„Úgy élem meg, hogy nem sikerült igazán változásokat elérni”

Egyik részről nekem úgy tűnik, hogy hiába van egyetemre járó ifjúságunk, most már hál’ Istennek szép számmal, nincsen eléggé, hogy úgy mondjam, a gyökereihez, a büszkeségeihez közel, nem látom, hogy erre törekedne. A roma szakkollégiumok mintha nem lennének eléggé érdekeltek abban, hogy öntudatos roma értelmiséget neveljenek; kivéve a Romaversitast, amelyik ugye független, nem egyházi finanszírozású.

A mi legnagyobb ,,hagyományunk” a büszkeségen keresztül megélt cigányságunk

Budai Viktor a sárospataki Budai család első diplomása. A Bodrog-parti Athén focipályáiról hosszú utat járt be, mígnem egy bodrogközi falusi iskola katedráján találta magát. Viktorral kisvárosi gyerekkoráról, roma származásáról, hivatásáról és egy falusi többségi roma iskoláról beszélgettünk.

Romapolitikák és helyi térhasználat

A legszembetűnőbb különbség az utcák jegyzésében mutatkozott. H. József szakaszjelöléssel, írással jelölt több utcát is, míg O. János csak szóban említett néhányat. Ő legfőbb közlekedési vonalként a Tisza-töltést határozta meg, valamint ösvényeket, járásokat. A szegregáció helyi intézménye egyértelműen kitűnik a két különböző társadalmi és nemzetiségi csoportból származó interjúalanyoktól gyűjtött információkból.