Péli Tamás Athos, Buendia, Cyrano de Bergerac és a „Játék az életben” szerethető, vállalható világirodalmi hőseivel erősíti meg mágikus, realista emberképét, szellemi emberségét. Ezt egyetemes, örökké tanulható Mesterként vállalta és tanította Európának és hazájának, Magyarországnak.
Hollandia, 1970-es évek
Az akkori rendszer lehetőségével, édesanyja szerető és karakán segítségével a Holland Királyi Akadémia korai képeit megismeri és kihívja, hogy Rembrandt mester és a németalföldi festészet okításával európai festőművésszé válhasson. Tanul és nagyon egyedül van, az életében először dobja a jó sorsa a családjától messze. Hilda mama szerető óvása, Dodo papa, az édesapja rajongó szeretetének és Ildikó húgának örökké szerető rajongásának hiánya „kardszablya bánatta szét mindennapjaimat!”.
Elmondása szerint: „Pityuka az árvaságod akkor értettem meg amikor Amszterdamban az utcákat jártam, bár csodálatos fiam Alrik adott erőt, hogy ne meneküljek haza. Azt nem tudom te, hogy bírod ki mindennap!?”
Amszterdam a szorgalmára, zseniális festő és szobrász munkáira hamar felfigyel. A kiállításai alkalmával több, nagyobb méretű festményt rendelnek meg. Ilyen megrendelésre készült az a betonból formázott relief, amely a mai napig látható Amszterdam városában.
Az itt pezsgő művészeti élet kezdi felfedezni a „különleges, erőteljes, mágikus realizmusát… festményei csodáról szólnak és elérhető emberi tartást sugallnak”. Kovács József Hontalan, szellemi társa és örökös testvérbarátja jellemezte a festészetét ezzel a visszavonhatatlanul pontos jelzővel.
Péli Tamás Amszterdamja kevés volt, hogy a Szamuely utcai kis házmesterlakás otthon melegét, Hilda mamát, a nagyszerű nagynénjeit, Járóka Sanyi bácsit, „Sanyikát” és a többieket pótolja. Ez a hiány és a számára nagyon fontos muzsikus romák zenéjének íze és igaza – hazahívja.
Cholival megismerkedve végleg eldönti, hogy itt Magyarországon van, Isten és Szűz Mária, a romák védőszent asszonya által, a sorsa továbbírva.
Péli érzékeny és tudja sorsvállalása van. Erős, hiteles emberként vallja, hogy a magyarországi romák kriminálisan szétzúzott és sértett, nemzetiségi jogait semmibe vevő léte helyett emberhez méltó élet jár minden magyar romának. Nem fellengzős kirohanása ez Péli Tamásnak, hanem mély meggyőződése. A korabeli 15 perces filmen látható interjújára a legutolsó falun és tanyán is rácsodálkoztak erre a festőművész fiatalemberre, aki azt üzente – és ezt halála napjáig nem adta fel – „alkotó szellemi társként jövök vissza testvéreim! Egyet tanultam meg az idegenben, ha a romákat bántják, akkor roma vagyok! Ha az indiánokat bántják, indián vagyok! Ha a zsidó embereket bántják, Jézus népéhez tartozom, és erről nem vagyok hajlandó lemondani halálom napján sem!”
Évek múltán – itthon…
„Tábortűzeket” gyújtanak Cholival, Ruva Farkas Palival, Péli Ildikóval és első zseniális tanítványával Bunda Jánossal, aki hihetetlen érzékenységgel követi mesterét. Nagyon fázik ez az ország… a tűz mellé húzódnak, ahol aztán a rákospalotai csodálatos klubban már Daróczi Ági, Cséplő Gyuri, a Rom Som együttes is segíti Cholit és Pélit gigászi sorsvállalásukban: megszerezni az anyaországhoz való jogot, ezzel megszüntetve az európai romák legbántóbb és legárvább érzését.
De jönnek és mennek a „fekete vonatok”, Szabolcs fekete síkja nyög a nyomortól és a megkülönböztető segédmunka szégyenétől.
Péli és Choli, Daróczi Ágival megerősödve egy kulturális forradalmat készítenek elő. Choli lefordítja, Péli a borítóját rajzolja meg a lovari nyelvű Kommunista Kiáltványnak. Majd következik József Attila Tiszta szívvel című verse…
„Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm…”
Majd Petőfi és Vörösmarty, jelezve, hogy a romani nyelv alkalmas oktatásra és művelődésre. A fénymásolatban megjelentetett ROM SOM című újságot a hatalom betiltja, a Cholinál lévő 300 példányt elkobozzák.
Ekkor Péli, Choli és Daróczi megy és kiállításokat szervez, megalakul a „Kalyi Jag” főleg munkásszállói fiatalokból álló autentikus, amatőr együttes. Vezetőjük kezdetben Bársony János, a gyönyörű hangú énekessel Balogh Bélával, Varga Gusztáv kisérő gitárjával, Balogh István (Babutu) gitárjátékával és tercelő énekével.
Közben Choliék kiharcolnak egy roma nyelvű osztályt, amikor Tamással rájönnek, hogy a cigány származású gyermekek nagy része nem nyaral, nem vesz részt táborokban. Vagy a szegénységük okán, vagy a családok szégyenérzése miatt. Ebből a felismerésből lesz az első csapi, kéthetes roma nyelvű irodalmi és festőtábor.
Ezeket a rendezvényeket, akciókat megismerve egyre több a romákat tisztelő és segíteni szándékozó ember áll mögéjük, melléjük. Az ő segítségükkel is kezdik szervezni a munkásszállók klubhálózatát. Csatlakozik a szervezőkhöz Lakatos Laci népművelő, író, magyar ember, Kárpáti István népművelő, és klubvezető lesz Szenti.
Nagyszerű három-négy év következik. Új kezdeményezésük, hogy aki a nyolc osztályt sikeresen befejezi, ingyen szerezhette meg a gépkocsivezetői jogosítványát. Körülbelül ötszázan éltek a lehetőséggel, munkásszállón élő romák és magyarok vegyesen.
A közös Péli-műterem
A kor szellemi éhségétől tántorgó minden művész – legyen színész, festő, vagy szobrász – előtt nyitva volt Tomi műterme. A szeretetteljes „tábortűz” mellett mindig voltak tizenöten-húszan. A barátok Choli mellett Lakatos Menyhért, Körtvélyessy Zsolt színművész, Bubik Pista, Nemcsák Karcsi, dr. Bócz, Kerekes György, Patkós András és sorolhatnám…
Nos ezen szellemi műhely okán határozta el Péli, hogy régi álmát, a nagy pannót megfesti.
India oly messze van. A haza, szívünkben Magyarország.
De az őshaza igézete mindig is foglalkoztatta, főleg mióta megfestette a Dagály utcai könyvtárba triptichonját. Ahol Juliánus barát és Kőrösi Csoma Sándor őshazakeresésében, míg az Apáczai Csere János Erdélyi visszatérésében nem nehéz felfedezni saját tépelődéseit.
A pannót először grafikában tervezi meg, majd néhány barátja nem kis anyagi támogatásával meg is festi a kicsinyített tervet. Ezt követően dr. Kerekes György hathatós anyagi segítségével több mint két négyzetméteres darabokban rajzolja elő. Ezeket – Patkós Bélával ablakot bontva – lehet csigával leengedni és kamionnal a tiszadobi gyermekváros könyvtártermébe szállítani. Itt Figula István szerető befogadása megfelelő környezetet biztosít a pannó összeszereléséhez és az Isten segítségével csodálatosan megfestett kép felavatásához.
Péli Tamás rövidre szabott életének és munkásságának kiemelkedő darabja ma részekre szedve hever – kislánya segítő szándéka ellenére – egy raktárban.
Remélhetőleg ezt a csodát, ami a festőfejedelem főműve, Magyarország a magáénak tekinti, és önzetlen módon méltó helyet biztosít számára! Ez a pannó hitvallás a magyar történelem tiszteletéről és a Magyarországon élő romák hazaszeretetéről!
Szentandrássy István
(Megjelent a Kerekasztal-mp blogon, 2019. augusztus 5-én)
Az az érdekes a Balázs János-i művészetben, hogy ha őt az ember nem is túl nagy figyelemmel, csak egyszerűen ránéz, el tud úgy varázsolni és magához tud úgy láncolni, a szimbólum erőteljes hangulati és színbéli hatásával, hogy közvetlen utána nem kerülhettük azt ki, hogy ne legyen egy gondolati folyamat, aminek mentén ezt fölfejti a kép üzenetét vagy legalábbis annak a részleteit.
Váradi Gábor pályafutásában meghatározó az első komoly rajztanárával, Rákosi Zoltánnal való találkozás, aki az alapokat fektette le tehetségének kibontakozásában. Mestere, Péli Tamás hatása mély nyomot hagyott Gábor művészetében és személyiségében. Ő nem csupán tanította, hanem számtalan dicsérettel és megerősítéssel is ellátta, amelyekből erőt tudott meríteni.
Először az Ózdi Kohászati Üzemek művezetőit bombázta – a munkafolyamatokat megkönnyítendő – alkotói ötleteivel. Mosolyogva hallgatták az azóta feledésbe merült előmunkások, művezetők, mérnökök. A Kerekhegy tetején szemtelenül fiatalon fogott bele hatalmas családi házának építésébe. Ebben sem biztatták, így elmondhatja: „minden szöget ismer a házban”. Születendő gyermekeit egyetemekre, magát múzeumok falára álmodta. A cigány képzőművészeti táborokban helyet kapott.
