1950. augusztus 15-én született Mohácson. Első versét 1973. áprilisában közölte a Magyar Ifjúság. Versei országos napilapokban és folyóiratokban jelentek meg. Első riportját 1980-ban publikálta az Új Tükörben, egy munkásszállás életét mutatta be, és ezért rögtön kidobták állásából és szállásáról.
Indulása idején azt a célt tűzte ki maga elé, úgy hozza létre a maga festészetét, hogy egyben cigány képzőművészetet teremt, s ezt a művészetet bekapcsolja az európai képzőművészet áramkörébe. Ennek a kultúrateremtő programnak a kibontakozását a roma alkotó értelmiség s ezen belül a művészértelmiség leglényegesebb és legsürgetőbb feladatának tartotta.
Péli érzékeny és tudja sorsvállalása van. Erős, hiteles emberként vallja, hogy a magyarországi romák kriminálisan szétzúzott és sértett, nemzetiségi jogait semmibe vevő léte helyett emberhez méltó élet jár minden magyar romának. Nem fellengzős kirohanása ez Péli Tamásnak, hanem mély meggyőződése.
Költő volt, műfordító, tanár és még oly sok szerepet vállalt magára és vitt fáradhatatlanul. Személye munkássága és öröksége megkerülhetetlen a magyarországi roma társadalom emancipációjának folyamatában