Akinek a saját vére után kell nyomokat keressen

Aki éjjel látható csak, mint az igazság is,
fellázad a dolgok okszerű, helyes rendje ellen,
mégsem az én lelkemet kell elűzni.
A rezdülések, a csörömpölések,
a feltámadó szél suttogása én vagyok,
és miattatok nincs nyugtom.
Mert a halálban sincsen békém,
hogy hamisnak bizonyul az életem,
ez a legnagyobb átok.
Nyomokat olvasni a saját véreim között,
kihallgatni a suttogva mondott titkokat,
amit még mindig suttogtok.
A becsületemről és az emlékemről szól,
hogy énrólam csak hallgatni lehessen,
ezt ti tettétek velem.
Az életemmel tartoztok nekem,
mégis az igazságot kell megkísértenem,
vagy én válok becstelenné.