az utolsó után

leereszti a sorompót
a sínek közé áll
hosszasan nézi
a vágányok érintkezési pontja fölötti tájat
hátrál mintha valami jönne
de csak a fény
feltekeri a sorompót
kalapját
vállpántját
a forgattyúra teszi
kortárs emberi szemét
a sínköveken
nem rogy le közéjük
nem jön több vonat