Rigó Tibor

IRODALOM Halottmosdatáslám levetkőzi márrongyai foszlanaktündöklése elvésza borzas hegyek alattmeztelen testébenekék acélja vájmély sebekettitkai súlyától sárgula tájbodza bokrok mélyénkivágott nyelvűnémángubbasztó verebekelnyúlik hosszana fák sötét árnyaakár a megkorhadt keresztfákegymásra hányvaperzselt szagú őszi kabátjáróllehányta sorbana réz színű gombokatmost vörösbe burkoljaéppa hulla színűre mosdatottmegfakult dombokatmegpoccadt partjaiapró résein átelméláza kifolyt szeműiszapos aljú tómederősz van és végül isneki már úgy isegyre … Olvass tovább

IRODALOM Ha leírnám mind aztami azeszembe jutkopogna mint mikor az őszi esőaszürke égből a földre hullés ittszilánkokra törveköveket mosdatha le írnám hogy bennem foganminden ősztudomsokan hinnétekfutó bolondnakha mondani mernémgyermekem minden falevélami most sárgul mármert a nyár óh a nyárkóbor kutyaki tudja hol járki tudja azthogy újra vissza-e térám az őszmi az elmúlásanyjaörök az és kit … Olvass tovább

IRODALOM Költővagyok és csakaz atíz euró van a zsebembenamit Márti adotthogy verset írjakamivel majd megjövő kedvesét köszöntseki tudja hol merre csatangoltde ez a libaoda vana szerelemtől lángolám tudom énhogy gond van a pasivalde megírtam a kért verset és fizetetta libaoly szépen kértetán közben pityergettköltő vagyok mondom éstöbb nincs csak az a tizesde az sem lesz … Olvass tovább

IRODALOM Sosem versenyeztem éna szélaz én lépéseimhez mérten sebesebbutol hogy is érhetnémés nem mintha nem volna véleményemám inkább véka alá rejtembár ha Bukowsky-tolvasomő szókimondó volt nagyonsőta kurva szót is bátran használtana és a macskájakülön személyiségpedig az utcán szedte összevagy fogadta örökbeszóvalelfogadták egymástvagy befogadtákám ő úgy adja ezt is előhogy mindenki gondoljon másthát én is másként … Olvass tovább