A művészetben a színek nem csak festékek, érzelmek és álmok, amelyek túl mélyek ahhoz, hogy szavakba önthetők legyenek, és túl fontosak, hogy elfelejtsük őket.
Botos Zoltánnak Salgótarjánban, a Cigánydomb nevű városrészben töltött gyermekkora mély és tartós inspirációt jelentett, amelynek hatása máig megmutatkozik munkáiban. Ez a különleges környezet azon kívül, hogy fizikai helyszín, egy gazdag kulturális és érzelmi táj is, amely formálta és táplálta művészetét.
A pályán való elindulás számos kihívást és tanulási lehetőséget rejt magában minden alkotó számára. Botos Zoltán esetében az jelentette a fordulatot vett, amikor gyermekkori barátja, Szabó Tamás szobrászművész bevezette őt Iványi Ödön rajzszakkörébe. Ez jelentős hatással volt művészi fejlődésére, különösen az alkotásokban az arányok fontosságának megértésére és a természet megfigyelésének módjára.
A természet és a kép viszonya olyan, mint egy titokzatos tánc, ahol a lépések közötti finom egyensúly a látvány és az érzések között húzódik. Amikor Szabó Tamás megosztotta ezt a perspektívát vele, nem egy új festészeti technikát adott át, hanem egy új világlátást is. A természet nem csupán témát kínál a művészek számára, hanem egy nyelvet, mellyel kifejezhetik legbensőbb érzéseiket, gondolataikat és a világhoz való viszonyukat. Nem a táj pontos másolatán van a hangsúly, hanem azon, hogy a művész hogyan érzékeli azt. Egy naplemente, egy hegyvonulat vagy egy zöldellő mező nem tájképként jelenik meg a vásznon, hanem mint az emberi érzelmek, remények és álmok tükre. Ez volt az egyik legmeghatározóbb tanítás, amit a barátjától kapott.
Ekkor már tudta, hogy ez a megközelítés kihívást jelent számára, hiszen arra ösztönzi, hogy mélyebben ássa bele magát saját érzéseibe, és azokat a természettel való kapcsolatán keresztül fejezze ki. Amikor Botos Zoltán a tanításokat magába szívva festeni kezdett, már a látványon túl az érzelmi utazást is megörökítette, amit a természet szépsége váltott ki belőle. Ezen a ponton a táj és a kép közötti viszony teljesen átalakul. A természet nem csak inspirációt nyújt, hanem aktív résztvevővé válik a művészeti alkotás folyamatában.
Botos Zoltán művészetében a táj nem háttér vagy téma; sokkal inkább egy érzelmekkel és személyes történetekkel teli színtér, ahol minden egyes ecsetvonás a művész belső világának kivetülése. A festményei által létrehozott világ, az ábrázolt jelenetek mögötti érzelmek és a személyes narratívák egy olyan egyedi és gazdag vizuális nyelvet alkotnak, amely képes szoros kapcsolatot teremteni a néző és az alkotás között.
Botos Zoltán művészeti útjának egyik meghatározó állomását jelentette, hogy a mentora lett Balázs János, a festőművész és költő. Balázs János nem csak technikai útmutatást adott neki, hanem sokkal többet: egy olyan életszemléletet, amelyben a művészet és az élet szenvedélyesen összefonódik. A nagyszerű mentor egy életre szóló inspirációt is jelent. A költészet iránti szenvedély, amit Balázs Jánostól örökölt, szorosan összekapcsolódott a festészettel, lehetővé téve számára, hogy műveiben a vizuális és verbális kifejezésformák egyedi ötvözetét hozza létre. Ez a megközelítés arra ösztönözte, hogy műveivel mélyebb érzelmi és intellektuális rétegeket szólíthasson meg. A festmények és versek nem csak a szépség megjelenítésére szolgálnak, hanem arra is, hogy kérdéseket tegyenek fel, provokáljanak és ösztönözzenek, hogy mélyebben gondolkodjunk el a világról és saját helyünkről benne.
Botos Zoltán élete és munkássága olyan utazásra invitálja az érdeklődőt, ahol a színek, emlékek és közösségek történetei keresztezik és gazdagítják egymást. A Cigánydomb szelleme és a világ színei által ihletett művek a szemnek, a léleknek is üzennek, emlékeztetve arra, hogy minden alkotás mögött egy történet, egy élet, egy közösség szíve rejtőzik.
Vári-Hegedűs Olga
Váradi Gábor pályafutásában meghatározó az első komoly rajztanárával, Rákosi Zoltánnal való találkozás, aki az alapokat fektette le tehetségének kibontakozásában. Mestere, Péli Tamás hatása mély nyomot hagyott Gábor művészetében és személyiségében. Ő nem csupán tanította, hanem számtalan dicsérettel és megerősítéssel is ellátta, amelyekből erőt tudott meríteni.
R. Lakatos Klára festményei olyan kaput nyitnak meg előttünk, amely mögött a valóság és a mese határai elmosódnak. Mágikus elemekkel teli alkotásai elvarázsolják az embert, a színes és részletgazdag ábrázolás lehetőséget ad a nézőnek a visszatérésre a gyermekkori álmok és mesék birodalmába
Alkotásai sokkal inkább nevezhetők a lélek művészetének, mint az általában klasszikus értelemben vett látás utáni művészetnek. Képei belső, lelki kivetülések. A színeket, népi motívumokra jellemző formákat hívják segítségül a művész saját, valamint az őt körülvevő világ viszonyának képi megfogalmazásához. Képei egyik stílushoz sem sorolhatók.
