Keresés
Close this search box.

Sóhaj

IRODALOM Hány pokol még az életmennyi lépcső,rohadt fagerenda, deszkarés,félénken világító ól?mennyi a számadásunk a holtnak?hány csók jár az itt ragadt élőnekés mennyi nekem?a két világ pallóján lebeghol itt hol ottvacsorázik az Isten. Továbbiak NYOMTATOTT FOLYÓIRAT ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek

DC

IRODALOM Hatszáz éve vándorlokhömpölygő tenger voltamáradt és lusta hatszáz éve boros poharak alján ülepedettvér és szégyen hatszáz éve a fekete Jézust váromszínes kigombolt ingben vidámankeresztfáján kivirágzott dagadó mellű asszonyok lépkednek egyenes orralcsecsükön boldog pufók gyermekek hatszáz éve nem találkozom magammal. Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek

A szerelmes nagybőgős

IRODALOM Egyikük sem szerette a felhajtást. Az esküvőjükre két tanúval érkeztek közönséges utcai ruhában. Farmernadrág, farmering és szandál. Május vége volt Alig féléve találkoztak először, s már aznap tudták, hogy megtalálták a másikban az igazit, a Nagyőt. A keresztnevüket nem is használták, csak Nagyőnek hívták egymást. – Ez olyan gádzsós – nevettek magukon –, de … Olvass tovább

Prózavers

IRODALOM Megérkeztél az este, talán most először igazán és valóságosan. Elillant illúzió-vanságod üszökvirág hajtásai szívemen. Kupacba rakott emlékek, elárult, kifosztott évek, limlom szavak, torzó-gondolatok máglyái égnek, lobognak szememben. Belülről fénylek hát, de ez a fény, mint nukleáris szmog árad és terjeng.. Megérkeztél. Mégsem szárnyalok naiv-lelkesedéssel, mint hajdanán. Leégtek a tüzek, már csak csend van bennem, … Olvass tovább

Felmentelek

TANULMÁNY Szavaim, tetteim, napról napra,mint szorgos kőműveseklebontják szemed boltívéről az előítéletet,retinádba zuhan a valóság, eszmélsz,emberségemben látsz már –felmentelek,ne tápláld az időt bűntudatoddal,elég a múltnak a maga szégyene,középúton találkozunk,ha lépsz egyet előre! Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek

Fényedbe zuhanva

IRODALOM Fény árnyék küszöbén ülök,katarzis-nyugalom,Szentképek égboltjárólglóriák zuhannak tenyerembeés tölgyfák sarjadnak ujjaimból. Gondolataid utcazajában csatangolok,beülök mosolyod kávéházába,végig sétálok szíved sugárútján,mindennapjaid centerében felpróbálok egy ölelést,majd hajad rózsa-lugas csendjébe nyúlok, s hirtelen,ujjaim között illatszárnyú pillangók röppennek fel,tovább sétálok hát, hiányodba öltözik a délután,mégis, mindenben, mindenhol ott vagy,tűzfalak omló vakolatából kirajzolódik hajad vízesése,házak hungarocell kabátjáról eszembe jut fogaid fehérsége,ha … Olvass tovább

A kispatkányok már erősek

IRODALOM (Egy uralkodó elmélkedéseiből) Rod-Mu-Rat gondolatai az első héten Jó hely lesz. Jónak tűnik. Könnyű bejutni, a Kutya lánca nem ér el a hátsó falig. Odabent meleg van és elegendő élelem a kolóniának. A fal puha vályog, gyerekjáték áttörni és kialakítani a járatokat. Ennyire jó raktárhelyiségeink nem voltak eddig soha. Alma, tészta, mazsola, lencse és … Olvass tovább

Füstölgés, 1972

IRODALOM Úgy lángolok,ahogy füstölgök,olykor morgok is,ordítok, dörgök.Ám semmi haragnincs cselekvéseimben:eltávozott tőlem az ördögés megjött az Isten. Akármit hisznek rólam:mi lettem smi voltam?Leköpnek, gúnyolnak.Ha nem kellek azemberi világnak,majd jó leszekaz ördögi pokolnak:ott úgyis emberibűnök égnek, lángolnak,s bűzlő salaknakösszegyűlnek, amit a Teremtőlétezésünk végén,utoljára külön büntet. Elődeimnek ősi fészkébenrégóta lakok, élek,dolgozok, remélek:időnként érzemtetteimben színesfolyamatát annak,amit születésemmeltitokban hoztam,ami kinőtte magátromos sziklák … Olvass tovább

Éledés

IRODALOM Nem kenyérnek jöttemKevés lenne a morzsámHogy jóllakasson titeketÉs kemény lenne a falatMit adhatnék magambólHanem kovásznak jöttemHogy az íztelen álom falaiMelegemben fellazuljanakS egybekeljenek a veknikMielőtt a sors péklapátjaKatlanba vetné a cigányságVilágnagy kenyerét Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek

Vigasz

IRODALOM Égnek a fények – lángol a távolMessze iramlik vágyam a mátólTüzes szekerek zarándokolnakVérereimben – Mit hoz a holnapMit rejt a tegnap jégkristály-titkaMelynek könnyeit föld fel nem isszaTalán párája száll fel az égbeS ott öltözik át felhő-fehérbeS hogy a világot megitathassaEsővé válik ismét egy napraLeveti magát újra a mélybe– Egy dobbanás a vihar szívébe –Kezdetekben … Olvass tovább