Felmentelek

Szavaim, tetteim, napról napra,
mint szorgos kőművesek
lebontják szemed boltívéről az előítéletet,
retinádba zuhan a valóság, eszmélsz,
emberségemben látsz már –
felmentelek,
ne tápláld az időt bűntudatoddal,
elég a múltnak a maga szégyene,
középúton találkozunk,
ha lépsz egyet előre!