosabb,hogy már csak a képzeletöltöztet ilyen tüneményesen,igen szűkre szabott világ jutottfiatal hajszálaidnak,amiben naponta matat a képzelet,mintha kivilágítva látnámminden emlékhelyünket. . .s ami naponta történik … Olvass tovább