Vásárosnaményban született 1974. október 15-én, és már három hónapos korában állami gondozásba került. Gyermekkora és ifjúsága Berkeszen és Tiszadobon telt. Az állami gondozásban töltött évek megtanították neki, hogy az önfenntartás és az önfejlesztés éppoly fontos, mint a közösségi élet. Ezek a korai évek fordították a művészet, mint egy eszköz felé, amely segített értelmet adni a körülötte lévő világnak, és az ő életének is.
Budapesten talált rá végül arra az életközösségre, amely egyszerre nyújtott számára támogatást és lehetőségeket a kibontakozásra. Az emberi kapcsolatok és az inspirációs források itt egyesültek, lehetővé téve számára, hogy mélyebbre merüljön a festészetben, és hogy felfedezze azokat a témákat, amelyek a leginkább rezonálnak vele.
Egyedi művészeti nyelvet használ, melyen keresztül a belső és külső világok közötti dialógust hoz létre. A természet, amit oly szívesen örökít meg, a tájkép számára egy univerzális nyelv, amelyen az élet minden aspektusa kifejezésre juthat. Festményei nem csak színek és formák, hanem érzelmek, gondolatok és narratívák lenyomatai. Sok képén tűnnek fel a tavirózsák, ezek a finom szirmú, vízen lebegő és tükröződő növények az újjászületést, a tisztaságot és az élet mélységeit szimbolizálják
Hubay Miklós író jelentős szerepet játszott a festő életében. Több volt egy mentornál, egy életre szóló barát, tanácsadó és inspirációs forrás. Barátságuk tizenöt éve a két művész közötti mély és tartalmas párbeszédet jelentette. Olaszországi utazásaik során, ahol az európai művészet bölcsőjében jártak, mindketten merítettek az ottani kultúra gazdagságából. A táj, az építészet, a festmények és szobrok a vizuális élményeken túl, lelki táplálékot is nyújtott számukra. Hubay vezette be egy szélesebb művészi körbe, ami új kapcsolatokat és lehetőségeket hozott és nyitott meg számára, de szellemileg és érzelmileg is gazdagította. Így megismerkedett különböző művészeti ágakkal és stílusokkal, s az újonnan felfedezett különböző életutak és nézőpontok mind hozzájárultak ahhoz, hogy szélesebb látókört kapjon, és ezzel egy időben művészetében is új utakat találjon. Hubay Miklós mentorálása alapvetően formálta Vári Zsolt művészi és emberi fejlődését, az együtt töltött idő alatt az idő alatt tanulta meg, hogy a művészet az önkifejezésen túl az élet maga.
Vári Zsolt művészetében meghatározóak a női portrék. Az alkotások kivételes módon képesek megragadni és továbbítani a női szépséget és az erőt. A meleg árnyalatok, mint az aranysárga, narancssárga közelebb hozzák az emberi lélek mélységeit. Nem pusztán egyetlen nő portréját mutatja meg, az arcok mögé lát, a külső megjelenés mögött; ő a női lélek mélységeit is kihozza. A szépség, amit ábrázol, nem egy felszínes vagy ideáltól vezérelt koncepció. Sokkal inkább az a fajta szépség, amely minden nőben ott lakozik, csak éppen nem mindig van lehetőség arra, hogy felszínre kerüljön. Ő ezt a szépséget találja meg a művészet nyelvén.
Az utóbbi időben Olaszország egyre inkább a alkotói tevékenységének központi helyévé vált. Az olasz kultúra, építészet és a mediterrán atmoszféra mély hatással volt művészetére. Különösen inspirálták a szállásán található mediterrán kert által nyújtott tájképek. Egy művész számára a folyamatos változás elengedhetetlen. Az olasz környezet hatása kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a művész dinamikus, friss stílusával újraértelmezze korábbi munkáit.
Vári Zsolt élete és művészete a szüntelen keresés története: képei a szépség, a harmónia és az emberi kapcsolatok utáni vágyakozás dokumntumai. Kezdetben egy sors által hátrányosan megjelölt gyermek volt, aki a nehéz körülmények ellenére is megtalálta azt a belső erőt és kitartást, amely végül elvezette őt a művészet világához.
Művészete a megvalósulásról szól, és arról hogy miként lehet a sötétségből fényt csiholni és a magányból közösséget teremteni egy olyan világban, ahol gyakran elveszünk a felszínesség és az elidegenedés közepette, ő emlékeztet minket arra a szépség és az emberi kapcsolatok fontosságára. És talán ez a legnagyobb ajándék, amit a képeizől kaphatunk: a reményt, hogy a szépség, bármilyen formájában, még mindig gyógyír lehet a lélek számára.
Vári-Hegedűs Olga
