Irodalom

IRODALOM Fény árnyék küszöbén ülök,katarzis-nyugalom,Szentképek égboltjárólglóriák zuhannak tenyerembeés tölgyfák sarjadnak ujjaimból. Gondolataid utcazajában csatangolok,beülök mosolyod kávéházába,végig sétálok szíved sugárútján,mindennapjaid centerében felpróbálok egy ölelést,majd hajad rózsa-lugas csendjébe nyúlok, s hirtelen,ujjaim között illatszárnyú pillangók röppennek fel,tovább sétálok hát, hiányodba öltözik a délután,mégis, mindenben, mindenhol ott vagy,tűzfalak omló vakolatából kirajzolódik hajad vízesése,házak hungarocell kabátjáról eszembe jut fogaid fehérsége,ha … Olvass tovább

IRODALOM Úgy lángolok,ahogy füstölgök,olykor morgok is,ordítok, dörgök.Ám semmi haragnincs cselekvéseimben:eltávozott tőlem az ördögés megjött az Isten. Akármit hisznek rólam:mi lettem smi voltam?Leköpnek, gúnyolnak.Ha nem kellek azemberi világnak,majd jó leszekaz ördögi pokolnak:ott úgyis emberibűnök égnek, lángolnak,s bűzlő salaknakösszegyűlnek, amit a Teremtőlétezésünk végén,utoljára külön büntet. Elődeimnek ősi fészkébenrégóta lakok, élek,dolgozok, remélek:időnként érzemtetteimben színesfolyamatát annak,amit születésemmeltitokban hoztam,ami kinőtte magátromos sziklák … Olvass tovább

IRODALOM Nem kenyérnek jöttemKevés lenne a morzsámHogy jóllakasson titeketÉs kemény lenne a falatMit adhatnék magambólHanem kovásznak jöttemHogy az íztelen álom falaiMelegemben fellazuljanakS egybekeljenek a veknikMielőtt a sors péklapátjaKatlanba vetné a cigányságVilágnagy kenyerét Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek

IRODALOM Égnek a fények – lángol a távolMessze iramlik vágyam a mátólTüzes szekerek zarándokolnakVérereimben – Mit hoz a holnapMit rejt a tegnap jégkristály-titkaMelynek könnyeit föld fel nem isszaTalán párája száll fel az égbeS ott öltözik át felhő-fehérbeS hogy a világot megitathassaEsővé válik ismét egy napraLeveti magát újra a mélybe– Egy dobbanás a vihar szívébe –Kezdetekben … Olvass tovább

IRODALOM Eljöttem onnan, hová tartozom,és többé nincsen földi otthonomSosem vártam, hogy értsétek: mi azmikor csupán egy emlék nyújt vigasztHová a lélek visszameneküls mi már elveszett, azzal elvegyülS olyan teljesen ott van a Nincs-benmint a magából kiürült IstenNincs saját ágyam, nincs saját ajtómegy világon át űz fogathajtóm:maga az Élet – kezében korbácsringlispil a sors – alvilág-tornács … Olvass tovább

IRODALOM „Mélységes mély a múltnak kútja” (Thomas Mann) Azon a napon – és ez a Nap máig sem nyugodott le –mindannyian választásra kényszeríttettünk. A gyermek Mózesegyügyűségében makrokefál fejébe próbálta Fáraó drága, hidegfejékét, félelmet keltve ezzel Hám bölcseinek derengő arcán. Megrémülvén pedig maga Fáraó is, arannyal és izzó parázzsalteli tálakat hozatott, s emeltette a két edényt … Olvass tovább

Irodalom – Takaródzunk be az éjszakábavan hozzá elég avarhó nélküli szélcsendaz itt megnyomorodottüzemi kutyais elvackolha az elomlócsillagok márszerteszét csigolyázzáka gerincetjól tudommi nem vagyokféltem csak már nem tudombelső tartással kibírnia körülöttemileélt nincsetde a ma dátumátne tudjátokmagánynaktakaródzunk beaz éjszakábavan hozzá az őszből mégfelgyűlt avarzárt ország-telephely-udvarjókedvévelfel ha senkise zavarés ha tudhatom márki nem fogbocsánatot kérnis kitől is kellkérnem … Olvass tovább

IRODALOM Most Isten háta mögött, hol nem ragyog az ész,hol hónapokat töltöttem el ködben, egyedül,hol a mozdulatlan, vizslató szem lelke a merész,hátba nézek Istennel, mindegy, mibe kerül.Mert el kell rajta üldögélnem, mint parton a béka,milyen tökéletességnek lettem maradéka,milyen szeretetről mondtam le vagy miért rosszat,szédít-e az ima, vagy tényleg sátánt oszlat.Van-e sátán? Milyen lassú? Mit akar … Olvass tovább