Veszprémi Szilveszter IRODALOM Aki éjjel látható csak, mint az igazság is,fellázad a dolgok okszerű, helyes rendje ellen,mégsem az én lelkemet kell elűzni.A rezdülések, a csörömpölések,a feltámadó szél suttogása én vagyok,és miattatok nincs nyugtom.Mert a halálban sincsen békém,hogy hamisnak bizonyul az életem,ez a legnagyobb átok.Nyomokat olvasni a saját véreim között,kihallgatni a suttogva mondott titkokat,amit még mindig suttogtok.A becsületemről … Olvass tovább
IRODALOM Hogy itt válik ketté a világ, mindig is tudtam,mert a sötét erdőkből a kiáltások,a napfényes mezőről a legszebb nóták,és apám és anyám intései mind erről szóltak.Apám kiment az erdő szélére,ahol már éri a fény, és én egyedül maradtam,nincs segítségem, csak amit tőlük láttam,és most nekem kell elvezetnem a vándorokat,jó tanácsot adni a jó embereknek,nem … Olvass tovább
IRODALOM Anyám úgy néz rám, megálltában is,kihúzza a mellét, fel a fejét,magára büszke, hogy ő szült világra,nem mondja, kivár,de ha csak belépek a kapun,szeme felcsillan, kihagy a levegője,pedig a csárdába elmenni vagy gombát szedni,az nem az a nagy út,én pedig nagy utakra születtem.Őrökké azt mesélte,hogy az erdő legmélyén, a legmagasabb fák között,bagolyanya fészkében ott a … Olvass tovább
IRODALOM Hogy egy ilyen szegkovács, mint ő,nem tér vissza, abban van az ígéret,hogy többé senki nem jöhet vissza.mert az én fiam, az én ügyesszép fiammár menete közben is ütötte a vasat,és hogy a király elvitte, dolgozni vitte,megértjük, ő a király kovácsa,csak közénk született, én szültem meg,de nem jön haza, és nem jön hír róla,mint aki … Olvass tovább