A nemes vadember

A 18. század végi és 19. század eleji Európa a felvilágosodás, a tudomány, a liberalizmus és a romantika Európája. Mindezek változást hoznak a cigányság megítélésében is. A hajsza, a nyílt embervadászat kora lassan véget ér, mostantól „a társadalmi ellenőrzés kevésbé halálos formái” nyernek majd teret.

Gábor magányossága

Estére a kollégáim csudásan felhangolódtak, a szomszéd szobából is átharsant Gábor sírós, mély basszusa, hogy mennyire magányosnak érzi az életét. Ezután kisvártatva vegyes kiabálást, vad ajtócsapkodást hallottam, ideges rohangászás dübögött a folyosón.

Ki a cigány?

Létezik olyan, hogy egységes cigány nemzet? Egyre inkább igen. Valaha, nem is olyan régen a válasz nagyon bizonytalan lett volna. A kérdés emlékeztet egy kicsit a hajdani vitára: létezik-e zsidó nemzet? A zsidóság vajon faj vagy vallás? Csakhogy zsidó vallás tagadhatatlanul mindig is létezett. Akkor is, amikor, már és még – röpke kétezer esztendőn át – nem létezett zsidó államiság. Cigány államiság sincs.

Romanesztán

Sokan megfogalmazták már, hogy a cigány különleges nép, mert nem elég, hogy nincs országa, de a Föld népei közül az egyetlen, mely még sosem viselt háborút, seregei sosem vonultak más nép seregei ellen. Mások azt mondják erre, hogy az állítás történelmietlen, hiszen a cigány nem egy nép, hanem sok nép, nem egy nyelv, hanem sok nyelv

Minden rendben van

Szajkón kívül a többiek természetesnek tartják, hogy egy nyelvet beszélünk. Egész történeteket mondanak el egy szóban, félmondatban, utalnak valamire, valakire. Érteni akarom. Keressük a közös nyelvet. A közös nyelv az, ha én bólintok. Legyen, amit én akarok hinni. Ez zavarba hoz.