Hell István

IRODALOM Tükörben és tükör körülha botladozva lépkedsz,szemed köré egy hangya ül.Vázlat a semmiséghez. Nem törték össze arcodat.Egyenes vagy, merész vagy.És vékony, mint a gondolat.Lelkednél vékonyabb vagy. Megállsz? Hová lépsz? El ne ess!A város távol ugrik.Csuklódra furcsa foltot festszeretőd, és megugrik. Megállsz, rovarok arcodon,megállsz a messzi tájon.De nem ér el a fájdalom.Nem rólad szóltam. Másról. Továbbiak … Olvass tovább

IRODALOM Tölts, tiszta ég, egy findzsa vodkát!Lefekszem tiszta álmaimba.Elleng a hold, csicsonka-hinta,a tenger tiszta könnyel árad,madár csapkodja szárnya-csonkját,eljő a hajnal is, palinta!Vércsepp-virág a tiszta bánat,bokrétát köthetsz, szép kegyes,tűzöd kalapom mellé, minthaszeretnél, mint a tiszta vodkát.Fehér köd száll Dunánkra,álmatlanul alszik az ország,tetőtől talpig sebhelyes.A lélek kacska dzsungelinda,a test fehérre, kékre sápad,fegyházrácsok lettek a bordák! Lefekszem tiszta … Olvass tovább

IRODALOM „Mélységes mély a múltnak kútja” (Thomas Mann) Azon a napon – és ez a Nap máig sem nyugodott le –mindannyian választásra kényszeríttettünk. A gyermek Mózesegyügyűségében makrokefál fejébe próbálta Fáraó drága, hidegfejékét, félelmet keltve ezzel Hám bölcseinek derengő arcán. Megrémülvén pedig maga Fáraó is, arannyal és izzó parázzsalteli tálakat hozatott, s emeltette a két edényt … Olvass tovább