IRODALOM „Mélységes mély a múltnak kútja” (Thomas Mann) Azon a napon – és ez a Nap máig sem nyugodott le –mindannyian választásra kényszeríttettünk. A gyermek Mózesegyügyűségében makrokefál fejébe próbálta Fáraó drága, hidegfejékét, félelmet keltve ezzel Hám bölcseinek derengő arcán. Megrémülvén pedig maga Fáraó is, arannyal és izzó parázzsalteli tálakat hozatott, s emeltette a két edényt … Olvass tovább
Irodalom – Takaródzunk be az éjszakábavan hozzá elég avarhó nélküli szélcsendaz itt megnyomorodottüzemi kutyais elvackolha az elomlócsillagok márszerteszét csigolyázzáka gerincetjól tudommi nem vagyokféltem csak már nem tudombelső tartással kibírnia körülöttemileélt nincsetde a ma dátumátne tudjátokmagánynaktakaródzunk beaz éjszakábavan hozzá az őszből mégfelgyűlt avarzárt ország-telephely-udvarjókedvévelfel ha senkise zavarés ha tudhatom márki nem fogbocsánatot kérnis kitől is kellkérnem … Olvass tovább
IRODALOM Most Isten háta mögött, hol nem ragyog az ész,hol hónapokat töltöttem el ködben, egyedül,hol a mozdulatlan, vizslató szem lelke a merész,hátba nézek Istennel, mindegy, mibe kerül.Mert el kell rajta üldögélnem, mint parton a béka,milyen tökéletességnek lettem maradéka,milyen szeretetről mondtam le vagy miért rosszat,szédít-e az ima, vagy tényleg sátánt oszlat.Van-e sátán? Milyen lassú? Mit akar … Olvass tovább