IRODALOM Pszichológusnál Fél kettőre volt időpontja. Általában későn ebédel, de ma a Kapor vendéglőben féláron menüben volt fácánleves és túrós csuszával borjúpörkölt. Uborkasalátával. Már tizenegy órakor beért a vendéglőbe és bár mesterien volt elkészítve mindkét fogás, mégis legnagyobb élvezetet a hűvös pohár sör adta neki. Jó kezdés egy ilyen naphoz. Hajnal óta azon rágódott, hogy … Olvass tovább
IRODALOM Történt egyszer, hogy a Síp utcában egy pamlagon heverő kiöregedett tollpárna nem tudott megbirkózni a gondolattal, hogy lejárt az ideje. Február vége volt. Napok óta nosztalgiázott a múlt gyönyörű emlékein. Amikor még fiatal és szabad volt. Amikor tollait még nem rejtették egy szögletes vászonba. Még gyermekként került le egy buta libáról valahol az Alföldön. … Olvass tovább
IRODALOM a cigány lánynak rövid lesz a haja, a teste szép és íjas,de a szeme tompa és fénytelen, ahogy átnéz a kórháziszobákat elválasztó üvegen – s egy éjjel, amikora szívem összevissza ver majd, a szomszéd kórterembenkigyulladnak a neonok: nővérek és orvosok sürögnek.kint holdfényben úsznak a házak, a kertek, s vonyítanaka kutyák, de nem fogom hallani, … Olvass tovább
IRODALOM Babona-e hinni a szüntelen jóságbanúj erővel bízni a gyöngédség igájábanés ha az Atya, mint végcél felsejlika transzcendens látóhatárábanhát mi a fiúság, a mi fiúságunk az úton?Félelmeink áthuzaloznak téren és időn átegy-egy univerzumban létező fiakszéltől óvott odúkban bukdácsoló emberségés a tudat nem szakadozott szövetében,erő a szentAz elnagyolt profán, lustán hömpölygő képea XXI. század képernyőjeGondolkodol tehát … Olvass tovább
IRODALOM Vannak füstösebb kocsmákhomályos ablakok, amelyek résein szellőzikegy-egy emberaz úrvacsorán találkoztunkkezed merev és hidegringatót énekelt anyád aznapárván búcsúzik a teremtő istennincs háza se birtokaletarolta az emberszázhangyányi az életelbírt engem tegnap is,a rét imbolygó és hallgatagegy nagy kőszobor áll az utcánkbameztelen fiúcska a jelmezea kereszten nincsen levegőnéhány tolvajt bír el. Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek
IRODALOM Hány pokol még az életmennyi lépcső,rohadt fagerenda, deszkarés,félénken világító ól?mennyi a számadásunk a holtnak?hány csók jár az itt ragadt élőnekés mennyi nekem?a két világ pallóján lebeghol itt hol ottvacsorázik az Isten. Továbbiak NYOMTATOTT FOLYÓIRAT ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek
IRODALOM Hatszáz éve vándorlokhömpölygő tenger voltamáradt és lusta hatszáz éve boros poharak alján ülepedettvér és szégyen hatszáz éve a fekete Jézust váromszínes kigombolt ingben vidámankeresztfáján kivirágzott dagadó mellű asszonyok lépkednek egyenes orralcsecsükön boldog pufók gyermekek hatszáz éve nem találkozom magammal. Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek
IRODALOM Egyikük sem szerette a felhajtást. Az esküvőjükre két tanúval érkeztek közönséges utcai ruhában. Farmernadrág, farmering és szandál. Május vége volt Alig féléve találkoztak először, s már aznap tudták, hogy megtalálták a másikban az igazit, a Nagyőt. A keresztnevüket nem is használták, csak Nagyőnek hívták egymást. – Ez olyan gádzsós – nevettek magukon –, de … Olvass tovább
IRODALOM Megérkeztél az este, talán most először igazán és valóságosan. Elillant illúzió-vanságod üszökvirág hajtásai szívemen. Kupacba rakott emlékek, elárult, kifosztott évek, limlom szavak, torzó-gondolatok máglyái égnek, lobognak szememben. Belülről fénylek hát, de ez a fény, mint nukleáris szmog árad és terjeng.. Megérkeztél. Mégsem szárnyalok naiv-lelkesedéssel, mint hajdanán. Leégtek a tüzek, már csak csend van bennem, … Olvass tovább
TANULMÁNY Szavaim, tetteim, napról napra,mint szorgos kőműveseklebontják szemed boltívéről az előítéletet,retinádba zuhan a valóság, eszmélsz,emberségemben látsz már –felmentelek,ne tápláld az időt bűntudatoddal,elég a múltnak a maga szégyene,középúton találkozunk,ha lépsz egyet előre! Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek