Kortársak

Ha leírnám mind azt
ami az
eszembe jut
kopogna mint mikor az őszi eső
a
szürke égből a földre hull
és itt
szilánkokra törve
köveket mosdat
ha le írnám hogy bennem fogan
minden ősz
tudom
sokan hinnétek
futó bolondnak
ha mondani merném
gyermekem minden falevél
ami most sárgul már
mert a nyár óh a nyár
kóbor kutya
ki tudja hol jár
ki tudja azt
hogy újra vissza-e tér
ám az ősz
mi az elmúlás
anyja
örök az és kit elringat a karja
szeme lezárul szíve
szétbomló falevél.