A művészetben a színek nem csak festékek, érzelmek és álmok, amelyek túl mélyek ahhoz, hogy szavakba önthetők legyenek, és túl fontosak, hogy elfelejtsük őket.
Botos Zoltánnak Salgótarjánban, a Cigánydomb nevű városrészben töltött gyermekkora mély és tartós inspirációt jelentett, amelynek hatása máig megmutatkozik munkáiban. Ez a különleges környezet azon kívül, hogy fizikai helyszín, egy gazdag kulturális és érzelmi táj is, amely formálta és táplálta művészetét.
A pályán való elindulás számos kihívást és tanulási lehetőséget rejt magában minden alkotó számára. Botos Zoltán esetében az jelentette a fordulatot vett, amikor gyermekkori barátja, Szabó Tamás szobrászművész bevezette őt Iványi Ödön rajzszakkörébe. Ez jelentős hatással volt művészi fejlődésére, különösen az alkotásokban az arányok fontosságának megértésére és a természet megfigyelésének módjára.
A természet és a kép viszonya olyan, mint egy titokzatos tánc, ahol a lépések közötti finom egyensúly a látvány és az érzések között húzódik. Amikor Szabó Tamás megosztotta ezt a perspektívát vele, nem egy új festészeti technikát adott át, hanem egy új világlátást is. A természet nem csupán témát kínál a művészek számára, hanem egy nyelvet, mellyel kifejezhetik legbensőbb érzéseiket, gondolataikat és a világhoz való viszonyukat. Nem a táj pontos másolatán van a hangsúly, hanem azon, hogy a művész hogyan érzékeli azt. Egy naplemente, egy hegyvonulat vagy egy zöldellő mező nem tájképként jelenik meg a vásznon, hanem mint az emberi érzelmek, remények és álmok tükre. Ez volt az egyik legmeghatározóbb tanítás, amit a barátjától kapott.
Ekkor már tudta, hogy ez a megközelítés kihívást jelent számára, hiszen arra ösztönzi, hogy mélyebben ássa bele magát saját érzéseibe, és azokat a természettel való kapcsolatán keresztül fejezze ki. Amikor Botos Zoltán a tanításokat magába szívva festeni kezdett, már a látványon túl az érzelmi utazást is megörökítette, amit a természet szépsége váltott ki belőle. Ezen a ponton a táj és a kép közötti viszony teljesen átalakul. A természet nem csak inspirációt nyújt, hanem aktív résztvevővé válik a művészeti alkotás folyamatában.
Botos Zoltán művészetében a táj nem háttér vagy téma; sokkal inkább egy érzelmekkel és személyes történetekkel teli színtér, ahol minden egyes ecsetvonás a művész belső világának kivetülése. A festményei által létrehozott világ, az ábrázolt jelenetek mögötti érzelmek és a személyes narratívák egy olyan egyedi és gazdag vizuális nyelvet alkotnak, amely képes szoros kapcsolatot teremteni a néző és az alkotás között.
Botos Zoltán művészeti útjának egyik meghatározó állomását jelentette, hogy a mentora lett Balázs János, a festőművész és költő. Balázs János nem csak technikai útmutatást adott neki, hanem sokkal többet: egy olyan életszemléletet, amelyben a művészet és az élet szenvedélyesen összefonódik. A nagyszerű mentor egy életre szóló inspirációt is jelent. A költészet iránti szenvedély, amit Balázs Jánostól örökölt, szorosan összekapcsolódott a festészettel, lehetővé téve számára, hogy műveiben a vizuális és verbális kifejezésformák egyedi ötvözetét hozza létre. Ez a megközelítés arra ösztönözte, hogy műveivel mélyebb érzelmi és intellektuális rétegeket szólíthasson meg. A festmények és versek nem csak a szépség megjelenítésére szolgálnak, hanem arra is, hogy kérdéseket tegyenek fel, provokáljanak és ösztönözzenek, hogy mélyebben gondolkodjunk el a világról és saját helyünkről benne.
Botos Zoltán élete és munkássága olyan utazásra invitálja az érdeklődőt, ahol a színek, emlékek és közösségek történetei keresztezik és gazdagítják egymást. A Cigánydomb szelleme és a világ színei által ihletett művek a szemnek, a léleknek is üzennek, emlékeztetve arra, hogy minden alkotás mögött egy történet, egy élet, egy közösség szíve rejtőzik.
Vári-Hegedűs Olga
Az az érdekes a Balázs János-i művészetben, hogy ha őt az ember nem is túl nagy figyelemmel, csak egyszerűen ránéz, el tud úgy varázsolni és magához tud úgy láncolni, a szimbólum erőteljes hangulati és színbéli hatásával, hogy közvetlen utána nem kerülhettük azt ki, hogy ne legyen egy gondolati folyamat, aminek mentén ezt fölfejti a kép üzenetét vagy legalábbis annak a részleteit.
Váradi Gábor pályafutásában meghatározó az első komoly rajztanárával, Rákosi Zoltánnal való találkozás, aki az alapokat fektette le tehetségének kibontakozásában. Mestere, Péli Tamás hatása mély nyomot hagyott Gábor művészetében és személyiségében. Ő nem csupán tanította, hanem számtalan dicsérettel és megerősítéssel is ellátta, amelyekből erőt tudott meríteni.
Először az Ózdi Kohászati Üzemek művezetőit bombázta – a munkafolyamatokat megkönnyítendő – alkotói ötleteivel. Mosolyogva hallgatták az azóta feledésbe merült előmunkások, művezetők, mérnökök. A Kerekhegy tetején szemtelenül fiatalon fogott bele hatalmas családi házának építésébe. Ebben sem biztatták, így elmondhatja: „minden szöget ismer a házban”. Születendő gyermekeit egyetemekre, magát múzeumok falára álmodta. A cigány képzőművészeti táborokban helyet kapott.
