„Az ősiség Mámija, a cigány és egyetemes festészet nagyasszonya”
R. Lakatos Klára 1996-ban kezdett rajzolni, nagy hatással volt rá Bari Károly, Szécsi Magda és David Beery képei. Képzőművészeti tevékenysége Kerékgyártó István művészettörténész felfedezésének köszönhető, aki rendszeresen hívta meg őt, a tállyai Közép-európai Művésztelepre, és képeit kiállításra méltónak találta. Alkotásai kezdetben fák voltak, fekete-fehér filcrajzok, melyeket sajátos stílusjegyekkel öltöztetett fel, kifejezve ezzel az ember kiszolgáltatottságát és egymásra utaltságát. A folytonos közösségvállalást, keresést is egyben. Munkáiban jelentős a saját szimbóliumok alkalmazása, melyeknek története, jelentése van, a művész belső világának kifejezésében. Munkái, expresszívek, olykor szűrreálisak. Stílusa, kifejezésmódja, a figuratív-nonfiguratív művészet mezsgyevilága.
R. Lakatos Klára 1968-ban született Csengerben. Gyermekéveit Tyukodon töltötte, az általános iskola elvégzése után Budapestre ment tanulni kereskedelmi szakközépiskolába, ennek elvégzése után érettségi vizsgát tett a Szabó Ervin Gimnáziumban, majd a Pécsi Tudományegyetemen művelődésszervező szakos diplomát szerzett. Erzsébetvárosi iskolákban tizennégy évig tanárként is tevékenykedett. Cigánynyelv-oktatással, vizsgáztatással, népismereti klubok szervezésével és számos közéleti tevékenységgel foglalkozott évtizedeken át. Roma mentorként, művészeti szakkörvezetőként nagy szeretettel és örömmel fest, tanít roma és nem roma gyermekek körében. Az Eriac támogatásával dolgozta ki és valósította meg a Mesélő fák című programot Hodász, Csobánka, Törökbálint, Biatorbágy és Budapest állomással.
Első önálló kiállítása a Cirkó Gejzir filmszínházban volt. 1999 óta kiállító művész. Alkotásai megjelentek: Amaro Drom, Kethano Drom, Lungo Drom, 2009 óta az Igaz Szóban is. Szerepeltek képei az Élet és Irodalomban, ahol Hemrik József írt róluk méltatást.
Kiállításai (válogatás)
EGYÉNI 2001 • Balázs János Galéria, Budapest
CSOPORTOS 2007 • Vizuális lények című kiállítás,
Roma összművészeti fesztivál
2012 • Szófia
2019 • Velencei Biennálé
Művészetéről így vall Farkas Ervin festőművész: R. Lakatos Klára alkotásai sokkal inkább nevezhetők a lélek művészetének, mint az általában klasszikus értelemben vett látás utáni művészetnek. Képei belső, lelki kivetülések. A színeket, népi motívumokra jellemző formákat hívják segítségül a művész saját, valamint az őt körülvevő világ viszonyának képi megfogalmazásához. Képei egyik stílushoz sem sorolhatók. Ennek oka pedig az, hogy az ábrázolásmódja olyan ősi és tiszta jegyeket hordoz, amelyekre az egyetemes művészettörténet kialakult stílusai nem tudtak hatni meghatározóan. R. Lakatos Klára művei nyomokban olyan jegyeket azonban hordoz, mely jellemzői valamely stílus irányzatnak. Képeiből abszolút hiányzik a perspektíva (dadaizmus), azaz nincs tér, képei egysíkúak, amit a művész csodálatos formáival, alakjaival pótol. Ez a formavilág művészetének kezdetei óta jelen van alkotásaiban, hű maradt önmagához, megőrizte egyediségét. Kimondott témái nincsenek, mert Klára mindent fest, ami az emberrel kapcsolatos. Képeivel a szemlélő könnyen azonosul természetközeliségük miatt. Művészete egyedülálló.
A képzőművészet mellett R. Lakatos Klára meséket ír. Két kötete jelent meg: Tegyél a tűzre nagyapám! – Mesék magyarul és cigányul (2002), Mezőálom (2024).
Tóth Olivér
Az az érdekes a Balázs János-i művészetben, hogy ha őt az ember nem is túl nagy figyelemmel, csak egyszerűen ránéz, el tud úgy varázsolni és magához tud úgy láncolni, a szimbólum erőteljes hangulati és színbéli hatásával, hogy közvetlen utána nem kerülhettük azt ki, hogy ne legyen egy gondolati folyamat, aminek mentén ezt fölfejti a kép üzenetét vagy legalábbis annak a részleteit.
Váradi Gábor pályafutásában meghatározó az első komoly rajztanárával, Rákosi Zoltánnal való találkozás, aki az alapokat fektette le tehetségének kibontakozásában. Mestere, Péli Tamás hatása mély nyomot hagyott Gábor művészetében és személyiségében. Ő nem csupán tanította, hanem számtalan dicsérettel és megerősítéssel is ellátta, amelyekből erőt tudott meríteni.
Először az Ózdi Kohászati Üzemek művezetőit bombázta – a munkafolyamatokat megkönnyítendő – alkotói ötleteivel. Mosolyogva hallgatták az azóta feledésbe merült előmunkások, művezetők, mérnökök. A Kerekhegy tetején szemtelenül fiatalon fogott bele hatalmas családi házának építésébe. Ebben sem biztatták, így elmondhatja: „minden szöget ismer a házban”. Születendő gyermekeit egyetemekre, magát múzeumok falára álmodta. A cigány képzőművészeti táborokban helyet kapott.
