ANYANYELV Kaj o paji ingerdomlaChi phendas ke vi rom sila,romnyi sas, shake zhanglomla. Svunto dyes – ratyi pelaspe.Na kamipe sas, ba cherka,phabardyonas le bungara,mudardyonas le memel ya.Me, kaj o kher, o palunounzhardom laké duj chucha,ake, kódol kale chuchabandyon mande sar le reza.Cappeno coxa chingardelande-ade mûre zeja,sar kana shura o phanrishingrenas, shonasles preka.Le kasht kerdyile zudonge,pengo … Olvass tovább
ANYANYELV Kodi phenen le romate shaj phiras pel droma.Kodi phenen le gazhe,ke na sam lashe shave. Kodi phenen le gazhe,ke sam sa dile, mate.Kodi phenen amenge,te zhas palpale, khere. Aven, aven romale,shuvas paso majangle,aven, aven shavale,sikavas ke sam lashe. Kadij e phuv,dikhas o khanchi.Kadoj o than,amare tramci.Sikavas ke samlena dosta lashe,ande kadi lumaamare xurdesa phenen … Olvass tovább
ANYANYELV O purano bersh nachilo,Thaj o terno, kado nyevoSo avilo, te avel svunto, baxtalo.Del tum o Del but pasura,Roti ande le vurdona.Grasten lolen thaj surronen,Boran temen thaj shukaren.Zhamutren, romane shavenkaske dada sa barvalej.Sa pe somnakaj te phiren,Khanyan thulen te kiraven.Rupune rojanca te xan,Sa pel’ vorta droma te zhan.Del tum o Del shukar khera,Kamipe thaj bukurijaPacha, … Olvass tovább
IRODALOM Megérkeztél az este, talán most először igazán és valóságosan. Elillant illúzió-vanságod üszökvirág hajtásai szívemen. Kupacba rakott emlékek, elárult, kifosztott évek, limlom szavak, torzó-gondolatok máglyái égnek, lobognak szememben. Belülről fénylek hát, de ez a fény, mint nukleáris szmog árad és terjeng.. Megérkeztél. Mégsem szárnyalok naiv-lelkesedéssel, mint hajdanán. Leégtek a tüzek, már csak csend van bennem, … Olvass tovább
TANULMÁNY Szavaim, tetteim, napról napra,mint szorgos kőműveseklebontják szemed boltívéről az előítéletet,retinádba zuhan a valóság, eszmélsz,emberségemben látsz már –felmentelek,ne tápláld az időt bűntudatoddal,elég a múltnak a maga szégyene,középúton találkozunk,ha lépsz egyet előre! Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek
IRODALOM Fény árnyék küszöbén ülök,katarzis-nyugalom,Szentképek égboltjárólglóriák zuhannak tenyerembeés tölgyfák sarjadnak ujjaimból. Gondolataid utcazajában csatangolok,beülök mosolyod kávéházába,végig sétálok szíved sugárútján,mindennapjaid centerében felpróbálok egy ölelést,majd hajad rózsa-lugas csendjébe nyúlok, s hirtelen,ujjaim között illatszárnyú pillangók röppennek fel,tovább sétálok hát, hiányodba öltözik a délután,mégis, mindenben, mindenhol ott vagy,tűzfalak omló vakolatából kirajzolódik hajad vízesése,házak hungarocell kabátjáról eszembe jut fogaid fehérsége,ha … Olvass tovább
IRODALOM Úgy lángolok,ahogy füstölgök,olykor morgok is,ordítok, dörgök.Ám semmi haragnincs cselekvéseimben:eltávozott tőlem az ördögés megjött az Isten. Akármit hisznek rólam:mi lettem smi voltam?Leköpnek, gúnyolnak.Ha nem kellek azemberi világnak,majd jó leszekaz ördögi pokolnak:ott úgyis emberibűnök égnek, lángolnak,s bűzlő salaknakösszegyűlnek, amit a Teremtőlétezésünk végén,utoljára külön büntet. Elődeimnek ősi fészkébenrégóta lakok, élek,dolgozok, remélek:időnként érzemtetteimben színesfolyamatát annak,amit születésemmeltitokban hoztam,ami kinőtte magátromos sziklák … Olvass tovább
IRODALOM Nem kenyérnek jöttemKevés lenne a morzsámHogy jóllakasson titeketÉs kemény lenne a falatMit adhatnék magambólHanem kovásznak jöttemHogy az íztelen álom falaiMelegemben fellazuljanakS egybekeljenek a veknikMielőtt a sors péklapátjaKatlanba vetné a cigányságVilágnagy kenyerét Továbbiak ARCHÍVUM Üzenet a szerkesztőségnek
IRODALOM Égnek a fények – lángol a távolMessze iramlik vágyam a mátólTüzes szekerek zarándokolnakVérereimben – Mit hoz a holnapMit rejt a tegnap jégkristály-titkaMelynek könnyeit föld fel nem isszaTalán párája száll fel az égbeS ott öltözik át felhő-fehérbeS hogy a világot megitathassaEsővé válik ismét egy napraLeveti magát újra a mélybe– Egy dobbanás a vihar szívébe –Kezdetekben … Olvass tovább
IRODALOM Eljöttem onnan, hová tartozom,és többé nincsen földi otthonomSosem vártam, hogy értsétek: mi azmikor csupán egy emlék nyújt vigasztHová a lélek visszameneküls mi már elveszett, azzal elvegyülS olyan teljesen ott van a Nincs-benmint a magából kiürült IstenNincs saját ágyam, nincs saját ajtómegy világon át űz fogathajtóm:maga az Élet – kezében korbácsringlispil a sors – alvilág-tornács … Olvass tovább